Bevallom őszintén, ha a húgom nem hívja fel rá a figyelmemet, akkor úgy szalad el mellettem a Csisztu Zsuzsa-Farkas Timi csörte, mint egyszeri turista mellett a Budapest Maraton teljes mezőnye.
Viszont azóta sem bírom elengedni ezt a történetet.
A múlt hét elején az RTL Klub Reggeli című műsorába volt hivatalos a 18 éves influenszer, Farkas Timi. Arról kérdezték volna, hogy ő, úgyis, mint 211 ezer követővel rendelkező fiatal lány, milyen támadásoknak van kitéve a közösségi médiában, és hogyan lehet ezeket kezelni.
Iszonyatosan fontos téma, ezer okból, szóval kifejezetten jó hír, hogy az RTL Klub foglalkozott vele – ráadásul külön jó, hogy egy, a témában szerzett empirikus tapasztalatai okán nyilván jártas és kompetens, a saját követői körében népszerű személyt kértek fel a beszélgetésre.
Kár, hogy mégsem ez lett a fő téma.
Történt ugyanis, hogy a reggeli műsor hagyományainak megfelelően a műsor hátterében egy meghívott vendég reggelit készített – ez esetben éppenséggel Csisztu Zsuzsa. Aki valamilyen okból úgy gondolta, hogy kilépve reggelikészítő szerepéből inkább átalakul rögtönítélő bírósággá, és kioktatja a 18 éves Farkas Timit az élet nagy dolgairól.
Rögvest jegyezzük meg: őt erre senki nem kérte, neki ott, akkor ez nem volt feladata.
Na, és mit mondott Csisztu Zsuzsa Farkas Timinek? Például ezt:
„Ne haragudj, azt el is várom tőled, hogy leérettségizz, az a minimum. Ha te ennyi emberre hatsz, akkor neked felelősséged is van. Azt kell közvetíteni, hogy igenis egy fiatal lánynak nem állhat abból az élete, hogy sminkel, jobbra megy, balra megy, hanem tanul és képzi magát, hogy legyen belőle tulajdonképpen egy értelmes anyuka a jövőben.”
És akkor itt gyorsan térjünk is ki arra, hogy mi az az influenszer, vagyis kicsoda Farkas Timi.
Az influenszerek a közösségi médiában (jellemzően videóikkal vagy Instagramjukon) érnek el és gyűjtenek követőket. Termékük, amit ezeknek a követőknek eladnak, saját maguk: a sminktanácsoktól a társasjátékok bemutatásán át az élet értelméig bármiről lehet beszélni, képet posztolni meg pláne, ha pedig valaki jól beszél, jó fotókat csinál, jól ír, sokan fogják nézni, egyre ismertebb lesz, még több követője lesz, és így tovább, és így tovább. Nagy vonalakban.
Hogy ebből influenszerek tényleg meg tudnak élni, azt szponzoraik teszik lehetővé, akiknek termékeit ezekben a videókban reklámozzák, mondjuk azáltal, hogy kipróbálják őket, emellett a videók közbe beszúrt reklámok is dúsítják a bankszámláikat. Olyan műfaj ez, amelyet legfőképp fiatalok művelnek, fiatalok néznek, erre a korcsoportra fókuszál egy egész, folyamatosan fejlődő ágazat. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert értelemszerűen nem Csisztu Zsuzsa generációjának szól ez a műfaj, nem ő a célcsoport.
De azért azt is jegyezzük meg: ez egy munka, amiből emberek, ha jól csinálják, igen tisztességesen meg tudnak élni.
Na, de nem is ez a lényeg. Hanem az, ahogyan Csisztu Zsuzsa, valami általa felállított piedesztálról ezt a tevékenységet egy tollvonással lenullázta, megszégyenítve egy 18 éves lányt, aki életében először ment el egy élő adásba, ahol nem a saját szobájának magányában vágta meg a saját videóját.
Vagyis alapból egy, számára nem túl komfortos szituációba ült be.
Ahol aztán azzal szembesült, hogy egy nála idősebb, magasabb presztízsű nő az általa végzett munkát lenullázza, róla magáról pedig olyan értékítéletet mond, ami finoman szólva is problematikus.
