Propaganda, vagyis politikai propaganda, „melynek célja politikai eszmék, tanok, programok széles körben való elterjesztése, a közvélemény befolyásolása, meggyőzése, támogatásának elnyerése.”^[1] Egyelőre elégedjünk meg ezzel a definícióval és nézzük meg, mit tettek a Tanácsköztársaság vezetői az intézkedéseik ismertetése és elfogadtatása érdekében. Elsőként ideológiai alapjait, öndefinícióját, majd a modern propaganda eszközeit, végül a Tanácsköztársaság propagandatermékeit vesszük sorra.

Minden propagandának szüksége van egy narratívára ahhoz, hogy hatékony legyen. Vagyis egy elbeszélési keretre, amiben elhelyezi a jelen szereplőit, intézményeit, szimbólumait és ez által értelmezhetővé teszi a történéseket. A Tanácsköztársaság narratívája a marxista ideológiára, a történeti materializmusra épült. E szerint a történelem osztályharc elnyomottak és elnyomóik között, ahol a 19. századra kialakult kapitalista termelésben a tőkések azoknak a kizsákmányolásából élnek, akiknek nincs egyebük a munkaerejükön kívül. Mindez addig tart, amíg a munkásság öntudatra nem ébred és újra nem szervezi a termelést, immár kommunista alapon.

A narratívaépítés fő kérdése, hogy hogyan tudja ezt az ideológiát megfoghatóvá, átélhetővé tenni. Hogyan meséli el a valóságot, milyen szereplőkkel és szimbólumokkal népesíti be, és hogyan köti ezt a hétköznapi élményekhez. Kik vagyunk mi, honnan jöttünk és hová tartunk?

A Tanácsköztársaság narratívája szerint a jelen az osztályharc egy fázisa, a proletárdiktatúra, ahol a munkásság magához ragadta a hatalmat, de még nagy feladat áll előtte. Mind a munkásság öntudatosításában, megszervezésében, mind az eddigi intézmények lebontásában és újak létrehozásában.

Jelen írás nem tér ki részletesen arra, hogy melyek voltak a proletárdiktatúra vezetői szerint a legnagyobb problémák, hogyan képzelték ezeket megoldani, sem arra, hogy fennállásuk alatt milyen lépéseket tettek ígéreteik megvalósítása érdekében, vagy mikre voltak közvetlen terveik. Az, hogy milyen ügyeket tartottak a legfontosabbnak, valamennyire kiolvasható a mellékelt táblázatból, ami a Szocializmus Állami Propagandája által kiadott propagandaanyag jelentős részének elemzése által készült.^[2]

Csak két példa arra, hogy mennyire újszerű értelmezési és ez által megoldási keretbe helyezte ezeket a problémákat a Tanácsköztársaság az addig bevetthez képest: szerintük a kultúra és a sajtó addig nem lesz szabad, amíg alkotói szellemi tevékenységük áruba bocsájtásából élnek. A háború nem nemzeti, hanem szolidáris alapon indokolt, minden ország munkásságának felszabadítása érdekében minden ország burzsoáziája ellen.

A propaganda feladata volt a Tanácskormány intézkedéseinek megnyerni a népességet, akik a gazdasági elnyomást és a világháború borzalmait közvetlenül tapasztalták. A cél az volt, hogy élményeiket ebbe az értelmezési keretbe csatornázzák be, és legyenek aktív részesei az ország átalakításának.

A propaganda formája és szerepe folyamatosan változott a történelem során, modern kori formáját az első világháború alatt érte el. Mind eszköztára (röpirat, plakát, film, sajtó, tömegrendezvények, felvonulások), mind meggyőzési módszerei (melyeket részben a kereskedelmi reklámoktól vett át) ekkorra alakultak ki.

