Vágó Gábor: Aki gyors váltást remél, az illúziókba kergeti magát

  • Ha a klímakatasztrófát nem sikerül 5 éven belül megfékeznünk, akkor reszeltek ennek a bolygónak.
  • Akinek a háza tetején van napelem, azt nem lehet megvenni a rezsicsökkentéssel.
  • Előbb a kapitalisták profitéhségét kell letörni, hogy csökkenthetők legyenek a társadalmi különbségek.
  • Vágó Gáborral, a Lehet Más a Politika (LMP) EP-listavezetőjével beszélgettünk.

Tavaly még az országgyűlési választásokon mérettette meg magát, most az LMP EP-listavezetője. Mivel töltötte az elmúlt egy évet?

Az LMP antikorrupciós szóvivőjeként dolgoztam, több korrupciós ügy feltárásában is részt vettem. A legbüszkébb azonban arra vagyok, hogy az a stratégiai irány, hogy a helyi ügyekre koncentráljunk, átment az LMP-ben. A Ökoműhely egyik aktív alapítójaként azon dolgoztam a párton belül, hogy ismét a zöld témák kerüljenek fókuszba, ahogy egyébként régebben is volt.

Miért választották ezt az irányt?

A cél az volt, hogy képesek legyünk rámutatni arra, hogy az Orbán-kormány intézkedései komolyan hatnak az egyes emberek életére. És azért is ezekre az ügyekre koncentráltunk, mert ezek igenis megnyerhetőek. A kétharmaddal szemben nagyon nehéz jogállami követeléseket átvinni, azt viszont meg lehet oldani, hogy Hatvanban ne legyen bűz.

Az volt a célunk, hogy ne mi mondjuk meg az embereknek, hogy mi a fontos ügy, hanem azokkal az ügyekkel foglalkozzunk, ami napi szinten megkeseríti az életüket.

Politikusként mennyire igényel ez más munkát, mint amit az Országgyűlésben végzett?

Jóval több koordinációt igényel. Emellett szükség van arra is, hogy helyben elinduljon egy közösségépítés, hiszen 2018-ban is azt láttuk, hogy az egész ellenzéknek óriási hiányosságai vannak a vidéki szervezeteikben. Viszont a helyi ügyek pártfüggetlenek: az nem ideológiai kérdés, hogy bűz van, vagy nincs bűz. Nem ideológiai kérdés, hogy Szombathelyen a Falco-gyár szennyezése miatt súlyos légúti megbetegedések vannak, és az sem ideológiai kérdés, hogy a győri ipartelep környékén kiugró a rákos megbetegedések aránya. Ezek mind olyan kézzel fogható dolgok, amikre választ kell adnunk, és ez óhatatlanul túlmutat azon, hogy helyben mit tesz egy önkormányzat, mert az ipari légszennyezés megfékezésére európai szintű szabályozások kellenek.

Elég volt ez az egy év ahhoz, hogy vidéken bázisokat építsenek?

Nem, dehogy. Ez arra volt elég, hogy elültessük a magokat, amelyeket még gondozni kell éveken át. Ez egy évtizedes munka. Aki gyors váltást remél, az illúziókba kergeti magát, tavaly áprilisnak az volt a tanulsága, hogy csakis a hosszú távú, kitartó munka hozza meg a gyümölcsét.

Mi lesz a helyi ügyekkel, ha kimegy Brüsszelbe?

Folytatni szeretném ezt a munkát. Kitalálni azt, hogy miként lehet az ilyen helyi ügyekre európai szintű válaszokat adni. Például azt látjuk, hogy az Orbán-kormány fagyűlölő, de ezzel szemben lehet európai szintű védelmet adni a fáknak és az erdőknek. Nagyon sokan alábecsülik az Európai Parlament szerepét, pedig ott képesek lehetünk olyan kötelező szabályokat előírni a magyar kormányzat számára is, amire itthon a kis frakcióknak esélyük sincsen.

Nagy különbség van a hazai és a brüsszeli politizálás között?

