Néhány napja felhívást intézett a Magyar Tudományos Akadémia Lendület-programjának 91 csoportvezetője Orbán Viktorhoz, amelyben azt kérik a kormányfőtől,

„szólítsa fel miniszterét, hogy a magyar tudományosságot érintő alapvető átalakításokat a Magyar Tudományos Akadémia vezetésével együttműködésben folytassa. A jelenleg zajló, érdemi tárgyalások nélküli átalakítási folyamat és az általa keltett bizonytalanság hosszú távon éppen azt rombolja le, amire az innovációs potenciál épül.”

„A tervezett forráselvonások alapvető nemzeti értékeket képviselő nagy múltú műhelyek megszűnését kockáztatják, különösen a humán és társadalomtudományok terén”

– írták a fiatal kutatók, akik úgy látják, hogy Magyarország innovációs potenciáljának növelésének kulcsa az alapkutatási támogatások szélesítésében és kiszámíthatóságában, valamint a tudományos intézményrendszer itthontartó erejében rejlik, ezért azt kérték Orbán Viktortól, hogy függessze fel az MTA-t érintő gyors és átgondolatlan átalakításokat.

Mint írják,

„Minél többen maradnak itthon legtehetségesebb kutató honfitársaink közül, annál hatékonyabban szolgálja a magyar tudományos kutatás az innovációt. Az alapkutatás az a termékeny talaj, amelyből a magyar szabadalmak és start-up-ok szárba szökhetnek, és amelyben a hazai innováció mély és tartós gyökereket ereszthet, hiszen az alapkutatás termeli ki azt a szakembergárdát és azokat a felfedezéseket, amelyekre bármilyen fejlődés és innováció épülhet.”

Meglepő, de Orbán Viktor szintén nyílt levélben válaszolt nekik. A miniszterelnök szerint valójában ugyanazon az állásponton vannak a hozzá levelet intéző fiatal kutatók, mint ő:

„Mindannyian a magyar tudomány és a magyar emberek javát keressük. Ugyanakkor az is a dolgok rendjéhez tartozik, hogy adott problémákat olykor más nézőpontból, eltérő megközelítésből lát a tudós társadalom és másként a kormány. Éppen ezért fontos, hogy az egymással való párbeszéd során ne félinformációk irányítsanak minket, hanem az a közös cél, hogy munkánk révén egyszerre növeljük a magyar tudomány hírnevét és Magyarország versenyképességét.”

Orbán Viktor szerint abban is egyetértenek a fiatal kutatókkal, hogy bár a tudományos munka feltételei érzékelhetően javultak idehaza, még hiányzik a kutatás-fejlesztési és innovációs rendszerből az az elem,

„amely garantálná, hogy a tudásból közvetlen gazdasági haszon is keletkezzen.”

A miniszterelnök szerint a nemzetközi innovációs rangsorok sajnos azt mutatják, hogy hazánk az európai országok között a gyengébben teljesítők között foglal helyet, érdekérvényesítő képességünk

„a jelentős tudományos és innovációs források megszerzésében acélosabb is lehetne. Ezért egy felelős kormánynak itt cselekednie kell.”

Szerinte a hazai ipar hozzáadott értékének növelése úgy lehetséges, ha kutatóintézeteink is összpontosítják erőforrásaikat az alapkutatások és az innováció területén egyaránt. Az ipart tehát remekül szolgálja majd a tudomány a miniszterelnök szerint, arról viszont egy szót sem ejt, mi a helyzet például a Bölcsészettudományi Kutatóintézettel vagy a Humán Tudományok Kutatóházával, ahol Palkovics szerint „sorosista elemek” vannak a kutatók között.

„A cél az, hogy akárcsak az egyetemek átalakításánál, úgy a kutatás-fejlesztés területén is egy optimális, adminisztratív kötöttségektől mentes, de felelősségteljesebb és átláthatóbban működő rendszer jöjjön létre. Érték tehát nem veszhet el, és a tudományos kutatás szabadsága sem sérülhet”

– állítja a miniszterelnök.