Sőt, az is ekkor fordult elő először, hogy a politikától addig távol tartott tömegekhez akart szólni, illetve hogy a különböző médiumok koordinációjára a propaganda szempontjából önálló hatóságokat hoztak létre. ^[3]

Mindez azzal függ össze, hogy fontossá vált az egész lakosság támogatását megnyerni a háború céljainak. A modern kori propaganda három fő eszközét Jacques Ellul 1962-ben így foglalta össze^[4]:

1. „Egyszerre fordul az egyénhez és a tömeghez.” „Az egyénhez nem személy szerint, hanem mint valamely csoport tagjához fordul, s a tömeget is mindig mint egyének halmazát közelíti meg.”
2. „A propaganda következő tulajdonsága, hogy totálisnak kell lennie.” Az összes rendelkezésére álló eszközt használja, hogy több oldalról, érzelmileg és racionálisan is megszólítsa az egyént. Tehát nem csak a tömegkommunikációs eszközöket, hanem eseményeket, konferenciákat, az oktatást, a művészeteket és a történelemírást, a közbeszédet is áthatja. Nem tűr meg ellentmondást, ha ilyennel találkozik integrálja.
3. Folyamatosnak és tartósnak kell lennie. Lényegi eleme az ismétlés. „Sajátos zárt világban kell tartania az egyént, nem szabad tehát olyan szüneteket tartania, amelyek az egyént elgondolkodtathatják, esetleg képessé teszik arra, hogy mintegy kívülről reflektáljon a propagandára.”

A cél az, hogy a propaganda által képviselt narratíva legyen az általánosan elfogadott.

Fontos megemlíteni, hogy a propaganda eredményességét tekintve az is kérdés, mekkora infrastruktúrával rendelkezik a terjesztője.

Jelen esetben a terjesztő az államhatalom, kiterjedt és szinte monopolisztikus infrastruktúrával rendelkezett.

Ennek ellenére nem volt könnyű a dolga, mert nagy különbség volt a társadalomban akkor bevett és a kormány által helyesnek tartott normák között.

---

Az országon belüli terjesztésre szánt propagandaanyag főbb médiumai az alábbiak voltak:

A szociáldemokrata Népszava és a kommunista Vörös Újság. Százezres példányszámban megjelenő napilapok, céljuk a tájékoztatás, az aktuális események keretezése. A polgári lapokat papírhiányra hivatkozva betiltották.

Képi ábrázolású és betűplakátok. Feladatuk agitáció vagy információterjesztés. A műfaj sajátossága, hogy lényegre törő, érzelmekre ható, figyelembe véve az akkori 31%-os írástudatlanságot különösen fontos eszköz. Ezek plakáttörténetileg is jegyzett magas színvonala annak köszönhető, hogy a tanácskormány sok, addig a hivatalos körökből kiszorult értelmiségit, köztük képzőművészeket juttatott pozícióhoz. Sokan közülük az előző világrendből kiábrándultan bizakodva fordultak a Tanácsköztársaság felé, főként fennállásának első hónapjaiban. Hozzá kell tenni, hogy az avantgárd stílusú plakátokat sok kritika érte, miszerint ezek inkább ijesztően, mint lelkesítően hatnak a legtöbb emberre. Készítettek, illetve használtak régebben készült, konzervatívabb grafikai stílusú plakátokat is.

A legnagyobb példányszámban a röpiratokat, azaz kis oldalszámú információt, agitációt, vagy szerzői alkotásokat tartalmazó kiadványokat adtak ki. Színvonaluk és célközönségük változatos volt, nyelvezetük igyekezett a megszólítottak nyelvezetéhez alkalmazkodni. Témájuk lefedte a Tanácsköztársaság szinte összes intézkedését és ideológiai kérdését. Az értelmiségnek szólt például Lukács György Taktika és ethika című röpirata a proletárdiktatúra etikai dilemmáiról, a falusi lakosságot célozták az Adsza-Nesze címmel kezdődő képes kiadványok, melyek a város és a falu együttműködésének kívánatosságáról szóltak.