Inkább a politikai kultúrában van óriási különbség. Ott például nagyon nem fér bele a másik szavazóinak a dehumanizálása, nem fér bele, hogy nem vesszük emberszámba a másik embert, hogy ellenségnek és nem ellenfélnek tekintjük a másikat. Az Európai Parlament logikája alapján ott mindenki igyekszik partnereket találni, hiszen így lehet sikerre vinni ügyeket, nem kormány-ellenzék lövészárok van, hanem folyamatos kooperáció. Ezzel kapcsolatban kicsit félek is a keszonbetegségtől, mert nagyon alacsony szintről kell felemelkedni, és ennek óhatatlanul vannak kockázatai.

Az EP-választások hagyományosan nem igazán mozgatják meg a magyar társadalmat. Mi az oka annak, hogy az uniós politizálás ennyire hidegen hagy bennünket?

Leginkább az eddigi európai parlamenti képviselők, hiszen sokan belefeledkeztek az ottani munkába, elzárkóztak az elefántcsonttoronyba, és nem foglalkoztak azzal, hogy Magyarországon is legyen hatása a munkájuknak.

A legtöbben meg sajnos belesüllyedtek a magyar közéleti mocsárba, és Twitteren és Tumblr-en üzengettek egymásnak, minősíthetetlen stílusban. Így viszont nem a valós európai ügyekről szólt itthon a vita, néha már csak egy-egy döntés végeredményének hatására voltak felháborodások, vagy éppen – mondjuk a 13-as cikkely kapcsán – helyeslés.

Én éppen ezt tartom fontos vállalásomnak, hogy képesek legyünk az európai szintű vitákat itthon is közéleti vitává formálni.

Mi az igazi tétje a május 26-ai választásnak?

Mi minden tétet a klímaváltozásra tettünk, és nem azért, mert politikai kampány szempontjából ez jó, hanem azért, mert tényleg ez a legnagyobb kihívás. Ha nem vagyunk képesek ezt a feladatot megoldani európai szinten az elkövetkező öt évben, akkor reszeltek ennek a bolygónak.

Nem tűnik ez kicsit absztrakt vállalásnak? A legtöbben úgy tekintenek az EU-ra, hogy onnan jön a sok pénz, amit aztán jól le lehet nyúlni.

Az Európai Parlament pont arról szól, hogy hogyan legyünk képesek a célokat lebontani apró cselekvésekre. Ezen a szinten nüansznyi részletszabályokon megy a vita, de ezeken a részletszabályokon rendkívül sok múlik. Mondjuk azon, hogy hogyan tudjuk az energiarendszert átállítani megújuló energiarendszerré. Én például azt szeretném elérni, hogy ne lehessen olyan tagország, ahol betiltják a szélenergia használatát. Mert az abszurd, ami Magyarországon van.

Már ha sikerül mandátumhoz jutnia.

A mértékadó kutatások mindegyikénél növekedést mutatunk, most már a legtöbb közvéleménykutató a küszöb fölé mér bennünket, de ismerve a szervezet véghajrázó képességét, akár még két mandátumra is felcsúszhat a végén. Az biztos, hogy nagy valószínűséggel minél több mandátumot szerez az LMP, azt mind a Fidesztől vesszük el.

Tavaly, az országgyűlési választás után nagyon komoly kritikákat kapott a párt azért, mert nem ment bele a koordinált indulásba. Most az MSZP-Párbeszéd kampányol azzal, hogy rajtuk kívül nem akart senki közös listát. Az LMP miért nem csatlakozott?

A Momentum és DK már jóval előttünk eldöntötte, amikor ők nem mennek fel egy közös listára. Utána már nekünk sem volt ez kérdés.

Budapest, 2019. május 16.
Tóth Bertalan, az MSZP-Párbeszéd, Cseh Katalin, a Momentum Mozgalom, Vágó Gábor, a Lehet Más a Politika és Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció EP-listavezetõje (b-j) a Republikon Intézet Kire szavazzanak a liberálisok? címû kerekasztal-beszélgetésén a TRIP rendezvényhajón 2019. május 16-án.
MTI/Kovács Tamás

Miért nem?

