„Alapvető társadalmi elvárás, hogy az állampolgárok a lehető legmagasabb szintű ellátást kapják az egészségügyben, illetve a kórházakban. Ehhez mindenekelőtt szabályosan, átláthatóan és hatékonyan működő egészségügyi gazdálkodó szervezetekre van szükség Magyarországon” – olvasható az Állami Számvevőszék (ÁSZ) honlapján. És mint megjegyzik: e cél érdekében folyamatosan ellenőrzés alatt is tartják az egészségügyi ágazatot.

A múlt héten meg is jelent egy ÁSZ-elemzés 17 kórház ellenőrzéséről és 5 kórház utóellenőrzéséről, amelyből kiderült:

az ellenőrzött kórházak gazdálkodása nem felelt meg a közpénzek felhasználására vonatkozó követelményeknek, a jellemző hiányosságok és szabálytalanságok pedig azt mutatják, hogy a kórházak vezetői az egyértelmű első számú felelősségük ellenére nem fektettek kellő hangsúlyt a gazdálkodási területre.

Domokos László, az ÁSZ elnöke adott is gyorsan egy interjút a Népszavának, amiben kifejtette, hogy a jogkövető magatartás, a korrupció elleni fellépés, a számviteli rend betartása, valamint a vagyonnal való elszámolás tekintetében az intézmények nem javítanak érdemben.

„Ezek a tények” – mondta Domokos, hozzátéve azt is, hogy törvény írja elő, hogy a közpénz költését ellenőrizni kell Magyarországon, az ÁSZ ezt a feladatot látja el, és nem a betegellátást vizsgálja.

Mindenesetre nem nehéz olvasni a sorok között: az átláthatatlanság, a közpénzekkel való gazdálkodás kaotikussága, és az ellenőrzések során feltárt visszásságok mind-mind az egészségügyi intézmények működését veszélyeztetik. Magyarán kihatnak a betegek életére is.

Még ennél is fontosabb jelzés talán, hogy az ÁSZ egy korábbi elemzésében jelezte:

jelenlegi formájában nem fenntartható az egészségügy finanszírozása.

Ami annyit tesz: bár az egészségügyi ellátórendszer és finanszírozása folyamatosan működik, hatékony ellátási struktúra, a valós költségeken alapuló finanszírozás, valamint az átlátható és hatékony gazdálkodás nélkül csak mesterségesen van életben tartva az ellátórendszer.

És itt rögvest adódik a kérdés: ugyan ki és miért tartja életben ezt az átláthatatlan, az intézmények kiszolgáltatottságát fenntartó, hatékonytalan, instabil rendszert?

A Mércén korábban többször is írtunk a kórházak évről évre növekvő, majd az állam által eltüntetett adósságai (hatékonytalan működés, ugyebár) kapcsán arról, hogy a kormány érdemben nem képes kezelni az egészségügyi ellátórendszer problémáit, ezért tüneti kezelésekkel igyekszik kozmetikázni azokat.

Az ugyanis, hogy a folyamatosan, és tudhatóan felhalmozódó adósságok rendezése év végén menetrendszerűen bekövetkezett, nem jelentette azt, hogy a kórházak valóban képesek fenntartani magukat.

Aztán tavaly az Állami Számvevőszék bekeményített, és jelezte az Államkincstárnak: nem nézik tovább tétlenül, hogy a kórházak rendre túllépik az éves keretüket.

Csakhogy ettől még – elnézve például a jövő évi költségvetés vonatkozó sorait – érdemben semmiképp sem jut több pénzt az egészségügybe, ami egyrészt garantálja, hogy a kórházak eladósodása jövőre is várható, a nyilvánvaló problémák megoldására kormányzati szándék nem körvonalazódik.

Vagyis bár már az állammal szemben nem kifejezetten kritikus ÁSZ is jó ideje igyekszik a meglévő eszközeivel (nincs túl sok) ráirányítani a kormány figyelmét az egészségügy mostoha helyzetére, minimum beszédes, ám az, hogy az állam által fenntartott egészségügyi ellátórendszer helyzetében érzékelhető időn belül érdemi változás állna be, szinte kizárt.

A kormány továbbra is mesterségesen tartja fenn azt a rendszert, amiben épp hogy működnek a kórházak. Ami elég messze van a rendtől…