Zeneművek „nem csak politikai mondanivalójuk miatt képezték fontos részét a munkásság szerveződésének, hanem közösségformáló erejük miatt is. Ezek döntő többségben kórusok, dalárdák számára íródott zeneművek voltak, melyek az együtt éneklés öröme által erősítették a résztvevők összetartozását.”^[5] Megzenésítettek verseket, lefordították például az Internacionálét és a Marseillase-t, sok dal született régebbi dalok átszövegezése által vagy népköltésekként.

Filmek és riportfilmek. Filmből viszonylag kevés készült. A Vörös Riportfilmek a Tanácsköztársaság minden jelentős eseményéről tudósítottak. „Ezek a felvételek nem a tárgyilagosságra, hanem éppen ellenkezőleg, a kommün egyoldalú, tendenciózusan pozitív bemutatására törekedtek.”^[6]

Voltak továbbá rendszeres vagy alkalmi propaganda-rendezvények, illetve propagandisztikus jelleggel felruházott egyéb események. Pártnapok, Vörös Katona Estek, toborzórendezvények, munkáshangversenyek, tömeggyűlések, kulturális- és sportrendezvények.

Ezek között volt olyan, ami kifejezetten propaganda célú eseménynek tekinthető, más részük inkább olyan kulturális, szórakoztató eseménynek, ami alkalmat adott az összegyűlt emberek agitálására is. Funkciójukat tekintve is lehettek sokfélék. Céljuk lehetett a rendszer támogatottságát reprezentálni, növelni a résztvevők közösségtudatát valamilyen politikailag tematizált vagy szórakoztató esemény kapcsán, vagy az, hogy a kultúra és a sport által elősegítsék az egyének, és ezen keresztül a társadalom épülését.

Elmondható, hogy a propaganda anyagok nagy része mindenkihez szólt, de igyekeztek az egyes társadalmi csoportokat differenciáltan is megszólítani, rájuk vonatkozó tartalmakkal, a hozzájuk eljutó médiumokon és hangnemben.

---

A propagandában használt jellemző érvelés az előző rendszer hibáinak felsorolása és a felszámolásukra tett ígéret volt. Annak ismertetése, hogy a kommunizmus hogyan kínál megoldást a jelenlegi problémákra.^[7]

Mindenre találhatunk példát, a racionális érvelésre, az akár nem politikai, hanem oktatási célú információterjesztésre és az érzelmekre ható szónoklatokra is. Például az örökölt nehéz helyzet bemutatása a lakásviszonyok kapcsán, vagy a forradalom bukása esetén beköszöntő sötét jövő felvázolása.

Az érvelés két fontos pontja volt a világforradalomba vetett, akkor valóban reálisabb alapokon nyugvó hit, valamint az, hogy az első világháborúért az imperializmus hibáztatható.

Említésre méltó retorikai eszköz a nyilvános önkritika (például az újságokban), mint a hiányosságok belátása, ugyanakkor a jó szándék és fejlődőképesség demonstrálása.

Hangsúlyozták, hogy a kudarcokért okolhatóak az ellenforradalmárok is, a burzsoázia, az imperialisták, sőt, mindenki, aki nem aktív részese az átalakításnak.

A jellemző érvelés szerint  a passzivitás az addigi, átalakítani kívánt viszonyok továbbélését eredményezi. „Aki nincs velünk az ellenünk” jelszóval figyelemre, fegyelemre, összetartásra és a bűnösök felelősségre vonására szólították fel a forradalom híveit.