Szerintem fontos dolog, hogy felnőttnek nézzük a választóinkat. Különböző frakciókban fogunk ülni, különböző érdekeket fogunk képviselni. Ha valaki a nagyvállalatok uralmát szeretné továbbra is fenntartani, és beül az ALDE frakcióba, akkor annak ellenére, hogy van rengeteg dolog, amiben egyetértünk, nehéz közös kampányt vinni. Pláne, ha mi eközben épp azt szeretnénk elmondani, hogy korlátozni kell a nagyvállalatok profitéhségét, hogy a bolygónk megmeneküljön.

Ugyanakkor a választók részéről mégiscsak van egyfajta nyomás, vagy ha úgy tetszik, egy igény a nagy ellenzéki összefogásra.

Ez az elvárás rendkívül reális, és szinte kötelező is az önkormányzati választáson, és választókerületi szinteken a parlamenti választásokon. Az LMP elfogadta a stratégiáját februárban, amiben benne van, hogy 2022-ben koordinációra készülünk, az önkormányzati választásokon pedig már most a megyei jogú városok 90 százalékában ott vagyunk a megegyezésekben. Ahol meg még nem, ott is a megegyezés közelében.

A mostani külön indulásnak egyébként milyen előnye volt az LMP számára?

Hogy nem kell kompromisszumot kötni, és beleolvadni ugyanabba a kórusba, amiben az összes többi ellenzéki párt énekel. Szerintem valójában három valódi politikai ajánlat van most a palettán: a Fidesznek a migrációs tematikája, ami alapvetően egy hazugság, de kétségtelenül valamiféle ajánlat. A DK-nak az Egyesült Európai Államokról szóló víziója, amit én azért kritizálok, mert ha a nagyvállalatok vezetik az egyesült Európai Uniót, az ugyanúgy problémás, mint amikor a nagyvállalatok vezetik a nemzetek Európáját. A harmadik ajánlat, hogy a klímaváltozással szembe kell nézni, és meg kell oldani és el kell kezdeni egy zöld forradalmat. Ezt mi képviselünk. Ez a három érdemi ajánlat van, a többi az csak kenegetés. Vannak olyan pártok, akik olyan ügyekkel kampányolnak, amik csak tagállami szinten megoldhatók. Ez szerintem a választók átverése. Be kell látni, hogy az oktatás helyzetét az Európai Unió nem fogja tudni megoldani, de ugyanez a helyzet az egészségüggyel is.

Markáns zöld programot hirdettek. De mi a helyzet az elmúlt öt évvel, de mi a helyzet az LMP előző ciklusban mutatott Európa Parlamenti szereplésével?

Meszerics Tamás főként külpolitikai ügyekben mozgott, méghozzá nagyon jól, de például másik témájában, az energiaszegénység felszámolásában is ért el sikereket.

Itthon erőteljesen tematizálják Paks2 ügyét, viszont Brüsszelben ezt a témát Jávor Benedek vitte. Volt együttműködés közte és Meszerics Tamás között?

Mivel más-más témákra koncentráltak, ezért kevésbé érződött, de volt együttműködés.

Ha konkrétan kellene értékelnie, mi volt az LMP és pártcsaládja sikere az EU-ban az előző ciklusban?

Zöldként mindenképpen az, hogy az Európai Parlamentben is téma lett a klímaváltozás, a megújuló energiaforrásokra jóval nagyobb hangsúly került. Az, hogy a jogállamiság kérdésében is komoly lépések történtek, szintén siker, hiszen a zöldek már régóta mondják, hogy ne egyes tagállamokat vegyenek elő, hanem rendszerszinten vizsgáljuk a jogállami kérdést, és építsünk be garanciákat a rendszerbe.

Az nem járja, hogy valakit felveszünk a klubba, és utána már nem kell betartani a szabályokat, csak a felvételiztetés előtt. Apró, de nagyon fontos siker volt az egyszer használatos műanyagok betiltása, vagy az apás szülési szabadság. Aprónak tűnő dolgok, de ezekből áll össze a nagy egész.

Az ön számára mik a kampány eddigi legfontosabb tanulságai?

