Már szűk két hete lehetett tudni, hogy mintegy két év kőkemény politikai harc után végre a britek látóterébe kerülhetett az Egyesült Királyság kilépéséről szóló megállapodás az Európai Unióval. Akkor még csak valószínű volt, ami mára biztossá vált: az EU országainak vezetői egyhangúan elfogadták a legutolsó brit javaslatot a Brexit lebonyolítására.
Csakhogy a Brexit, ami 2019 márciusára volt beütemezve, ezzel még egyáltalán nem betonozódott be: Theresa May-nek, illetve a brit Konzervatív Pártnak még el kell fogadtatnia természetesen a brit parlamenttel a Brexit-szerződést. Ami több szempontból is elég kétségesnek tűnik, hogy sima ügy lesz:
– A kilépéspártiakat és a maradáspártiakat egyszerre elkedvtelenítheti, hogy a hosszútávú gazdasági kilátások sérülhetnek a jelenlegi tervezettel: a brit szolgáltató szektor (a brit gazdaság egyik húzóágazata) eltávolítása az egységes piacról és a hosszabb lejáratú kereskedelmi megállapodások teljes megoldatlansága mindkét tábort csalódással töltheti el.
– Az Észak-Ír határkérdés megoldatlansága: Ahogy azt sejteni lehetett, a londoni konzervatív kormányt koalícióval lélegeztetőgépen tartó ultrakonzervatív és egységpárti DUP is támadja a megegyezést: kilátásba helyezték, hogy ha ebben a formában kerül elfogadásra a Brexit-szerződés, akkor megvonhatják a bizalmat Theresa May-től, akinek viszont saját bevallása szerint sincs ennél jobb ötlete.
– A szuverenitás kérdésének alakulásában is leginkább csak csalódhatott minden tábor: a kilépéspártiak egyik fő érve volt az EU-n kívülre kerülés mellett, hogy így döntően a britek dönthetnek a saját ügyeikről. Ezzel a tervezettel ez is bukni látszik, tekintve, hogy a legkorlátozottabb tagság az egységes piacban széleskörű beleszólást enged az EU-nak.
A 27 európai államfő által megtámogatott megállapodás-tervezet tehát politikailag elég gyenge lábakon áll az Egyesült Királyságban. A May-kormány eddig is folyamatos belső feszültségektől volt hangos, a „kemény Brexitet” támogatók és a „puha Brexitet” támogatók között első sorban. Boris Johnson óta is egy sor miniszter és államtitkár mondott le, egészen a legutóbbi időkig.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság vezetője szomorúságának adott hangot ismételten a Brexit miatt, de közölte, hogy ha már muszáj, szerinte ez a legjobb opció a briteknek:
„Én megszavaznám ezt a tervezetet, mert ez a lehető legjobb megállapodás Britanniának.”
Jeremy Corbyn, a brit ellenzéki Munkáspárt vezetője szerint
„ez egy rossz megállapodás az ország számára. Ez az eredménye a tárgyalások szánalmas sikertelenségének, ami így a létező világok legrosszabbikát teremti meg számunkra. Kevesebb bizonyosságunk lesz a jövőre nézvést, veszélyezteti a munkahelyeket és az életszínvonalunkat is. Ezert fog a Munkáspárt a megállapodás ellen szavazni a parlamentben. (…)”