A narratívát erősítette az események földrajzi és történelmi beágyazása. Az újságok rendszeresen tudósítottak a német Spartakus-felkelés és az orosz forradalom állapotáról. A nemzetközi munkásmozgalom szimbólumait is használták mint a vörös zászlót és csillagot, a munkás öklöt, a kalapácsot és egyebeket. Megkeresték azokat a történelmi személyeket, eseményeket, amikre példaként lehet tekinteni és cikkeket, kiadványokat jelentettek meg róluk, ha szerzőkről volt szó, kiadták a műveiket.^[8] Ez azért is fontos, mert egy teljesen új jelenséggel nehezen tudunk azonosulni. Ha viszont formailag vagy tartalmilag vannak benne ismerős dolgok, akkor könnyebben tudjuk olvasni és értékeket is tudunk hozzá társítani. A földműves propaganda-osztály lapja például Dózsa népe címmel jelent meg. Készült átírása a Kossuth-nótának Kun Béla nevével. A plakátok olvasását pedig tudattalanul is segítik az ikonográfiai előképek. Ahogy például Pór Bertalan: Feleségeitekért Gyermekeitekért Előre plakátján láthatjuk a madonna-ábrázolások előzményét.

A kontinuitás megteremtése mellett a Tanácsköztársaság múlthoz való viszonyát sok tekintetben a szembenállás jellemezte, hiszen az volt a jelszó, hogy mostantól minden gyökeresen más és ezáltal sokkal jobb lesz. Ezt pedig szimbolikusan is fontos volt kifejezésre juttatni. Csak egy példa az 1919-es május elsejei ünnepély díszleteiből: ekkor a budavári palotát vörös színű dekorációba „öltöztették” és a kupolán elhelyezett koronát a nagy francia forradalom híres jelképével, egy vörös frígiai sapkával takarták le.^[9]

A propagandát nem érdemes a hatalom gyakorlásának módjától és a tényleges intézkedésektől elválasztva megítélni.

Kiknek a hatalmát akarja igazolni, kiknek az érdekeire hivatkozva, és mi a valós reláció a felek között? Amikor például a Tanácsköztársaság a munkásosztály érdekeire hivatkozik, akkor mekkora teret biztosít nekik a döntéshozatalban?

A propaganda sokszor konkrét intézkedéseket használ fel érvelésében. A Lóversenypálya felszántása, városi terek megnyitása, műkincsek köztulajdonba vétele, gyermekek nyaraltatása. Látszat-intézkedésekről van szó, amiknek inkább kommunikatív, tehát propagandisztikus funkciójuk van csak, vagy tényleg hozzátesznek a problémák megoldásához is? Csak az eseményekkel és az aktuális helyzettel összevetve lehet valami fogalmat kapni arról, hogy mekkora a távolság a mondott és a tett dolgok között. Milyen viszonyban állnak egymással: a propaganda által épített narratíva és a valóság ok-okozati viszonyai.

---

Függelék

Kiknek szóltak a propagandaanyagok?
Vörös Újság és Népszava vezércikkei		Plakátok		Röpiratok
Mindenki	229 db (77%)	Mindenkinek	91 db (69%)	Mindenki	119 db (57%)
Munkásság	44 db (15%)	Parasztság	17 db (13%)	Parasztság	29 db (14%)
Parasztság	7 db (2%)	Munkásság	6 db (4,5%)	Értelmiség	20 db (9,5%)
Kispolgárság	5 db (1,5%)	Nők	4 db (3%)	Munkásság	10 db (5%)
Nők	4 db (1,5%)	Vörös katonák	4 db (3%)	Nők	9 db (4%)
Német kisebbség	2 db (1%)	Budapest dolgozóihoz	2 db (1,5%)	Kispolgárság	7 db (3%)
Vörös katonák	2 db (1%)	Székelyek	2 db (1,5%)	Vörös katonák	5 db (2,5%)
Értelmiség	1 db (0,5%)	Vasutasok	2 db (1,5%)	Fiatalok, gyerekek	5 db (2,5%)
Értelmiség és munkásság	1 db (0,5%)	Budapest hajléktalan proletárjai	1 db (1%)	Tanítók	3 db (1,5%)
		Proletár apák, anyák, gyámok	1 db (1%)	Bányászok	1 db (0,5%)
		Elaggottak, árvák, tüdőbetegek	1 db (1%)	Erdélyiek	1 db (0,5%)

