Az Akadémia ügye nemzeti ügy: többezren tüntettek az MTA szabadságáért

Ahogy azt mi is megírtuk korábban, Palkovics László minisztériuma kivárta az EP-választás végét, hogy aztán egy törvénymódosítással próbálja betörni az MTA-t.

A kiszivárgott tervezet szerint augusztus 1-jén erővel venné el a kormány a Magyar Tudományos Akadémiától (MTA) a kutatóintézeteket, emellett törvénnyel köteleznék arra is, hogy a vagyonát is adja át ingyenes használatba, ami lényegében államosítást jelent.

MI A TERV?

Az Index információi szerint az Innovációs Minisztérium az elmúlt hetekben az MTA kizárásával, bármiféle konzultáció nélkül készítette el a kutatóintézeti rendszer teljes átalakítás tervezetét.

A törvénymódosítást már a következő napokban-hetekben be akarják nyújtani az Országgyűlésnek (ennek szövege jutott el az Indexhez is), ennek értelmében az elvennék MTA-tól az összes kutatóintézetét, majd azokat kiszerveznék egy újonnan létrehozandó intézménybe, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba, amelynek irányításában meghatározó befolyása lenne a kormánynak.

Olyannyira, hogy 13 fős irányító testületébe hat tagot a kormány, hatot az Akadémia jelöl majd, az elnökét pedig közös javaslat alapján Orbán Viktor fogja kinevezni.

Emellett felállítanának egy ún. Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsot (NTT) is, amelynek elnöke maga Palkovics László lesz, és az összes tagra is ő tehet majd javaslatot. Az NTT-ben a tervek szerint az MTA-nak csak egy képviselője lesz, viszont ez a testület tehet majd javaslatokat a támogatandó kutatási főirányokra.

Az MTA-t ráadásul törvénnyel akarják kötelezni arra, hogy a kutatóintézetekhez kapcsolódó teljes akadémiai vagyont ingyenes használatba adja oda, vagyis az intézetek mellett az MTA vagyonának meghatározó részét is elvennék.

Ahogy azonban az elmúlt hónapokban már megszokhattuk: az Akadémia nem tűri némán, hogy bedarálják. Ezért ma délutánra tüntetést szervezett az Akadémiai Dolgozók Fóruma.

Fotó: Mérce

Mint írták:

„Palkovics miniszter olyan törvénytervezetet készít elő, amely az MTA közgyűlési határozatainak ellenére önkényesen, szakmai indokok nélkül szakítaná el az Akadémia kutatóhálózatát, az akadémiai vagyont pedig de facto államosítaná.

Ez rablás, a szellemi és anyagi erőforrások kisajátítása.

A minisztérium a kutatóintézeteket új intézményhálózatba terelné, amely kormányzati többségű irányítótestület vezetése alatt működne a jövőben. Ez a lépés a mindenkori kormánytól független akadémiai kutatóhálózat és egyben az autonóm kutatási tevékenység végét jelenti Magyarországon.

Ne hagyjuk, hogy a tudomány szabadsága (is) elvesszen!”

A demonstráció esőben kezdődött, a Budapesti Corvinus Egyetem előtt.

Lépésről lépésre vész el a tudomány szabadsága. Azért vagyunk itt, hogy ez ellen tiltakozzunk – vezette fel a demonstrációt Szilágyi Emese, az Akadémiai Dolgozók Fórumának egyik alapítója.

Mert az Akadémia ügye nemzeti ügy – jelentette ki.

A beszédek sorát Deák Dániel egyetemi oktató kezdte meg.

Azzal kezdte, hogy teljességgel érthetetlen, mi történt az elmúlt napokban. Érthetetlen, miért támadja ilyen erővel a kormány a Magyar Tudományos Akadémiát. Mint mondta:

„Miért történik mindez?

Csak.

Vagy hogy egy kicsit tudományosabb legyek: mert olyan hatalommal állunk szemben, amely semmi mást nem akar, csak a hatalmat gyakorolni a hatalomért. Ezért történhetnek meg ilyen képtelenségek.”

Deák szerint fontos látni, hogy az akadémiai intézetek kitűnősen képesek uniós forrásokat vonzani magukhoz, kimagasló képességeik miatt. Emellett pedig függetlenséget élveznek. És a kormány szempontjából „ez baj”. Viszont azt is látnunk kell, hogy a kormány sincs könnyű helyzetben jelenleg, hiszen nagyon nem mindegy számára, hogy mit szól Európa ahhoz, hogy a hazai kutatói élet szabadságát fenyegetik.

Deák szerint ebben a helyzetben a legfontosabb az, hogy a kutatók kreativitásukat használva összekapaszkodjanak, és mindent tegyenek meg azért, hogy ellen tudjanak állni a kormány támadási kísérleteinek.

