Bejelentette az izraeli nemzetgyűlés, az új választásokat Benjamin Netanjahu izralei kormányfő ma délután, közölte a jeruzsálem Háárec napilap angol kiadása. A miniszterelnök a tudósítások szerint ma azt közölte kormányzó koalíciójának vezetőivel, hogy a jelenlegi, ellentmondásos helyzetben rendkívül nehézzé avagy lehetetlenné vált a törvények átvitetel a parlamenten, így gyakorlatilag
kormányzásra képtelenné vált a kabinet.
A Kneszet feloszlatásával egyben új választásokat is bejelentettek a zsidó államban, amelyekre 2019 áprilisában kerül majd sor. Yuli Edelstein, házelnök azt közölte, a hivatalos feloszlatásra mihamarabb sor fog kerülni.
Arról is beszámoltak a lapok, hogy a mára összehívott koalíciós egyeztetése Jeruzsálemben Netanjahu eleve a választások kiírásáról szóló megegyezés miatt hívta össze pártja, a jobboldali Likud által vezetett, de változatos pártokból álló koílciója vezetőit. Móse Kálon pénzügyminiszter azonnal egyetértett, és a koalíció hivatalos vezetője David Amsalem is úgy látta, a mostani, szűk koalíciós többség immár képtelen törvények átvitelére a képviselők testületén.
Így megegyeztek abban, a Kneszet feloszlatása után, 2019 április 9-ére általános választásokat írnak ki Izraelben.
A miniszterelnök egy másfél hónapja kialakult kormányválság nyomán még elutasította az új választások kiírásának lehetőségét, mondván a libanoni siíta milicisták, a Hizbulla alagutas támadásai és az ellenük való fellépés nem tennének lehetővé egy ilyen politikai döntést, mostanra azonban ez a fenyegetés szerinte elhárult.
Szembetűnő, hogy Netanjahu vallásos ortodox és szélsőjobboldali kormányzó partnerei nem támogatták a feloszlatást, amelyen sem Naftali Bennett az ultrancaionalista izraeli Habayit Hajehudi vezetője és oktatási miniszter, sem Árje Deri a szefárd vallásos Sász vezére, és belügyminiszter, sem pedig Móse Gafni, az askenázi ulraortodoxok pártjának, az Egyesült Tóra Júdaizmusnak a parlamenti képviselője nem vett részt, ezzel nem-hivatalosan kinyilvánítva, nem értenek egyet a miniszterelnök döntésével.
Az ellenzéki, baloldali Cionista Unió pártszövetség prominens tagja és vezetője, Cipi Livni szinte azonnal reagált a lépésre, és Twitteren arról írt: április 9-e így nem „választási nap” hanem „a forradalom napja” kell hogy legyen, ahol az izraeli nép végre leváltja Netanjahut.
A vallásos érzékenységekre kevéssé ügyelő ellenzéki vezéralak Shelly Yacimovich (Munkapárt, Cionista Unió) pedig egyenesen úgy fogalmazott az előrehozott választás hírére, hogy
„A megváltó végre megérkezett Cionba”
– utalva arra, hogy jövő tavasszal végre „megváltást” nyerhetne az ország a Likudtól.
Az utóbbi fél évben a nagyon régóta az országot kormányzó izraeli jobboldalon Benjamin Netanjahu egyre botrányosabb és vállalhatatlanabb figurává vált ő, és közvetlen hozzátartozói számtalan és egymásra licitáló korrupciós ügyei után. Az izraeli rendőrség korábban nyomozást is indított a miniszterelnök pénzmosási ügyei, és felesége nevén szereplő ingatlanvállalkozásai miatt, és az ügyben nem régen vádemelés is született.
Az egykori komoly hatalmából mostanra is eleget megőrző Netanjahu nehéz helyzetére egyre keményebb szélsőjobboldali radikalizálódással válaszolt, retorikája a korábbi, enyhébb megfogalmazások helyett a palesztin függetlenségi mozgalmak és törekvések esetében is nyíltan rasszistává, arab- és iszlámellenessé változott, sőt „főgonoszként” még Soros György baloldali amerikai milliárdos képe is fel-felbukkan a kormány propagandájában.
Ehhez a fordulathoz köthető kezdettől szívélyes viszonya Donald J. Trump elnök hasonló amerikai retorikájához és személyéhez, valamint folyamatos enyhülése a menekültellenes európai politika egyik emblémájával, Orbán Viktorral is.
Netanjahu miniszterelnök belpolitikai problémái nem is most kezdődtek. Már február óta számos ellenzéki politikus lemondásra szólította fel az ellene folyó rendőri nyomozás elindítása után.
Netanjahu ekkor még erre ezt mondta, nincs miért lemondania, mert „nincsen semmi.” Később ő és koalíciós partnerei is a bírói hatalmi ágat, és a hatóságokat vádolták politikai elfogultsággal, és összeesküvéssel az ő megbuktatására.
A retorika eddig működni látszik, ugyanis a miniszterelnök pártja, a jobboldali cionista Likud töretlenül őrzi népszerűségét, és továbbra is a legtámogatottabb párt a zsidó államban. A kérdés csupán az, változhat-e mindez tavsasszal, egy várhatóan nagyon éles kampányban, ahol a vádlott Netanjahu és pártja, valamint koalíciós partnerei is érezhető hátrányból indulnak majd el.
