Örményország „bársonyos forradalmának” vezéralakja és jelenlegi reformista miniszterelnöke, Nikol Pasinjan nyerte a tegnapi örményországi előrehozott választást. Ez volt az ország első általános voksolása azóta, amióta áprilisban tömegtüntetésekkel, és útlezárásokkal végül lemondásra kényszerítették Szerzs Szargszjan autoriter vezetőt, majd a kormánypártot is.
A most megtartott választásokon mintha nem is az az ország szavazott volna, mint Szargszjan idején: a valamikor hegemón elnöki párt, az Örmény Köztársasági Párt (ÖKP) a szavazatoknak csupán 4,7 százalékát szerezte meg, a Pasinjan miniszterelnök Civil Szerződés Pártját is magában foglaló Lépésem Pártszövetség viszont összesen 70,4 százalékot kapott, és a mérsékelt ellenzék két kisebb pártja is átlépte a bejutási küszöböt.
Pasinjan 2018 májusa és októbere között ideiglenes miniszterelnökként kormányzott, októberben lemondott tisztségéről, hogy a választást ki lehessen írni.
A választási eredmény tükrében kijelenthető, hogy a forradalom után valóban teljesen új korszak kezdődött Örményországban, hiszen az erőviszonyok a régi kormánypárt és a forradalmat levezénylő politikai erők között mostanra teljesen megfordultak.
Pasinjan az eredmények hivatalos megerősítése után közölte:
„Az örmény polgárok erős, forradalmi többséget hoztak létre az országgyűlésben.”
Nikol Pasinjan, korábbi újságszerkesztő, ellenzéki aktivista 2008-ban már megjárta Szargszjan börtönét, akkori kormányellenes mozgalma azonban nem járt sikerrel.
Idén év elején azonban újabb elégedetlenségi hullám söpört végig Örményországon az után, hogy a már közel húsz éve elnökösködő Szargszjan átalakította volna a miniszterelnöki hatalmat, amely a legtöbb elnöki jogkört átvette volna, ő pedig maximális elnöki temrinusát követően egyszerűen átült volna a miniszterelnöki székbe.
A hárommilliós ország fővárosában, Jerevánban ekkor több tízezres tömegdemonstrációk kezdődtek, amelyek napról napra folytatódtak. A tiltakozásokat civil engedetlenségi akciók, átlalános sztrájk és útlezárások követték, az elégedetlenség pedig április-május folyamán Szargszjan elnök lemondásához, és Nikol Pasinjannak az addigi választásokon csupán 7 százalékos, ellenzéki Yelk blokk vezetőjének miniszterelnökké választásához vezettek.
A 2018-as „bársonyos forradalom” előtti örmény választásokat még egyértelműen domináltak Szargszjan köztársasági pártjának képviselői. Sokan már 2008-ban egyértelműnek látták, ezeknek a választásoknak a tisztasága egyértelműen megkérdőjelezhető, hiszen Szargszjannal szövetséges oligarchák sora tartotta hatalmában a vidéki szavazatokat. A mostani eredmények ugyancsak arra utalnak, hogy a korábbi eredmények egyáltalán nem tükrözték a népakaratot.
Pasinjan miniszterelnök most viszont azt mondta, a forradalmat támogató pártok felhatalmazása, és saját blokkjának támogatottsága immár elég ahhoz, hogy az országban általa kívánatosnak ítélt alapvető társadalmi és gazdasági reformokat elindítsák.
Ezek közül a legfontosabb, hogy Pasinjan arányosabb, általa igazságosabbnak ítélt választási rendszert akar, ez a választási reform volt az alkotmányos forradalom után a legfőbb célja, azonban eddig a Nemzetgyűlésben az ÖKP minden ilyne próbálkozást sikeresen blokkolt.
Más fenyegetések is érték az új hatalmat. Július folyamán Robert Kocsarjan volt elnököt a rendőrség alkotmányos rend megdöntésére irányuló szervezkedés miatt tartóztatta le, azzal vádolják az 1998 és 2008 között uralkodó,m Pasinjant tíz éve bebörtönző elnököt, hogy 2008-ban elcsalta a választási eredményeket és törvényellenesen kívánta megtartani a hatalmat.
Pasinjan ugyan nagyléptékű demokratizálást és változásokat jelentett be a belpolitikában, ígéretett tett azonban Vlagyimir Putyin orosz elnöknek és a moszkvai vezetésnek, hogy Örményország oroszbarát külpolitikáján egyáltalán nem óhajt változtatni. Ez azért is lényeges, mert a posztszovjet államban jelentős orosz katonai bázis és haderő tartózkodik egy nemzetközi szerződés alapján.
Nem keményedik, azaz érdemben nem változik Örményország politikája a hivatalosan a szomszédos Azerbajdzsánhoz tartozó, de örmény többségű Hegyi Karabakh (Artzakh) szeparatista területeivel kapcsolatban sem, Nikol Pasinjan ugyanis ígértetet tett, hogy megalakuló kormánya továbbra is kitart a húsz éve konfliktusos terület helyzetének békés, diplomáciai úton való rendezése mellett.