És emellett szolidaritásra szólított fel mindenkit, hiszen az Akadémia ügye túlmutat önmagán, és mindannyiunk életére hatással lehet.

„Nem törnek át. No pasaran” – zárta beszédét.

Következő felszólalóként Gárdos Judit, az Akadémiai Dolgozók Fórumának képviseletében örömét fejezte ki, hogy ennyien eljöttek a demonstrációra.

„Nem hagyjuk, hogy elvegyék az Akadémiától a kutatóintézeteit, nem tűrjük, hogy megfosszák a forrásaitól!” – mondta.

A kutató beszélt arról is, hogy ma Magyarországon sok helyen feudális rendszer működik, amelyben urakra és szolgákra oszlik a társadalom. Csakhogy egy kutató nem lehet szolgája egy hatalomnak sem, kutatni csak szabadon lehet – tette hozzá. Ezért – mint megjegyezte – fogják közösen követelni mindazokkal, akiket jelenleg elnyom a kormány, kutatókkal, diákokkal, munkásokkal:

„Tisztességes kormányzást! Demokráciát!”

 

Fotó: Mérce

Ezután a néhány ezer fős tömeg átvonult az ELTE BTK épülete felé, ahol Egressy G. Tamás, a Spirita Társulat vezetője, rendező és színész szavalta el A walesi bárdokat, Szilágyi Emese pedig arra emlékeztetett, hogy nem csak az Akadémia, de az egyetemek is bajban vannak. Az ELTE például januárban 64 dolgozót volt kénytelen elbocsátani, „megtakarítási okokból”.

Fotó: Mérce

Szilágyi szerint már a Corvinus előtt több mint háromezren voltak, mire az ELTÉ-hez értek, addigra még tovább duzzadt a tömeg.

Fotó: Mérce

A következő állomás a CEU épülete volt, ahol Molnár Áron, noÁr állt színpadra.

A helyszín nem véletlen: a CEU ugyanis az Akadémiához hasonlóan állt már a kormány nyomása alatt.

Molnár Áron arra is felhívta a figyelmet, hogy nem az Akadémia az egyetlen olyan ügy, amely ellen fel kell lépni. A színész ezért arra szólította fel a résztvevőket, hogy menjenek el a klímatüntetésekre, álljanak ki a kilakoltatások ellen, fogjanak össze, és ne hagyják, hogy a kormány elnyomja azokat, akik nem tudnak kiállni magukért.

Ezek után pedig az egyik legismertebb dalát hallgathatták meg a tüntetők, a refrént kicsit átírva.

Tudományt akarunk, de nem mindegy hogyan,

Ezért harcolunk igen-igen sokan,

Oktató, hallgató, növendék, nebuló,

Deák, diák, tanár, tanonc, tanuló!

Erről a dalról van szó:

Az immár igen nagyra dúsult tömeg végcélja az MTA épülete volt, ahol helyszíni tudósítóink szerint már a vonulók megérkezése előtt rengetegen várták a beszédeket. A tömeg „Az MTA nem ATM” rigmust hosszan skandálta, egy időre még a közlekedést is megbénítva. Az Akadémia előtti tér megtelt.

Elsőként Rainer M. János, ’56-os Intézet vezetője, az MTA levelező tagja köszöntötte a tömeget.

Jelezte: ő és munkatársai a csütörtöki Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározatból tudták meg, amelynek értelmében az 1956-os Intézetet beolvasztják a Veritas Intézetbe.

„Ez ebben a formában a véget jelenti nekünk” – jelentette ki.

Reiner jelezte, hogy voltak előzményei ennek a lépésnek: 1998-ban az akkori Orbán-kormány vonta meg a támogatásukat, 2011-ben megszüntette az önállóságukat, és most, néhány nappal Nagy Imre újratemetésének 30. évfordulója előtt még tovább mentek. Ezt aligha lehet túlélni – mondta Rainer, aki attól tart, hogy ami ma az Akadémiával vagy az ’56-os Intézettel történik, bárki mással is megtörténhet.

„Magunkban hihetünk, Önökben, Bennetek.”

Rainer szerint a szabadság és az önrendelkezés még mindig létező köreiről és tereiről szól ez a történet, amit a hatalom be akar olvasztani, hogy atomjaira hulljon.

Arról is beszélt, mit kéne tenni:

„Először is folytatni a munkát, folytatni, minden áron. Nem csak arról beszélgetni, hogy milyen szerencsétlenségek történtek velünk. És ne mindig róluk beszéljünk, mert semmit sem élveznek jobban, mert azt hiszik, ezzel alázhatnak meg minket a legjobban.”