A táblázat Szabó Viktor értekezésének 147., 169., 250 .oldalain található táblázatok összesítése

Vörös Újság és Népszava vezércikkei	295 db cikk	Plakátok	131 db falragasz	Röpiratok	210 db
A kommunizmus és a Tanácsköztársaság általános népszerűsítése	54 db (18%)	Hadseregszervezés	21 db (16%)	A kommunizmus és a Tanácsköztársaság általános népszerűsítése	30 db (14%)
Világforradalom	51 db (17%)	Alkoholellenes	21 db (16%)	Elméleti, ideológiai kérdések	21 db (10%)
Kapitalizmus, imperializmus ellen	44 db (15%)	Szociális jellegű	15 db (11%)	Művészi forradalmi propaganda	15 db (7%)
Ellenforradalom ellen	39 db (13%)	Ellenforradalom ellen	10 db (8%)	Kultúra, művészet, tudomány, oktatás	14 db (6%)
Hadseregszervezés	22 db (7,5%)	Kapitalizmus, imperializmus ellen	7 db (5%)	Ellenforradalom ellen	13 db (6%)
Elméleti, ideológiai kérdések	20 db (7%)	Kitartásra, harcra buzdító	7 db (5%)	Orosz forradalom	12 db (5,5%)
Gazdaság, pénzügy	17 db (5%)	Élelmiszer-ellátás	6 db (5%)	Hadseregszervezés	11 db (5%)
Proletáregység kérdése	11 db (4%)	Világforradalom eljövetele	6 db (5%)	Kapitalizmus, imperializmus ellen	10 db (5%)
Kitartásra, harcra buzdító	7 db (2%)	Földkérdés	5 db (4%)	Példaképek, nagy elődök	10 db (5%)
Élelmiszer-ellátás	5 db (1.5%)	Gazdaság, pénzügy	4 db (3%)	Vallásügy	10 db (5%)
Szociális jellegű	5 db (1,5%)			Földkérdés	10 db (5%)
Kultúra, művészet, tudomány, oktatás	3 db (1%)			Alkoholellenes	9 db (4%)
Földkérdés	3 db (1%)			Gazdaság, pénzügy	7 db (3,5%)
Példaképek, nagy elődök	3 db (1%)			Női emancipáció	7 db (3,5%)
Kispolgárság meggyőzése	2 db (1%)			Élelmiszer-ellátás	6 db (3%)
Nemzetiségi kérdés	2 db (1%)			Világforradalom	6 db (3%)
Női emancipáció	2 db (1%)
Orosz forradalom	2 db (1%)
Alkoholellenes	1 db (0,5%)
Művészi forradalmi propaganda	1 db (0,5%)
Vallásügy	1 db (0,5%)

 

Zeneművek	21 db	Propaganda filmek	4 db	Vörös riportfilmek	48 tudósítás
Hadseregszervezés	7 db (33%)	Kapitalizmus, imperializmus ellen	2 db (50%)	Hadseregszervezés	15 db (31%)
Kapitalizmusellenes	6 db (29%)	Világforradalom eljövetele	1 db (25%)	Szociális jellegű kérdések	15 db (31%)
A kommunizmus és a Tanácsköztársaság általános népszerűsítése	5 db (24%)	Orosz forradalom	1 db (25%)	A kommunizmus és a Tanácsköztársaság általános népszerűsítése	9 db (19%)
Világforradalom	3 db (14%)			Ellenforradalom ellen	3 db (6,5%)
				Példaképek, nagy elődök	3 db (6,5%)
				Kitartásra, harcra buzdító	2 db (4%)
				Kultúra, művészet, tudomány, oktatás	1 db (2%)

A táblázat Szabó Viktor értekezésének 98., 147., 151., 169., 171., 250., 254., 272., 280. oldalain található táblázatok összesítése