Közzétette 23 pontos, rövid választási programját a European Trade Union Confederation (ETUC) a májusi európai parlamenti választásokra készülve. A szervezet kihangsúlyozta, 2019 az EU-n belüli munkajogok szempontjából sorsdöntő lesz, hiszen az új EP összetétele hosszú időre javíthatja, de súlyosan vissza is vetheti a munkavállalói jogok helyzetét kontinensünkön.

A 23 pont (amely magyar nyelven is olvasható) is arra hívja fel a figyelmet,

„A demokráciának túl kell mennie a szavazás lehetőségén, magába kell foglalnia a valóságos részvételt politikai döntésekben és a demokratikus részvételt a társadalomban és a munkahelyeken. A nemzeti kormányoknak abba kell hagyni azt, hogy az EU-t rossz döntésekkel vádolják. A kormányoknak ki kell maradni az EU demokratikus döntéshozó folyamataiból.”

Ezzel az ETUC lényegében beállt brit tagszervezetei és John McDonnell munkáspárti árnyék-pénzügyminiszter terve mellé, mely szerint bizonyos létszám fölött a munkások között kellene a cégeknek szétosztani a nyereséget.

Az ETUC arra is nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy a szélsőjobboldal előretörése az EU-ban egyet jelentene a nagytőke zabolázatlan előretörésével is, így ahhoz, hogy a szociális Európa tervét bármekkora sikerrel meg lehessen akadályozni, Európa munkásosztályáta választásokra mozgósítani kell.

Emellett a szakszervezeti konföderáció továbbra is azt várná el az új Európai Parlamenttől, hogy a Szociális Európa alapelveit (egységes segélyezési, juttatási és például idősgondozási rendszer az összes tagállamban) foglalják be az alapelvek közé, és minél előbb kezdjék meg annak kivitelezését.

A manifesztó egyértelműen és vizuálisan is elkülöníti a pontokba szedett program témaköreit: az alapvető követelések után jönnek a gazdasági válság tartós hatásainak felszámolására, a munkajogi igazságosságra, a nagyobb munkahelyi demokráciára, a bér- és életszínvonal rendezésére és az ökológiai majd szociális igazságosságra épül maga a program.

A több mint 45 millió európai szervezett munkást tömörítő szervezet programja a válságból vezeti le a szélsőjobboldal növekvő támogatását és a tartós dolgozói szegénységet. De röviden kitér a migrációra és annak kezelési módjára is, amikor a 21. pontban leszögezi:

„A migrációt oly módon kell kezelni, hogy az emberi jogok védelme megvalósuljon, minden ember egyenlő bánásmódban részesüljön a munkahelyeken és a társadalomban, s megszűnjön a kizsákmányolás. Európa-szerte együtt kell dolgoznunk a bevándorlók integrációjáért és befogadásukért mindenki hasznára. Igazságos mobilitást kell biztosítani minden uniós és harmadik országbeli munkavállaló számára, és a szociális dömping elleni harcnak prioritást kell élveznie.”

Az ETUC programja olyan esztendőben reagál az Európai Unió problémáira, amikor a hagyományosan nagyon erős munkajogokat biztosító Nyugat-Európában a jóléti konszenzust a neoliberalizmus után most a szélsőjobboldal gazdaságpolitikája is kikezdené. Ez ugyanis sok helyen formálisan megszüntetné az munkavállalás köré épült, széleskörű jogokat.

Igaz az is, hogy a kontinensen is egyre inkább terjed az anglo-amerikai világ gazdaságára már oly jellemző részleges foglalkoztatás és a munkaerő-kölcsönző cégekkel való bizonytalan munkaviszony jelensége. Az Eurostat adatai szerint például Spanyolországban és Lengyelországban 2017-ben már a dolgozók mintegy egynegyede dolgozott időleges kizárólag időleges munkaszerződésben.