De Csisztu itt nem állt meg, még a közösségi médiában is beleszállt a lányba. Aki erre már reagált, méghozzá a saját eszközeivel. Videót készített, amelyben jól láthatóan átgondolt módon reagált a Csisztu által felhozott vádakra, kiemelve, hogy szerinte senkit nem lehet senkinek nevezni, hogy egy szóval se mondta, hogy nem fog leérettségizni, hogy az egyetemmel kapcsolatban hadd döntse már el ő, hogy akar-e járni vagy sem, és egyébként pedig az influenszerség – tetszik ez vagy sem Csisztu Zsuzsának – egy munka, vagyis ő 18 évesen már dolgozik a megélhetéséért.
Ám Farkas Timi tett még egy borzasztóan szerencsétlen megjegyzést, amiben utalt Csisztu Zsuzsa egykori videójára – gondolom, nem kell megmagyarázni, hogy melyikre, de ha kéne, akkor se tenném, már csak azért sem, mert az említett videó, illetve annak nyilvánosságra kerülése valóban szörnyen súlyos visszaélés volt Csisztu Zsuzsa személyiségi jogaival, aki tulajdonképpen az első komoly, nagy publicitást kapó hazai cyberbullying (internetes zaklatás) áldozata volt.
A történet szempontjából viszont releváns ez a pont is: Farkas Timi reakciója után ugyanis Csisztu még egyet lépett. Egész pontosan feljelentette az influenszert a YouTube-nál, arra hivatkozva, hogy az a videó, amiben a lány reagál az őt ért vádakra, szintén sérti az ő személyiségi jogait.
Az Origo meg is kérdezte erről Csisztut, nekik el is mondta, hogy „nemcsak magánemberként, de jogászként is jelentenie kellett a YouTube-nak”, az pedig válaszolt is, állítólag megígérték, hogy eltávolítják a videót. Egyébként ez mindezidáig nem történt meg, itt meg is lehet nézni:
Annyi ponton fájdalmas ez a történet, ahány csak akad.
Kezdve azzal, hogy Csisztu Zsuzsa vajon miért érzi fontosnak, hogy kioktasson egy fiatal lányt, akit nem is ismer, egy olyan témában, amihez láthatóan nem ért. Hogy miért teszi mindezt úgy, hogy beveti az összes olyan fegyverét (a diplomától a tévés tapasztalaton át a női szerepek kihangsúlyozásáig), amelyekkel szándékoltan le akarja igázni ezt a fiatal lányt, aki úgy egyébként semmilyen szinten nem vetélytársa. Morális fölénnyel oktat egy, a kamaszkor végén járó fiatalt arról, hogy hogyan is kéne élnie az életét, miközben semmilyen kapcsolat nincs köztük.
Csisztu szerint Farkas Timinek példát kéne mutatnia egy közegnek – mely közegről egyébként Csisztunak fogalma sincsen.
És mindeközben senkinek nevez egy másik embert.
Mindez már önmagában is bőségesen elég lenne ahhoz, hogy kicsapja a biztosítékot. De van még egy eleme Csisztu mondásának, és ez az, ami egész egyszerűen napok óta nem megy ki a fejemből.
„Azt kell közvetíteni, hogy igenis egy fiatal lánynak nem állhat abból az élete, hogy sminkel, jobbra megy, balra megy, hanem tanul és képzi magát, hogy legyen belőle tulajdonképpen egy értelmes anyuka a jövőben.”
Mondja a tornászbajnoknőből televíziós műsorvezetővé avanzsáló jogász.
És ezzel bemutat egy olyan érvelési rendszert, ami méltatlan. Mert ugye nem gondoljuk komolyan, hogy egy nőből csak akkor lehet értelmes anyuka, ha tanul és képzi magát? Hogy a gyereknevelés fokmérője az egyetemi diploma? Hogy az a lány, aki sminkel, meg jobbra-balra megy, az nem méltó arra, hogy anya legyen? És ugye, azt sem gondoljuk, hogy a nők tanulásának egyetlen értelme az, hogy jó feleségek, jó anyukák legyenek – mondjuk ahelyett, hogy jó szakemberekké váljanak?
Mert ha igen, akkor az elfogadhatatlan.
