Oktatóvideó arról, mi az az illiberalizmus, mi az az európai szélsőjobb, nagyjából így lehetne leírni azt a 7 órás videót, amely az osztrák szélsőjobboldali alkancellár Heinz-Christian Strache (FPÖ) politikai karrierjének, Sebastian Kurz kancellár kormányának véget vetett, és előrehozott választásokat hozott Ausztriában.

A 7 órás videóban egy kamu oligarchával beszélget az FPÖ volt vezetője és párttársa, és felajánlják a kamu orosz oligarchának, ha megveszi nekik a legnagyobb osztrák napilapot, meg még mellé csak egy tévét, akkor majd a Strabag helyett az ő cégei nyerhetnek az állami közbeszerzéseken. Strache arról beszél, olyan médiaviszonyokat akar, mint amik Magyarországon vannak, és az üzlet lebonyolításához azt a Heinrich Pecinát ajánlja, aki segédkezett a Népszabadság bezárásban, és a vidéki magyar média több mint kétharmadának, a Világgazdaságnak és a Nemzeti Sportnak a Fidesz alá játszásában.

Persze azt a kérdést fel kell vetni, és remélhetőleg ki is derül majd, ki volt a videó megrendelője, aki kifizette az ibizai lakást, és legyártotta a kamu orosz oligarcha profilját. Már csak azért is, mert egy ilyen videónál a lejáratás mellett a zsarolás kérdése is felmerül. De ez a kérdés ma még másodlagos amellett, hogy Ausztria második embere a hírek szerint némi tenger gyümölcsei saláta, egy drága orosz vodka és pár doboz Red Bull mellett nemhogy beleegyezett korrupciós dealekbe, hanem még ő mondott ötleteket a tiltott pártfinanszírozás megvalósítására.

Viszont innen Magyarországról mást is láthatunk. Például nevethetünk. A saját nyomorunkon. Ugyanis a fenti sztorinál sokkal konkrétabb és durvább történeteket láthattunk a magyar politikában. A teljesség igénye nélkül Matolcsy MNB-s alapítványainak ügye, az, amikor Orbán Viktor egy olyan ember magángépén utazik, aki közben állami közbeszerzéseket nyer, Tiborcz István Elios-ügye, maga Mészáros Lőrinc, a Belgrád-Budapest vasútvonal 700 milliárdja, ami drágább, mintha Audi A8-asokból raknánk ki az útvonalat.

Tehát Magyarországon mi röhöghetünk egy következmények nélküli országban a saját kínunkon. Meg ahogy a kormánypropaganda mondja, a hanyatló nyugaton. Mert az, ami most Ausztriában a kormány lemondásába kerül, az nálunk egy átlagos szerda délutáni kis hír.

Ha pedig valaki a fentiek után is feltenné a kérdés, nekünk mégis mi közünk van ehhez? Arra érdemes emlékezni, hogy Strache 2 hete még itt járt, hogy közösen tolják meg egymás EP-kampányát Orbánnal; hogy a két párt között évekre visszanyúló kapcsolat van (vajon Heinrich Pecina neve honnan jutott eszébe az FPÖ volt elnökének?); hogy Orbán Viktor két hete hozta példaként az FPÖ kormányát; hogy a párt új elnöke, ha nincs a kormányválság, hétfőn jött volna Magyarországra egy kis kampányzsúrra.

De még ennél is fontosabb az a kutatás, ami a napokban jelent meg, és azt mutatja be, az európai szélsőjobb politikusai valahogy bármennyire is beszélnek az emberek képviseletéről, mindegyiküknél gyanús orosz befolyás és a nagytőke támogatása merül fel, és valahogy mindig a nagy cégek érdekeit képviselik az Európai Parlamentben is. Leszavazták az egységes európai, a cégek bevételei után fizetendő társasági adó ötletét, a munkavállalók jogainak erősebb védelmét, a nagy cégek érdekében a klímapolitika ellen szavaztak, és leszavazták egy európai adócsalás elleni hivatal létrehozását, hogy csak párat említsünk.

És akkor jön a Strache-videó, ami be is mutatja ezt azoknak, akik a magyar politikában nem hisznek a szemüknek. Hogy ezek a pártok pénzért és hatalomért még az anyjukat is eladják.

De ez az ügy azt is megmutatja, hogy két dolgot nem érdemes csinálni: mucsa magyarozni, és arról beszélni, lám, mindenhol van ilyen. Mert persze mindenhol van korrupció, vagy rossz politika, a kérdés viszont az, van-e ennek következménye. Márpedig Ausztriában van, méghozzá durva.

De ez nem azon múlik, hogy az osztrákok génjei kétszer csavartak, vagy a határnál megáll a demokrácia, és kiköp egyet, nem valamiféle néplélekről van szó. Arról van szó, hogy az osztrák társadalomban milyen hagyományok milyen hozzáállásokat képeznek, és hogy ezek mentén ki tudják-e harcolni, hogy legyen következmény.

Hogy Ausztriában a média, a magyarnál sokkal szabadabb és függetlenebb sajtó el tudja juttatni ezeket az ügyeket minden polgárhoz, akik tudnak is ezzel foglalkozni, mert több szabadidejük van, nagyobb jólétben élnek, és így nagyobb az esélyük az információ befogadására, a helyzet megértésére, így egyszerűen az éri meg a politikai döntéshozóknak, hogy a tisztességesebb utat válasszák. Mert ott van egy erős ellenzék (még ha az osztrák szociáldemokraták válságban is vannak), amely képes mozgósítani, politikát csinálni, jó döntéseket hozni. Ahol nincsenek beépített ügynökök. És ott vannak az emberek, akik sokkal kisebb arányban mondják azt, hogy minden mindegy.

A következmény ugyanis nem leesik a teherautóról, hanem azért meg kell küzdeni és elő kell állítani, vagyis elő kell állítani azt a szituációt, hogy az érje meg a politikusoknak, hogy legyen következménye a bűnnek.