Mit tehet a magyar kutató, ha az eredményeit és a szavait egy az egyben lenyúlja a lakájmédia, és az eredeti szándékot megváltoztatva teleszórja vele a Kárpát-medencét? Az elmúlt napokban kénytelen voltam a problémával szembesülni.
Amióta társadalomkutatással foglalkozom, mindig is az új politikai kezdeményezések érdekeltek, éppen ezért immár két és fél éve figyelem, kutatom a Momentum Mozgalmat. A kutatási anyagokból korábbi szerzőtársaimmal írtunk tudományos cikket, jártunk különböző egyetemi és MTA éves politológus vándorgyűlésén. Mikor a 2019-es tavaszi EP választások eredményei okán arra kért a merce.hu szerkesztősége, hogy írjak egy cikket, kapva kaptam az alkalmon, hogy bemutassam a Momentum korai építkezését – felhasználva tudományos eredményeimet, ezúttal publicisztika formájában. A cikket végül 2019. június másodikán publikáltuk ezen a felületen Mi volt a Momentum sikerének a titka? címen.
2019. július 22-e átlagos hétfő reggelnek indult, éppen az új kutatásomon dolgoztam: egy találkozóra siettem volna, amikor egy momentumos ismerősöm kommentelt egy ‘Kik vagytok ti? Külföldiek a magyar politikában (1. rész)’ című cikket, ami a Pesti Srácok hírportálon jelent meg Jurák Kata „tollából”.
Mivel volt még tíz percem indulás előtt, gondoltam elolvasom a cikket még akkor is, ha a Pesti Srácok hasábjain jelent meg – mégiscsak az általam (is) kutatott Momentumról szól.
Fél perce sem olvastam, amikor furcsa érzés fogott el: ismerős gondolatok, rám jellemző stílus, kísértetiesen hasonló megfogalmazás. Rövidesen rájöttem, hogy a cikk első harmadának javarésze az én korábbi írásomból lett összeollózva.
Értetlenül álltam az ügy előtt, hiszen velem ilyen még sosem fordult elő, soha nem loptak még tőlem. Pocsék érzés volt.
Tehetetlenségemben a fent már említett kommentet jegyző momentumos ismerősömnek írtam azt kérdezve: „Mit lehet most csinálni?”. Pár óra elteltével jött is a segítség. Jogász ismerőseim felvázolták a lehetőségeimet, innentől rájuk bíztam magamat. Kedd reggelre elkészültek a felszólító levelek, amiket délután postára adtam, illetve még aznap este három e-mailben felszólítottam a PestiSrácok szerkesztőségét és magát Jurák Katát is, hogy azonnal távolítsák el a plagizált tartalmat. A düh és az elárultság érzése így sem csitult. Még kedden este írtam egy blogbejegyzést, amit végül szerdán reggel osztottam meg a személyes Facebook oldalamon. Nem számítottam nagy felhajtásra, egyszerűen csak ki akartam írni magamból a frusztráltságot.
Én nem vagyok influenszer vagy közszereplő, nekem nincsenek követőim milliószámra. Csak egy egyszerű fiatal, még Magyarországon élő kutató vagyok.
A Pesti Srácok mindenesetre eltávolította a kifogásolt, copy–pastelt tartalmat: egyszerűen kitörölték a cikkből, mintha soha meg sem történt volna a plagizálás, a cikkben nem jelezték a változtatást. Egy bocsánatkérő levelet viszont kaptam a szerkesztőségtől, amiben a másolás tényét pusztán a véletlen műveként ábrázolták: a bekezdésnyi szövegrészek a PS szerint véletlenül kerültek át az én cikkemből az övékbe.
Amikor végre megnyugodtam volna, és dolgozhattam volna tovább a pár hét múlva publikálandó kutatásomon, ismét kaptam egy üzenetet. Időközben a Pesti Srácok cikkét más, függetlennek aligha mondható médium is átvette. Félve nyitottam meg a cikket, de már meglepődni se volt kedvem, amikor ismételten a saját szavaim jöttek velem szembe.
Ekkor – kiindulva abból, hogyan működik itthon a propaganda – már totál gyanús volt a dolog. Mi van, ha más határon inneni és túli portál is átvette a Pesti Srácokon megjelent cikket, benne az én le nem hivatkozott gondolataimmal? A tizenöt perces rögtönzött, kulcsszavas keresésem eredménye pontosan az volt, amit vártam: a cikkem szó szerinti átvétele, három különböző portálon, a Pesti Srácokról végre törölt, lopott tartalom a NER-média egyéb felületein kezdte el felütni a fejét, az origo.hu-tól az olyan blogokig, mint a magát a Fidesz által felkarolt Magyar Polgári Párt lapjának tekintő erdelyipolgar.blogspot.hu.
Néhány példa:
Most kezdhetek mindent elölről: felszólító levelek, e-mailek kiküldése, miközben pontosan ugyanott vagyok, ahonnan elindultam. Nekiálltam tehát sorozatban gyártani és kiküldeni a felszólító leveleket, hiszen ugyanott voltam, ahonnan kiindultam: 29 soromat, azaz 216 szavamat és egészen pontosan 1651 karakteremet lopta el a lakájmédia legalább öt szereplője úgy, hogy ezért mégcsak egy ejnye-bejnyét sem fognak kapni senkitől. A tartalmat egymástól vették át bármilyen tartalmi változtatás vagy korrektúra nélkül.
Felmerül a kérdés, hogy ilyenkor mit tehetek én, egyszerű kutató pénz, paripa, fegyver híján? Egy ilyen tisztességtelenségre és méltánytalan eljárásra nyilván nem legyinthet az ember, szóval figyelgetem a lakájmédia felületeit és küldözgetem a felszólító leveleket. Az ügy mindenesetre arra ráébresztett, hogy a propaganda-gépezet szerteágazó csápjaival és önmagát eszetlenül reprodukáló felületeivel szemben nem csak a hamis vádakkal rágalmazott „NER-ellenségek” tehetetlenek, hanem azok a szerzők is, akiknek munkáját ellopják, és kontextusukbó kiragadva, értelmüket megváltoztatva használják fel saját céljaikra.