„Ha én nem tudom, hogy mi szeretnék lenni, nem fogok jelentkezni egy orvosi egyetemre” – mondja Timi a videóban. És azt hiszem, ez a lényeg.
Csisztu Zsuzsának ugyanis sem joga, sem lehetősége nincs elvárni egy 18 éves, számára ismeretlen lánytól, hogy leérettségizzen, majd lediplomázzon. Mint ahogy egyébként senki másnak sincs joga hozzá.
Ez nem elvárásokról szól, hanem lehetőségekről.
Mely lehetőségek egyeseknek adottak, másoknak nem. Ma Magyarországon egyébként még mindig szörnyen magas a korai iskolaelhagyók aránya az oktatási rendszerben (nem függetlenül attól, hogy a kormány 18-ról 16 évre csökkentette a tankötelezettségi korhatárt). Rengetegen hullanak ki az iskolából, és áll az életük kényszerpályára, a jelenség ellen pedig jelen kormány nem sokat tesz. Az biztos, hogy az életük kényszerpályára áll.
Nem tudom, Csisztu Zsuzsa róluk mit gondol (valójában nem is érdekel), de azért azt szeretném megjegyezni, hogy az az oktatási rendszer hibája és bűne, hogy ennyi fiatal nem jut el az érettségiig sem. Az oktatási rendszerbe kódolt anomáliák miatt ma hazánkban hatalmas egyenlőtlenségek tapasztalhatóak, melyek kiegyenlítésére a kormány kísérletet sem tesz, sőt folyamatosan növeli azokat (lásd nyelvvizsgatörvény).
Nem mindenki jut el az egyetemre. Sokan nem jutnak el az érettségiig sem. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy ezek az emberek, lányok és fiúk nem méltóak arra, hogy gyereket neveljenek.
És mindezt pláne nem vághatja egy 18 éves lány szemébe egy olyan nő, aki már rendelkezik mindazon attribútumokkal, amelyek szerinte elfogadhatóvá teszik egy nő anyaságát, és hatalmi pozíciójával visszaélve kényszeríti rá a kéretlen véleményét egy, vele nem egy súlycsoportban lévő, teljesen más területen (univerzumban) mozgó fiatalra.
Ez pedig már csak azért is fontos, hogy ez a történet ne pusztán egy izgalmas bulvárhír legyen, ahogy a sajtón átfutott a napokban – mert Csisztu Zsuzsa egy olyan gondolatot artikulált, amely egyébként nem egyedülálló, hiszen a nőkre ma Magyarországon még mindig elsősorban anyaként tekint a társadalom zöme (és szülésre ösztönzi őket folyamatosan a kormány), és minden egyes hasonló megszólalás tovább erősíti ezt a képet, amit már jócskán ideje lenne meghaladni.
A nők elsődleges és kizárólagos feladata nem a gyerekszülés, nem ezért léteznek, nem ezért tanulnak, nem ezért vesznek levegőt. Hanem – a férfiakhoz hasonlóan – azért, hogy a saját életútjukat járják, házasságban vagy sem, gyerekkel vagy anélkül, diplomával vagy érettségivel, netán egyikkel se – úgy, ahogy kedvük és lehetőségeik azt alakítják. Jó lenne persze azt mondani, hogy előbbi esik nagyobb súllyal latba, és a nők lehetőségei ma éppoly korlátlanok, mint a férfiakéi, hogy az esélyek egyenlőek nemtől, születési helytől, anyagi helyzettől függetlenül.
De ezek a feltételek jelenleg nem adottak. Ám ahelyett, hogy még tovább éleznénk ezeket az ellentéteket (ahogy azt Csisztu tette megszólalásával), inkább a lebontásukon kéne dolgozni. Mert ez mindannyiunk alapvető érdeke.
Én nem állítom, hogy Farkas Timi példakép lenne, és nem is tisztem eldönteni, hogy annak kéne-e lennie, vagy sem. De azt biztosan mondhatom, hogy ha Csisztu Zsuzsa így gondolkodik, akkor ő nem érdemes arra, hogy példakép legyen – és ez független a tornász-sikerektől, független a jogász végzettségtől, független a tévés karriertől.
