A Pesti Srácok „véletlenül” plagizálta egy Momentumról szóló cikkünket, majd átvette a fél NER-média

Mit tehet a magyar kutató, ha az eredményeit és a szavait egy az egyben lenyúlja a lakájmédia, és az eredeti szándékot megváltoztatva teleszórja vele a Kárpát-medencét? Az elmúlt napokban kénytelen voltam a problémával szembesülni.

Amióta társadalomkutatással foglalkozom, mindig is az új politikai kezdeményezések érdekeltek, éppen ezért immár két és fél éve figyelem, kutatom a Momentum Mozgalmat. A kutatási anyagokból korábbi szerzőtársaimmal írtunk tudományos cikket, jártunk különböző egyetemi és MTA éves politológus vándorgyűlésén. Mikor a 2019-es tavaszi EP választások eredményei okán arra kért a merce.hu szerkesztősége, hogy írjak egy cikket, kapva kaptam az alkalmon, hogy bemutassam a Momentum korai építkezését – felhasználva tudományos eredményeimet, ezúttal publicisztika formájában. A cikket végül 2019. június másodikán publikáltuk ezen a felületen Mi volt a Momentum sikerének a titka? címen.

2019. július 22-e átlagos hétfő reggelnek indult, éppen az új kutatásomon dolgoztam: egy találkozóra siettem volna, amikor egy momentumos ismerősöm kommentelt egy ‘Kik vagytok ti? Külföldiek a magyar politikában (1. rész)’ című cikket, ami a Pesti Srácok hírportálon jelent meg Jurák Kata „tollából”.

Mivel volt még tíz percem indulás előtt, gondoltam elolvasom a cikket még akkor is, ha a Pesti Srácok hasábjain jelent meg – mégiscsak az általam (is) kutatott Momentumról szól.

Fél perce sem olvastam, amikor furcsa érzés fogott el: ismerős gondolatok, rám jellemző stílus, kísértetiesen hasonló megfogalmazás. Rövidesen rájöttem, hogy a cikk első harmadának javarésze az én korábbi írásomból lett összeollózva.

részlet az eredeti Mércén megjelent cikkből

részlet az eredeti Mércén megjelent cikkből

Példa a Pesti Srácok plágiumából

Értetlenül álltam az ügy előtt, hiszen velem ilyen még sosem fordult elő, soha nem loptak még tőlem. Pocsék érzés volt.

Tehetetlenségemben a fent már említett kommentet jegyző momentumos ismerősömnek írtam azt kérdezve: „Mit lehet most csinálni?”. Pár óra elteltével jött is a segítség. Jogász ismerőseim felvázolták a lehetőségeimet, innentől rájuk bíztam magamat. Kedd reggelre elkészültek a felszólító levelek, amiket délután postára adtam, illetve még aznap este három e-mailben felszólítottam a PestiSrácok szerkesztőségét és magát Jurák Katát is, hogy azonnal távolítsák el a plagizált tartalmat. A düh és az elárultság érzése így sem csitult. Még kedden este írtam egy blogbejegyzést, amit végül szerdán reggel osztottam meg a személyes Facebook oldalamon. Nem számítottam nagy felhajtásra, egyszerűen csak ki akartam írni magamból a frusztráltságot.

Én nem vagyok influenszer vagy közszereplő, nekem nincsenek követőim milliószámra. Csak egy egyszerű fiatal, még Magyarországon élő kutató vagyok.

A Pesti Srácok mindenesetre eltávolította a kifogásolt, copy–pastelt tartalmat: egyszerűen kitörölték a cikkből, mintha soha meg sem történt volna a plagizálás, a cikkben nem jelezték a változtatást. Egy bocsánatkérő levelet viszont kaptam a szerkesztőségtől, amiben a másolás tényét pusztán a véletlen műveként ábrázolták: a bekezdésnyi szövegrészek a PS szerint véletlenül kerültek át az én cikkemből az övékbe.

A Pesti Srácok válasza

Amikor végre megnyugodtam volna, és dolgozhattam volna tovább a pár hét múlva publikálandó kutatásomon, ismét kaptam egy üzenetet. Időközben a Pesti Srácok cikkét más, függetlennek aligha mondható médium is átvette. Félve nyitottam meg a cikket, de már meglepődni se volt kedvem, amikor ismételten a saját szavaim jöttek velem szembe.

Ekkor – kiindulva abból, hogyan működik itthon a propaganda – már totál gyanús volt a dolog. Mi van, ha más határon inneni és túli portál is átvette a Pesti Srácokon megjelent cikket, benne az én le nem hivatkozott gondolataimmal? A tizenöt perces rögtönzött, kulcsszavas keresésem eredménye pontosan az volt, amit vártam: a cikkem szó szerinti átvétele, három különböző portálon, a Pesti Srácokról végre törölt, lopott tartalom a NER-média egyéb felületein kezdte el felütni a fejét, az origo.hu-tól az olyan blogokig, mint a magát a Fidesz által felkarolt Magyar Polgári Párt lapjának tekintő erdelyipolgar.blogspot.hu.

Néhány példa:

Az Origo átvétele.

A Világfigyelő verziója

Most kezdhetek mindent elölről: felszólító levelek, e-mailek kiküldése, miközben pontosan ugyanott vagyok, ahonnan elindultam. Nekiálltam tehát sorozatban gyártani és kiküldeni a felszólító leveleket, hiszen ugyanott voltam, ahonnan kiindultam: 29 soromat, azaz 216 szavamat és egészen pontosan 1651 karakteremet lopta el a lakájmédia legalább öt szereplője úgy, hogy ezért mégcsak egy ejnye-bejnyét sem fognak kapni senkitől. A tartalmat egymástól vették át bármilyen tartalmi változtatás vagy korrektúra nélkül.

Felmerül a kérdés, hogy ilyenkor mit tehetek én, egyszerű kutató pénz, paripa, fegyver híján? Egy ilyen tisztességtelenségre és méltánytalan eljárásra nyilván nem legyinthet az ember, szóval figyelgetem a lakájmédia felületeit és küldözgetem a felszólító leveleket. Az ügy mindenesetre arra ráébresztett, hogy a propaganda-gépezet szerteágazó csápjaival és önmagát eszetlenül reprodukáló felületeivel szemben nem csak a hamis vádakkal rágalmazott „NER-ellenségek” tehetetlenek, hanem azok a szerzők is, akiknek munkáját ellopják, és kontextusukbó kiragadva, értelmüket megváltoztatva használják fel saját céljaikra.

Olvass tovább!