Rainer egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy az 1956-os forradalom emléke ma is okulásunkra szolgál:

arra emlékeztet, hogy Magyarország sorsán csak a magyar társadalom változtathat.

Mint fogalmazott:

„Vegyük észre magunk körül a kis és nagy zsarnokságokat. Ha már nincs köztársaságunk, hozzuk létre a magunk kis köztársaságait. Amelyek kicserélik a híreket, és figyelnek, beszélgetnek. És cselekedjünk, ha arra értelmes módot látunk.”

Megköszönte mindenkinek a támogatást, és szolidaritását fejezte ki az Akadémia dolgozóival.

„Nincsen szabadság szolidaritás nélkül.”

Ezután Rainer-Micsinyei Nóra színésznő, Rainer M. János lánya lépett színpadra, aki Bächer Iván: Hogyan csináljunk sok-sok magyar Nobel-díjast? című novellájából olvasott fel egy részletet.

Ezután Szilágyi Emese olvasta fel Lovász László levelét.

Az MTA elnöke jelezte: bár az elmúlt 1 esztendő az MTA egyik legnehezebb éve volt, a történet vége még nem ismert. Lovász szerint a jelenlegi legfontosabb feladat az, hogy mindent megtegyenek az Akadémia megvédéséért.

Arról is beszélt: „megrendítő volt látni”, hogy a magyar tudományos élet egymástól világnézetben, habitusban, korban oly sokban különböző szereplői milyen egységesen álltak ki az Akadémia mellett, és milyen hatalmas munkát végeztek annak megmentéséért.

Megköszönte mindannyiuknak a rengeteg munkát és a szolidaritást.

„Érezve a bizalmukat arra törekszem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia maradjon az, aminek ma még mondhatjuk. A hiteles tudomány legfontosabb hazai központja.”

Zsoldos Attila, az MTA rendes tagja az Akadémia szétzilálására irányuló törvénytervezet visszásságait sorolta (többek közt „intellektuális barlangtúrának” titulálva a törvénytervezetet).

Az MTA egyébként – bár Palkovics minisztériuma nem érezte szükségét annak, hogy velük is konzultáljon a törvénytervezetről – eljuttatta észrevételeit az ITM-nek.

Zsoldos szerint mindenkinek vannak gyerekei és unokái – vagy lesznek. És ők meg fogják kérdezni: Te hol voltál, amikor fel akarták számolni az Akadémia kutatóintézeteit?

„És mi, akik itt vagyunk, tiszta lelkiismerettel nézhetünk a szemükbe.

És higgyétek el, ehhez képest szinte – ismétlem, szinte! – mellékes, hogy eredményes lesz-e a küzdelem. Mert nem azért kell az igaz ügy mellé állni, mert esély van a győzelemre, hanem azért, mert védelemre szorul.”

Végezetül jó lenne valami biztatót mondani – jegyezte meg Zsoldos -, de jelezte is, hogy tanácstalan ezügyben.

„Sosem kerültem még olyan helyzetbe, hogy a magát földesúrnak álmodó hatalom jobbágyként tekintsen rám, ide-oda helyezve birtokain, mit sem törődve azzal, hogy én nem vagyok jobbágy, és nem mellesleg a birtok sem az övé.”

Néhány javaslata azért akadt a filozófusnak:

  • Viselkedjünk szabad emberhez és tudóshoz méltóan.
  • Volt idő, amikor fel sem merült, hogy más is irányíthatja a tudományt, mint a tudósok. Meséljünk erről a fiatal kutatóknak.
  • Ha a kutatóhálózat elcsatolása mégis bekövetkeznék, tekintsünk úgy a káoszra, mint természeti katasztrófára, hiszen az is: vak erők pusztítanak mindent, amit érnek.
  • Mi viszont mentsük, ami menthető.
  • Segítsünk azokon, akik még nálunk is nagyobb bajban vannak.
  • Őrizzük meg elménk épségét.
  • És ne felejtsük el: egyetlen katasztrófa sem tart örökké.
  • És amikor vége lesz, akkor jön az újjáépítés időszaka.
  • Addig is vigyázzatok egymásra és magatokra.

Zsoldos Attila beszéde után a tüntetés egy Palkovicsnak szánt népdal, illetve a Szózat eléneklésével zárult.

Mindeközben a PestiSrácok meglátta a lényeget a tüntetésben: oknyomozó cikkükben megállapították, hogy mivel az esemény Facebook-eventjében angolul is le van írva, hogy miért szerveződik a tüntetés, ezért minden bizonnyal azon „a CEU-tüntetésekhez hasonlatosan nagy számban lesznek a külföldről „importált” tüntetők”. Erről szóló cikkünk ide kattintva olvasható.

Élő közvetítéseinket itt lehet újra megnézni:

Kiemelt kép: Mérce
Olvass tovább!