Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerdán tette közzé 2018-as jelentését a menekültek globális helyzetével kapcsolatban. A friss adatok szerint tavaly újabb történelmi rekordot ért el a menekültek száma világszerte: 70,8 millióan kényszerülnek otthonukat elhagyva élni. Ez a szám duplája a 20 évvel ezelőtt mértnek, és 2,3 millióval magasabb, mint 2017-ben.
A rekordszámú menekült közel kétharmada (41 millió ember) nem lépett át országhatárt, csak származási országán belül kényszerült elhagyni lakóhelyét, 25,9 millió viszont országhatárokon átkelve, főként a szomszédos országokban talált menedékre. Utóbbiak közül minden ötödik palesztin.
2018-ban a legtöbb menekült Törökország területén tartózkodott, a top ötös listán Pakisztán, Uganda, Szudán és Németország következik.
Az összes külföldön menedéket kérőnek csupán 9 százaléka él az Európai Unió területén.
Az idei évre vonatkozó adatok előreláthatóan a 2018-as rekordot is megdöntik majd, hiszen a kb. 4 millió hazáját elhagyó venezuelai egy része még mindig nem szerepel a most publikált jelentésben, mely szerint egyébként 6,7 millió menekült polgárával világszerte, még mindig Szíria vezeti a ranglistát.
Az erőszakos konfliktusok még mindig a legfontosabb ok, amely miatt az emberek lakóhelyük elhagyására kényszerülnek, a több mint 70 millió menekült kb. 80 százaléka olyan országból származik, ahol legalább öt éve tartanak a konfliktusok.
Filippo Grandi, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa a jelentés berlini bemutatóján hangsúlyozta, bár a menekültek körül világszerte megosztó politikai retorika alakult ki, a kép nem teljesen sötét. Példaként a nagylelkűség és szolidaritás gesztusait emelte ki, mely azokra a közösségekre jellemző, amelyek ténylegesen a legtöbb menekültnek oltalmat biztosít.
Az 70,8 milliós adat egyébként csak az 1951-es genfi menekültügyi egyezmény által lefektetett definíció szerinti menekülteket számolja, így például a klímaváltozás miatt élhetetlenné váló területeket elhagyók nem képezik részét ennek az adatsornak. A klímamenekültek támogatásához tehát komoly nemzetközi együttműködésre van szükség, mely első lépésként ezeket az embereket is menekültként ismeri el
