A Nők Lapja Café közölt videóriportot Magdolnáról, élettársáról és öt gyerekéről, akik egy huszonöt négyzetméteres budapesti albérletben laknak heten. Magdolnáéknál élettársa dolgozik főállásban, ő maga alkalmi munkákat végez, így minden hónapban sikerül kifizetniük lakásuk bérleti díját, mely havonta 120.000 forint.
Legalábbis eddig ki tudták, most viszont gondban vannak, mivel a tulaj néhány nappal korábban kérte az összeget a szokásosnál – amit így nem fognak tudni időben kifizetni, ez esetben pedig mehetnek amerre látnak, Magdolna el is mondja a videóban, nincs hely az átmeneti otthonokban, ahogy albérletet sem találnak ennyi pénzért, pláne ennyi gyerekkel.
Az egyik, első-második osztályosnak tűnő kislány a riporter kérdésére el is mondja, mi lesz ha el kell menniük:
„[elmegyünk] máshová. Anyuék is máshová, mi is máshová. De nem együtt leszünk.”
Ez az egész történet rettentő felháborító és szívbemarkoló, ugyanakkor kiváló szimbóluma az egész rendszernek amiben élünk.
Ugyanis egészen elképesztő, hogy a lakásárak emelkedése miatt, ha egy családnak nincs saját tulajdonú lakása, a tőkés rendszerben el tudja veszíteni lakhatását, még ha eleget is tesz a korábban érvényben lévő feltételeknek (bérleti díj összege, fizetési határidő), ha nem áll készen azok megváltozására, pillanatok alatt hullhat szét az élete.
Ahogy a kislány mondta ugyanis – habár anyagi körülmények miatt a törvények szerint nem szabad elválasztani a gyereket a szüleitől – ennek a folyamatnak az eredménye a riportban látható család szempontjából lehet hogy az lesz, hogy a szülők mennek az utcára, gyerekeket pedig szépen viszik az intézetbe, ahol aztán
a fiúkból nagy valószínűséggel szépreményű kábítószer-kereskedőket, a lányokból pedig nyugatra exportált fiatalkorú prostituáltakat képezhet az állami ellátórendszer.
Kovács Vera, az AVM (A Város Mindenkié) aktivistája a riportban elmondja,
szükség lenne olyan, jól működő állami ellátórendszerre, ami a piac működéséből fakadó lehetetlen élethelyzeteket kompenzálja – de ilyen jelenleg nincs.
Ami nem csupán abból a szempontból lenne fontos hogy ne hulljanak szét családok anyagi okok miatt, ne menjenek tönkre egyébként is elnyomott emberek életei még jobban, ne kerüljenek a felnőttek az utcára – majd utánuk az intézetből kikerülve a gyerekek is – de ahogy Kovács elmondja,
„az államnak is drágább ha intézménybe kerülnek a gyerekek, mintsem hogyha a családban maradásukat segítenék.”
Az NLCafé kiváló és érzékeny videoriportja egy család sorsát mutatja be, a „családok évében” a probléma azonban még mindig rendszerszintű.
