A tegnap esti találkozó, amelyen 2010-es beiktatása óta a magyar miniszterelnök először találkozott, méghozzá a Fehér Házban, a hivatalban lévő amerikai elnökkel, valójában már csak a jutalomfalat volt Pompeo amerikai külügyminiszter februári magyarországi látogatása után.

Akik megrökönyödnek, miért volt ilyen rövid a Trump-Orbán találkozó, rossz helyen keresik az értékelés lényegét, de azok is, akik valamilyen politikai szövetség formálódását próbálják bemutatni az esemény kapcsán.

Ez az USA érdekeiről szólt, katonai, diplomáciai, és pénzügyi érdekeiről, semmi másról.

Az elmúlt hónapokban sorra találkozott Donald Trump a visegrádi 4-ek vezetőivel, több helyről is lehet hallani, hogy kiemelt téma Kelet-Európa az amerikai diplomáciában. Ez pedig nem is meglepő, hiszen ütközőzóna vagyunk az oroszokkal szemben, nem is földrajzi (bár Ukrajna helyezete miatt úgy is), hanem inkább diplomáciai értelemben. Emellett pedig Trump az EU ellen folytatott, egyelőre szolid kereskedelmi-, és érdekháborújában is jól jön pár EU-s tagállam, akikkel könnyű kiegyezni.

A lényegi kérdések pedig, amik meghatározzák a két ország kapcsolatát, minden valószínűség szerint már Pompeo amerikai külügyminiszter és Orbán budapesti találkozóján eldőltek. Esetleg a pecsétet most ütötték rájuk.

Az ExxonMobiltól vásárolandó román cseppfolyós földgáz kérdése, amely bár diverzifikálja a magyar energiaellátást, de valószínűleg nem lesz olcsóbb az orosz gáznál. Az amerikai katonai eszközök beszerzése, a kínai kiberkémkedés és a Huawei ügye, Magyarország erősebb partneri viszonya a NATO-ban, és az, hogy kicsit jöjjön már ki az oroszok hátsójából.

Ha ezek nem dőltek volna már el korábban, akkor minden valószínűség szerint ez a találkozó se jött volna létre.

Az orbáni külpolitikának pedig lényegi eleme, hogy ha meg lehet venni, akkor jóban kell lenni a nagyhatalmakkal. Orbán minden parlamenti beszédében, ahol külpolitikáról beszél, erről beszél, és a kínai hitelből épülő Budapest-Belgrád vasútvonalat, vagy Paks II megépítését is érdemes úgy értelmezni, hogy ameddig Orbánhoz köthető, lehetőleg korrupt befektetései vannak a nagyhatalmaknak Magyarországon, addig senkinek sem lesz érdeke a kormányváltás az országban. Hatalomvásárlás saját magának, a mi pénzünkön, ez az orbáni külpolitika egyik doktrínája.

Most ezt a folyamatot láthattuk az USA kapcsán is, még ha republikánusok és demokraták közösen is szólaltak fel Orbán ellen, az USA külügyi érdekei nem a magyar demokrácia megteremtésére, hanem az USA külügyi érdekeinek erősítésére irányulnak nem meglepő módon.

Az egyetlen kérdés persze az, hogy Orbán az orosz-amerikai, és kínai-amerikai érdekellentétek között hogyan tud lavírozni.

Pontosan ezért nagy szövetség nem is született, és nem is születhetett, illetve azért sem, mert Orbán Viktor neve azért ciki az Egyesült Államokban, így nem érdeke a jelenlegi elnöki adminisztrációnak a nagy barátkozás. Ezért is jelezte előre az amerikai külügy, hogy itt a NATO-ról és az amerikai diplomáciai érdekekről lesz csak szó, az, hogy Orbán mit csinál Magyarországon, azt az amerikai elnök nagyon nem is fogja kommentálni.

Persze Orbánnak az EP választások előtt 2 héttel ezek a fotók jól jönnek. Nem mintha ezek nélkül ne nyerné rommá magát.