A Magyar Időkben közöltek termelési riportot Tállai András Pénzügyminiszter-helyettessel. Tállai kifejtette, úgy nő a magyar állam bevétele, hogy közben csökkentik az adót. Persze ez nem teljesen igaz.

– Az adóbevételek növekedését még véletlenül sem az adókulcsok emelésével értük el, éppen ellenkezőleg – kezdte az adatok értelmezését Tállai András. A pénzügyminiszter-helyettes lapunknak kifejtette: az utóbbi években folyamatosan csökkentek idehaza a közterhek, s mára Magyarország szedi az Euró­pai Unióban a legalacsonyabb társasági adót, ahogy a hazai személyi jövedelemadónál is csak néhány országban alkalmaznak kevesebb elvonást – idézi a Magyar Idők Tállait.

Csak hogy ez így ebben a formában nem igaz. Egyrészt az adókulcsok csökkentésének nincs közvetlen bevételnövelő hatása, valószínűbb inkább, hogy a mesterségesen alacsonyan tartott magyar bérrendszert szétverő munkaerő-hiánynak, és az abból fakadó bérnövekedésnek van bevételnövekedést erősítő hatása. Azaz az államkincstár bevételei azért nőnek a béreket terhelő adóknál, mert nőnek a fizetések.

Csakhogy tudjuk, ez nem mindenkit érint egyenlően. 2016-ról 2017-re csak a legjobban keresők bére növekedett az EU-átlaghoz képest, a társadalom nagy része kisebb bérnövekedést könyvelhetett el.

Másrészt a társasági adó csökkentése nem érint mindenkit. A társasági adó a cégek nyeresége után fizetett adó, tehát a csökkentésével csak a cégek tulajdonosai járnak jól. Azt is tudjuk, a nagyvállalatokra, multikra vonatkozó 19 százalékos adókulcs csökkent 9 százalékra, míg a kis és középvállalkozásoké csak 10-ről 9 százalékra, illetve a nagy cégek trükköznek a saját beszállítói láncukon keresztül az adóval, plusz ők kapnak a TAO-val és egyéb módon olyan adókedvezményeket, amelyekkel ki tudják kerülni a társasági adó fizetését. Tehát ezzel a tehercsökkentéssel ők jártak a legjobban.

Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy a 2010 utáni nyolc évben a magyar kormány kétszer annyi támogatást adott a nagy multiknak, mint a 2010-et megelőző 8 évben.

2017-ben még 625 milliárdot szedett be a magyar állam társasági adóból, míg 2018-ban már csak 380 milliárd forintot, azaz ez az állami bevétel majdnem a felére csökkent.

De van egy másik oldala is annak, miért nem stimmel a fentieket sikernek beállítani. Ezt egy decemberi cikkünkben foglaltuk össze. Egyszerűen a jobban keresők járnak jól a magyar adórendszerrel:

• Az elmúlt években a dolgozói adóék – vagyis az az arányszám, amely megmutatja, hogy a munkáltatók teljes bérköltségéből mennyi megy az államnak – majdnem ötven százalékos volt.
• Bár az szja és a szocho év eleji csökkenése miatt az adóék is 45 százalékra mérséklődött, ez még mindig a hatodik legmagasabb az Unión belül.
• Ráadásul az öt ország, ahol a mienknél is magasabb az adóék, mind a magyarnál kiterjedtebb jóléti állammal és jobb minőségű állami szolgáltatásokkal rendelkezik, így a beszedett adók is olyan intézményrendszert tartanak fenn, amelyek az átlagemberek életét könnyítik. A magyar szociális háló és állami intézményrendszer minőségét (pl. egészségügy, oktatás) ismerve, ez itthon nem mondható el.
• Az átlagbér 67 százalékát keresők esetében az adóék jövőre is magasabb lesz – két százalékponttal –, mint a gazdasági válságot megelőző egy-két évben.
• A magyar dolgozók 69 százaléka az átlagbér alatt keres, nem nehéz látni, hogy az adóékcsökkenés a többséget egyáltalán nem érinti.
• Van különbség azonban a gyerekes családoknál, náluk az adóék sokkal alacsonyabb, a három gyerekes családok adóéke az EU-átlag körül mozog.
• Ehhez még hozzá kell vennünk azt is, hogy a rekordmagas, 27 százalékos áfakulcs is az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat hozza nehezebb helyzetbe, hisz az ő keresetük nagyobb része megy fogyasztásra, így jövedelmük nagyobb arányát viszi el a magas áfakulcs is.

Így kicsit más megvilágításba kerül a pénzügyminisztérium termelési riportja. Ha pedig azt is hozzávesszük, hogy a rabszolgatörvénnyel, a munka törvénykönyvének egyéb változásaival, a cafetéria adómentességének elvételével kinek kedvezett a kormány, azt láthatjuk, azok nem a magyar dolgozók.