„Remélem, hogy az új működési elvekről mihamarabb megkezdődik a konstruktív párbeszéd. A kormány képviseletében Palkovics László miniszter úr készen áll a tárgyalások folytatására”

– zárta válaszlevelét Orbán Viktor.

Az MTA azonban eddig is hiába reménykedett a konstruktív párbeszéd megkezdésében, Palkovics László tavaly nyár óta gyakorlatilag folyamatosan a kormány akaratát érvényesíti az átalakítást illetően.

(MTI)

Az MTA kutatóintézeteinek dolgozói egyhangúan ítélik el a Palkovics-tervet, amely elvenné az intézethálózat alapfinanszírozását. Az MTA elnökségének ülése ezekben a percekben kezdődik el, emiatt Lovász László emiatt nem tudott felszólalni az MTA védelmében szervezett tüntetésen, de személyesen vette át a kutatók petícióját.

A tüntetés szervezői azt kérték a résztvevőktől, hozzanak magukkal egy-egy olyan könyvet, amely megjeleníti számukra a magyar tudományt. A tömeg látványosan, egyszerre a magasba emelte a hozott könyveket.

Mindezt a

„Szabad ország, szabad tudomány!”

rigmus skandálása kíséri.

Helyszíni tudósítóink szerint a hozott könyvek között megtalálható volt a teljesség igénye nélkül a Teológia és antiszemitizmus , Kísérleti fizika, Az olvasó agy, A fizika kultúrtörténete, Vergődés és remény vagy A képlet című művek.

Szilágyi Adrienn, a bölcsészettudományi kutatóközpont történettudományi intézetének posztdoktor kutatója az utolsó beszélő a tüntetésen. Kezdésként arról beszélt, áldozattal jár elhelyezkedni ezen a pályán, és nehéz állandóan a szakma létjogosultságát bizonygatni.

Ugyanakkor hisz abban, hogy nincs egyedül.

Szerinte a tudományos közösséget nem szétválasztják a tudományterületek, sőt ellenkezőleg, a tudomány iránti szenvedély összeköti a különböző területek kutatóit.

Ezután megköszönte különböző a szolidaritási megmozdulásokat az akadémia dolgozók ügyével.

Szilágyi szerint a közösségnek függetlennek kéne lennie a rövid távú céloktól és a különböző politikai oldalaktól, és fontos lenne a mindenkori kritikai álláspont képviselete.

Azt is hozzátette, az elmúlt hetekben, hónapokban ez a közösség próbálta megszervezni magát, egységesen tudjon fellépni, és szerinte ez a mai tüntetésen látszódik is.

Ugyanakkor azt is tudni kell Szilágyi szerint, hogy bármilyen döntés is születik, nem lesz több feladata a tudósközösségnek. A versenyhelyzet elfogadása azt jelentené, hogy a közösség megosztottá válik, a kutatóhálózat egységének megbontása azt jelentené, hogy sérelmeket hordoznak majd magukban a kutatók.

A minisztérium akaratának elfogadása azt jelenté, hogy a közösség legfőbb értékét, függetlenségét veszíteni el. Ezért szerinte muszáj konfliktust vállalni és továbbra is cselekvő közösségnek lenni. Ezt követően az akadémiai dolgozók hét pontban megfogalmazott céljaiból idézett.

Kenesei István nyelvészprofesszor beszédében elmondta, amikor elkezdte a pályáját, nem gondolta, hogy ide jut. Azt hitte, csendben tanítani és kutatni fog, ez még megadatott a múlt rendszerben.

Kenesei szerint a kimutatások bizonyítják, az MTA Magyarországon a legnagyobb presztízsnek örvendő szervezet, ez pedig nem az akadémikusok miatt van, hanem mert van kutatóhálózata. Az akadémikusok ugyanis nem az MTA-n végezik munkájukat, az intézetek kutatói viszont igen. Most a kutatóhálózat van veszélyben, nem az akadémikusok klubja.

