A kormány megbízhatóan lojális médiapartnerévé tett Origo nevű portál mai, „Kolostorba költözik a miniszterelnök” című cikkével – habár a szatellitpárt KDNP miniszterelnökre gyakorolt hatásáról is szólhatott volna – az egyszerűség ikonjává avatta Orbán Viktort, Magyarország január elsejével a Várba költöző miniszterelnökét.
A cikk elolvasása után pedig szemernyi kétség sem marad az emberben, hogy a kormányfő ezúttal is legalább oly puritán volt, mint amikor legutóbb kiruccant valahova a honvédség egyik Airbusával, kisvasutat, stadiont épített a kertje végébe, vagy elvitette magát meccset nézni magángépen egy jól menő oligarchával, ahogy harminc éve csinálja.
Mert hiszen mi lehetne puritánabb annál, hogy a népet oly rendíthetetlenül szolgáló kormányfő beköltözik a Vár egyik legszebb panorámával rendelkező épületébe, melyben korábban közforgalmú intézmény működött, de az új lakó és az új funkció kedvéért jelentősen átalakították.
„A miniszterelnök irodája egy olyan épületbe költözik, amely a felújítás után is hű maradt a korábbi évszázadok hagyományához, miszerint ez egy kolostor, ahol nincsen helye a fényűzésnek és a luxusnak.”
Orbán Viktor dolgozószobáját két szerzetes szobájából alakították ki, emellett a szerénység szimbólumaként, a fényűzés és a luxus elleni harc jegyében akkora erkélyt építettek, hogy hét ablakot kellett kibontani a Duna felé néző homlokzaton.
Minden kétséget kizáróan az egyszerűség jegyében kellett belenyúlni a dunai látkép részét képező épületbe – bár erre nehéz lehetett rávenni a miniszterelnököt, ki korábban – például a Kossuth tér békebeli, 1944-es állapotának visszaállításakor – kiállt amellett hogy felújítások során minden legyen úgy, ahogy régen volt. Minden bizonnyal meggyőzték, kevés dolog fejezi ki jobban hegyvidéki, örökpanorámás értelemben vett puritánságát, mint hogy
„a nemzetközi delegációkat méltó helyen tudja majd fogadni, ahol Budapest panorámáját is meg tudja nekik majd mutatni.”
A forradalmian új megközelítést alkalmazó írás műemlékvédelem-történeti mérföldkőként felfedi, hogy az UNESCO információival ellentétben a terület nem világörökségi környezet –
így az olvasó maga is rájöhet, az illető szervezet részéről nyilvánvaló provokáció, hovatovább kormányellenes uszítás, hogy portáljukon szerepel az épület régi állapotát ábrázoló fotó.
Az Origo cikkének első bekezdései alapján szinte látja maga előtt az olvasó, ahogy Orbán Viktor egyszerű, zsákszőttesből összefércelt csuhájában gyertyacsonkok után kutat gyalulatlan faládája mélyén hogy miután reggel hattól dolgozott, munkaideje éjjel egy órás vége előtt még szignózhasson néhány rendeletet hogy a népnek ne kelljen annyit dolgoznia mint neki.
Azonban a cikk azzal kapcsolatban is megnyugtat, hogy a kormányfőnek nem kell tűzcsiholással húznia az idejét, hiszen habár XVIII. századi egyszerű stílusban újították fel az épület belsejét, abban modern kiszolgálórendszereket építettek ki.
Az Origo tényfeltáró anyagában a miniszterelnök szobájának roppant egyszerűsége mellett felfedik, nem Orbán szobája került négymilliárd forintba, hanem az egész belső kialakítás, ami ismét csak dicséretesen puritánnak hangzik ahhoz képest, mintha egy szobára költötték volna el ugyanezt a pénzt.
Ugyancsak a letisztultság és a szinte már olcsójánoskodásba hajló spórolás jegyében nem költötték szőnyegekre az adófizetők pénzét, hisz a közismerten egyszerű török padlókárpitokat az Iparművészeti Múzeum török szőnyeggyűjteményéből kölcsönözte az állam.
A nép pedig január másodikán tüntetéssel ünnepli meg az orbáni várfoglalás aktusát.
Jelen írásban az Origo, azon belül is a teljes szerkesztőség és a szerző munkássága iránti tiszteletemből fakadóan pontosan annyiszor használtam a puritán, valamint az egyszerű gyököt ahányszor az eredeti írásban szerepelnek.