Én azt látom, hogy az energiakérdés tényleg érdekli az embereket. Igaz, sokaknak kell elmagyarázni, hogy a megújuló energia a jövő. Fontos számukra a téma, de sokat kell még dolgoznunk azon, hogy átmenjenek a legfontosabb információk, például a megújuló energiaforrások hatékonyságáról, vagy arról, hogy ez az energiaforrás folyamatosan és dinamikusan növekszik, ezért kell erre tenni most az erőforrásokat. Át kell alakítani az energiahálózatot úgy, hogy az energiafüggetlenség felé tegyünk nagy lépéseket, és ez azért is fontos, mert ez politikai függetlenséget is jelent.

Budapest, 2019. március 21.
Vágó Gábor, az LMP EP-listavezetõje beszél, mögötte Demeter Márta, az LMP társelnöke (b) és Bas Eickhout, az Európai Zöld Párt politikusa Az igazság Paks 2-rõl címmel megtartott sajtótájékoztatójukon a budapesti Kossuth Lajos téren 2019. március 21-én.
MTI/Mónus Márton

Függetlenséget?

Akinek ott van a háza tetején a napelem, azt nem lehet megvenni 10 ezer forintos rezsicsökkentéssel. Amelyik országban minden ház tetején ott a napelem, azt nem lehet zsarolni a gázcsapok elzárásával.

Mennyire optimista a választással kapcsolatban?

Egy-két mandátum szerintem összejön, ami inkább nehézségnek tűnik, hogy utána hogyan tudjuk vinni a számunkra fontos ügyeket. Zöld frakcióként hogyan tudjuk felborítani a néppárti-szocialista-liberális status quót: ez a kihívás, hiszen mögöttük hatalmas nagyvállalati lobbi van, amit nem lesz könnyű megtörni. Nekik rutinjuk van, pénzük van: ez egy komoly küzdelem lesz, egy Dávid-Góliát meccs az EP-ben.

Hogyan változhat meg Magyarország helyzete, ha Orbán Viktor végül tényleg otthagyja a Néppártot?

A Fidesz az érdekérvényesítési erejét javarészt elfecsérelte a migrációs kérdéseknél való betartásra, és ezért egy csomó olyan ügy volt, amiben nem tudtuk a magyar érdeket megvédeni, vagy érvényesíteni. Így, hogy marginalizálódik a Fidesz, még kevésbé tudja képviselni Magyarország érdekeit. Nekünk, zöldeknek az a legnagyobb erőnk, hogy összetartóak vagyunk, és nem egy heterogén társaság, mint a szocialisták vagy a ALDE. Ezekben a pártcsaládokban mindenhol vannak fekete bárányok, minden táborban vannak miniszterelnökök, akik illiberális rezsimet akarnak kiépíteni, és ezt sokan nem nézik jó szemmel, ezért vannak pártcsaládokon átnyúló egyezkedések. A zöldek esetében azonban lehet számítani a szavazatokra, mert ott nem akkora a szórás, mint a többi frakcióban. Mi ezt tudjuk felmutatni a populisákkal szemben, akik nagyon sok mindenben nem értenek egyet. Orbán és Salvini például nem értenek egyet abban, hogy miként kellene kezelni a migrációs krízist, csak a tematizálásban. Mi pedig a katalánoktól a finn zöldekig ugyanazt gondoljuk: a klímaváltozással kell valamit kezdeni. Nagyon érdekes, hogy Németországban már a választók 34 százalékát ez a kérdés motiválja a szavazásakor. Itthon ezen még dolgoznunk kell.

A kormány munkájának „köszönhetően” van egyfajta bizonytalanság a társadalomban Brüsszellel kapcsolatban. Ön hogyan győzné meg a kételkedőket: mi a jó az Európai Unióban?

Messziről nézve az Európai Unió a történelem legnagyobb békeprojektje: az hogy nem háborúzunk egymással, az már önmagában nagy eredmény. Ezzel persze nem szabad megelégedni, egy globalizált világban globális játékosként nekünk felelősséget kell vállalnunk nem csupán azért az 500 millió emberért, aki az Európai Unióban él, hanem azért a 7 milliárdért is, aki a Föld lakója. Egy biztos: a klímaváltozás elleni harc akkor lesz sikeres globális szinten, ha annak Európa az élére áll. Ezért hatalmas a tétje a mostani EP-választásnak.

