Franciaországban hetek óta tart a tiltakozások jelképévé vált láthatósági mellény miatt sárga mellényesnek nevezett tüntetéssorozat, melynek keretében jellemzően a lecsúszó középosztály tagjai tiltakoznak az Emmanuel Macron elnök nevével fémjelzett liberális, a felsőbb osztályok érdekeit szolgáló gazdaságpolitika ellen.
Mivel még ha Macronék komplett gazdaságpolitikája ellen tiltakoznak is a tüntetők, a megmozdulások egyik közvetlen kiváltó oka az üzemanyagok árának megemelése volt. Ebből fakadóan több felületes szemlélő – például Trump amerikai elnök – a környezetvédelmi intézkedések elleni kiállásként értelmezte a mozgalmat.
The Paris Agreement isn’t working out so well for Paris. Protests and riots all over France. People do not want to pay large sums of money, much to third world countries (that are questionably run), in order to maybe protect the environment. Chanting „We Want Trump!” Love France.
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) December 8, 2018
Ez azonban tévedés. A sárga mellényes tüntetők elkötelezettebbek a klíma védelmében, mint az őket megsarcolni kívánó hatalom, és kevésbé károsak mint a gazdasági és politikai elit, vagy az életmódjában akár látványosan zölden viselkedő felsőbb osztályok.
Akik hiába járnak Elon Musk legújabb villanyautójával, ha életmódjuk folytán nagyságrendekkel több erőforrást pazarolnak el, mint amire egy francia paraszt valaha is képes lesz – még ha az utóbbi özönvíz előtti dízel Peugeot-t is használ.
Ahogy a New Republic idézi, a sárga mellényes tüntetők
„42 követelést tartalmazó listája javaslatokkal szolgál a klímavédelmi átmenet igazságosabbá tételére, emellett néhány követelés a jelenleginél ambiciózusabb célok kitűzését sürgeti. A sárga mellényesek nem a fosszilis tüzelőanyagok megadóztatása ellen szállnak síkra: javasolják a hajók üzemanyaga és a repülőkben használt kerozin megadóztatását”
– emellett a mozgalom fontos céljaként jelölte meg a környezet védelmét egy november 23-i közleményében.
A jelenlegi liberális rezsim azonban láthatóan nem a környezet rombolásáért jelentős mértékben felelőssé tehető nagy cégeket teszi felelőssé, hanem a rendszer narratívájába illeszkedően a fogyasztókat. Ezen szemlélet mentén értelmezhető az egyes fogyasztók büntetése a dízel adójának emelésén keresztül ahelyett, hogy a nagy szennyezőket, a multinacionális vállalatokat vágnák meg – ahogy a tüntetések jelképévé vált mellényt inspiráló Ghislain Coutard mondta,
„a kormány mindent megtesz azért, hogy a gazdagok gazdagok maradjanak, a szegények pedig szegények.”
A New Republic cikkében a klímaváltozással kapcsolatos közgondolkodásra vonatkozó felméréseket is ismerteti, melyek szerint a francia társadalom tagjai átlagosan aggasztóbbnak találják a klímaváltozást és annak következményeit, mint a szomszédos országok lakosai. Emellett az is hiteltelenné teszi Trump elnök tweetjét, hogy a társadalom több, mint kétharmada egyetért
„a [párizsi] egyezményt elutasító országok elleni erős gazdasági szankciókkal”
– mint amilyen például a trump-i Egyesült Államok.
Trump klímaszkeptikus és multiknak kedvező politikájával szemben a klímaváltozás elleni küzdelem egy társadalmilag igazságos – tehát a multinacionális vállalatok helyett a nép érdekét szolgáló – modellje az amerikai Demokrata Párt balszárnyának Green New Deal, a nagy gazdasági válság utáni New Deal reformprogramra reflektáló Zöld New Deal programja.
A programot támogatja a Progresszív Internacionálé és a Klímaigazságosság Szövetség, és a Demokrata Párt Sanders-féle demokratikus szocialista szárnyához tartozó Alexandria Ocasio-Cortez kongresszusi képviselő terjesztette be javaslatként – jelenleg a képviselőház 18 tagja támogatja.
A programmal egyszerre szeretnének küzdeni a klímaváltozás és a társadalmi egyenlőtlenségek ellen, egyaránt célja a gazdasági és a környezetvédelmi igazságosság és egyenlőség.
A Zöld New Deal programja szerint úgy kell harcolni a klímaváltozás ellen és átalakítani az USA gazdaságát, hogy a változások ostora ne az eleve kiszolgáltatott helyzetben élőkön csattanjon, hanem épp az ő érdekükben történjen. Vagyis a szénbányászok például ne azt érezzék a változásokból, hogy munkanélkülivé váltak, hanem hogy egészségesebb lett az életük, a környezetük, általánosságban jobbá vált az életük és nem kénytelenek a napi betevőért egy környezetromboló üzemben termelniük a profitot a tőkének.
A program szerint a változtatások alapvetően nem felülről lefelé jövő direktívákon alapulnának, hanem a közösségek mozgalmai katalizálnák a folyamatokat, szem előtt tartva az adott közösségek érdekeit, helyben felépítve egy regeneratív gazdasági rendszert, melynek célja nem a tőke kiszolgálása, hanem a helyben élők jóléte és a hosszú távon élhető környezet fenntartása.
A Zöld New Deal program egyértelmű válasz ad azon fősodratú elképzelésre, miszerint a jelenlegi gazdasági struktúra megtartása mellett, a fogyasztókra terhelve kell megküzdeni a klímaváltozás támasztotta kihívásokkal.
