Idén ősszel már nem jelent meg a Közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem 1951 óta havonta megjelenő, nyomtatott formátumú lapja. Az egyetem vezetése ezt azzal indokolta, „a hallgatók sem olvasnak nyomtatott kiadványokat.”

A Mérce információi szerint azonban az egyetem vezetésének egy, a lapban eredetileg megjelenő interjúval is voltak gondjai. Hadas Miklós szociológus, az egyetem tanára ugyanis a társadalmi nemek tudományának témájáról is hosszasan, elemezve beszélt benne, és az egyetem vezetése felé is megfogalmazott enyhe kritikát.

A nyomtatott újságot költségvetési okok miatt már régebb óta fenyegette a megszüntetés réme, és nem valószínű, hogy konkrétan Hadas-interjú okozta a volna beszüntetést.

Az interjú azonban végül csak a Corvinus Online hallgatói blog felületén jött le, a szerkesztőség tagjai azonban Facebook oldalukon arról számoltak be, a Hadas-interjú elkészítése is komoly feszültségeket okozott. Az interjút készítő Mikus Áron, saját közösségi oldala profilján azt írta:

„Hadas Miklóst a dzsendertudomány történetéről, alapvető kérdéseiről és krititikai potenciáljáról kérdeztem, aki beszélt még arról, hogy a férfikutatások eszköztára miért elengedhetetlen a jelelnlegi kormány tevékenységének elemzéséhez (fenti idézet), valamint arról, hogy miért káros (és ostobaság) a dzsendert szembeállítani a családtumányokkal.

Az egyetem kommmunikációs vezetése szerint két genderrel foglalkozó interjú már sok. Szerintem kevés, de lehet, hogy ők szimplán nem ismerik a területet kellő mértékben. (Vagy, ahogy az kiderül az interjúból: félnek)”

Bekker Balázs, a Közgazdász egyik szerkesztője pedig részletesebben is beszámolt az egyetemi rektorátussal kifejezetten Hadas Miklós interjúja kapcsán folytatott harcáról is:

„A probléma az volt, hogy az interjúban elhangzik egy enyhe kritika az egyetem vezetőségéről. Meg hogy genderrel foglalkozik. Meg hogy Hadas Miklós. Meg hogy nem aktuális. Meg hogy férfi. Meg hogy gender. (ja, ezt mondtam már.)

Én fehér férfiként, és a Corvinusos egyetemi újság főszerkesztőjeként meg merem tenni azt az egészen elképesztő lépést, és megadom a felületet egy másik fehér – ráadásul szintén – férfinak, hogy gender témában nyilatkozzon*. Főleg, hogy a téma egyik legjelentősebb magyarországi szakértőjéről beszélünk.”

Az interjúban az egyébként az Oktatói Hálózat egyetemi tanárokat tömörítő civil szervezetben is aktív Hadas az interjúban úgy fogalmazott,

ahogy a harmincas években a nácik betiltották a szexológiát, úgy a kommunisták is betiltották a szociológiát és a pszichológiát az ötvenes években – burzsoá áltudománynak minősítve azokat. Ezekhez nagyjából hasonló folyamatok játszódnak le most a NER diktatúra felé haladó Magyarországán, ahol a hatalmi pozícióban lévő férfiak félnek a kritikai diskurzustól, és attól, hogy a dzsendertudomány által kezdeményezett diskurzus az ő domináns férfi pozíciójukat fogja leleplezni, és így a király meztelenné válhat.

Még szeptemberben történt az, hogy a kormány egy puszta rendelettel gyakorlatilag betiltotta, hogy Magyarországon társadalmi nemek-képzést lehessen indítani, a rendelet pedig 2019-től életbe is lépett. A kormány szerint a társadalmi nemek tanulmánya „túl ideologikus” és nem valódi tudománya.

Ahogyan sokan őelőtte, most végül csak egy blogon megjelent interjújában Hadas is hangsúlyozza, szó nincsen erről:

A dzsenderkutatók szerint tévúton járnak azok az esszencialista megközelítések, amelyek biológiai adottságokra szeretnék visszavezetni a nemek közötti és a nemeken belüli viszonylatokat. A Gender Studies (magyarul: társadalmi nemek tudománya) abból a dichotómiából indul ki, ami a sex és a gender, tehát a biológiai nem és a társadalmi nem között húzódik. Vagyis ez az akadémiai diszciplína a nemekkel kapcsolatos sajátosságokat a társadalmi és kulturális körülmények kontextusába helyezi, melyek a hely és az idő sajátosságaitól függően folyamatosan változnak.

Ma már például mindenki mosolyogva olvasná Madách Imre akadémiai székfoglalóját, amelyben nemzeti tragédiánk szerzője a nő esszenciáját az anyaság és a szüzesség fogalmai köré rendezve kívánta meghatározni. A 21. században lényegében nincs olyan tudományterület a társadalom- és humán tudományok körében, amely ne használná a dzsendertudomány immár hatvan éve intézményesült tudáskészletét.