Itt vannak most például a TTIP tárgyalások az Egyesült Államokkal, megint kinyitják őket. Nagyon nem mindegy, hogy mire megyünk a vitarendezési eljárásokkal, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy nagyvállalatok pereljenek tagországi kormányokat az elmaradt profitjukért.

Például?

Itt van Verespatak ügye, ahol arról volt szó, hogy egy kanadai tulajdonú vállalat akart egy cianidos technológiájú bányát, ami, ha katasztrófa történik, Magyarországon is elképesztő károkat okozhatott volna. Ezt sikeresen megállították helyi aktivisták és politikusok. Ámde most, hogy az Európai Unió megkötötte Kanadával a szabadkereskedelmi egyezményt, perre ment a vállalat, mert szerinte neki egy csomó elmaradt profitja van, mert meghiúsult a beruházása. Na most ha meghiúsul egy környezetszennyezés, akkor nehogy már a vállalat perelhessen a sosemvolt profitjáért! Ilyen szintű kérdések vannak az Európai Unió terítékén.

A TTIP-vel kapcsolatban is hasonló a helyzet: az, hogy hogyan tárgyalunk, a klímát is nagyban befolyásolja. A szabadkereskedelmi egyezmény létre fog jönni, csak nem mindegy, hogy hogyan: abban klímafeltételeknek is kell lenniük. A másik ilyen globális térben zajló játék Kínával kapcsolatos. Kína a legnagyobb szennyező, a kínai beruházások 60 százaléka szénerőművekre megy. És mit látunk? Hogy a szocialisták EP-képviselője, Ujhelyi István a legnagyobb kínai lobbista, és Fidesz-MSZP koalícióban gazsulálnak Kínának, és szolgáltatják ki Magyarországot egy teljesen felesleges vasúti beruházás érdekében. Ezek ellen a folyamatok ellen kell fellépnie az EU-nak.

Csakhogy a Brexit megmutatta, hogy az EU sérülékenyebb szövetség, mint gondoltunk. Várhatóak még ehhez hasonló krízishelyzetek?

Szerintem ez attól függ, hogy képesek leszünk-e alternatívát nyújtani a populistákkal szemben. Nekem az a meglátásom, hogy a Brexit is valójában azért történt meg, mert a kései kapitalizmus logikájából fakadóan nagyon elszegényedett egy komoly társadalmi réteg, és erre csak rá fog rakni még egy lapáttal a digitalizáció és robotizáció. Ha ezeknek az embereknek nem tudunk egy érdemi alternatívát nyújtani, akkor a populizmus végképp teret nyer majd. Az emberek akkor válnak igazán reménytelenné, és akkor lehet őket ennyire megvezetni, ha nem látják azt, hogy a gyerekükből magasabb társadalmi státuszú ember lehet, mint ők. És Magyarországon ez a helyzet. Furcsa Stockholm-szindróma, hogy épp a Fidesz-rendszer vesztesei, akik nem tudnak feljebb lépni a társadalmi ranglétrán azok, akik támogatják a rendszert.

És hogy lehet megfékezni a populistákat?

Először a kapitalisták profitéhségét kell megfékezni, és rögtön utána csökkenthetők a társadalmi különbségek, lehetőséget tudunk adni az oktatáson keresztül a társadalmi mobilitásra.

Nem csupán politikai, hanem társadalmi kérdés ez, azonban a politikával lehet kezelni a társadalmi problémákat. Ha képesek vagyunk létrehozni egy egyenlőbb társadalmat, ahol van előrelépési lehetőség, rögtön kevesebb táptalaja lesz a populistáknak.

Beszélgettünk Jávor Benedekkel, az MSZP-Párbeszéd EP-képviselőjelöltjével is, Rónai Sándorral, a Demokratikus Koalíció szóvivőjével és EP-képviselőjelöltjével készült interjúnk itt olvasható, és Donáth Annával, a Momentum EP-képviselőjelöltjével is interjúztunk.

Kiemelt kép: Vágó Gábor
Olvass tovább!