A professzor úgy véli, a kormány részről van egy mesterterv: ennek legutóbbi lépcsője a tudományos akadémia autonómiájának elvonása. Indult az egyetemi autonómia csökkentésével, a kancellárok bevezetésével, a Közép-európai Egyetem elüldözésével. Kenesei felelevenítette, amikor a CEU védelmében vonultak utcára az emberek, volt egy transzparens, amelyen ez állt: „Most a CEU, de ki lesz a következő?”

„Itt vagyunk, mi vagyunk a következő” – mondta Kenesei.

A nyelvészprofesszor felemlegetett néhány kormányzati indoklást is az akadémia ellen. Szellemes indoklás, hogy 80 éve ugyanabban a rendszerben változatlanul működik a kutatóintézeti hálózat. Szerinte ez egyrészt ténybeli tévedés, hiszen az intézeti rendszert 1949-ben, valóban szovjet mintára alapították, de hol van már az a sztálini kutatásirányítás? Már ’56 után is átalakult, a kilencvenes években pedig Antall József miniszterelnöksége idején  Mádl Ferenc miniszter és Kosáry Domokos MTA-elnök gyökeresen megreformálta a kutatóintézeti hálózatot.

„Ki merné ezt a két embert azzal vádolni, hogy bolsevikok voltak?” – tette fel a kérdést Kenesei.

Arra is reagált, hogy sokan azzal vádolják az akadémiát, hogy nem mutatta ki a szolidaritását a múltban semmilyen ügyben. Szerinte ez is hamis, hiszen az akadémia nem egy politikai testület, vannak benne jobboldaliak és baloldaliak is, emiatt nem a politikai kiállás a feladata. De igenis kimutatta a szolidaritását abban a formában, ahogy hivatott kimutatni: tanulmányokat, felméréseket készített és azonnal beavatkozik a társadalmi problémákba a kutatási eredményeivel. Példaként vörösiszap-katasztrófát, a közoktatás minőségének romlását említette. Persze utóbbi nem tetszett a kormánynak, mert kritikus volt

„Milyen legyen a tudomány, ha nem kritikus?” – kérdezte?

Esőként Pléh Csaba pszichológus lépett színpadra, aki szerint elterjedt egy olyan félrevezető kép, mintha valami „állóvízbe ejtett kő” lenne az új finanszírozási rendszer, amellyel a kormány versenyhelyzetet szándékozik teremteni. Szerinte a tudomány mindig versenyhelyzetben élt, mindig a különböző értelmezéseket követve, egymás állandó kontrollja alatt próbálták a tudósok jobbá tenni a világot.

Az ITM próbálkozása az új rendszer bevezetésére olyan, mintha úgy akarná versenyhelyzetbe kényszeríteni a kutatóintézeteket, hogy közben a forrásmegvonással „amputálja a lábukat” – fogalmazott Pléh.

Szerinte nem arisztokratizmusból akarnak a tudósok autonóm módon dönteni, hanem mert ők ismerik a tétjét a tudományos világon belüli döntéseknek.

„El a hivatali kezekkel a tudományra szánt pénzek elosztásától! ”

– szólította fel a kormányt.

Óriási illúzió azt gondolni, hogy Magyarország meg tudná vásárolni a tudást, mi ebben mindig is exportőrök nem pedig importőrök leszünk – tette hozzá Pléh Csaba.

Végül nosztalgikus történetet mesélt arról, hogy volt gimnáziuma helyére a hatvanas években a hasonló meggondolatlan pragmatizmus nevében autószerelő szakmunkásképző került.

„Adják vissza a tudás becsületét, és adják vissza a következő nemzedéknek az iskolákat” – zárta beszédét a tudós.

A mai megmozdulás gyülekezési ideje 13 órakor kezdődött, de már két-háromszáz ember összegyűlt, és folyamatosan érkeznek az MTA-val szolidaritást vállaló demonstrálók. A beszédek fél 2-kor kezdődnek, utána pedig élőláncot alkotnak az egybegyűltek.