Ismertté váltak a kormány tervei a közigazgatási bíróságok igazgatásáról. Fél évvel ezelőtt, az Alaptörvénynek a Közigazgatási Felsőbíróság felállításáról szóló módosításáról azt írtam, hogy a közigazgatási bíróságok leválasztása a rendesbíróságokról önmagában nem lenne elfogadhatatlan, de a jog uralmát súlyosan veszélyezteti, hogy a szervezeti átalakítás valódi célja a politikailag kényes ügyeket a jelenlegi kormányzat kontrollja alatt létrejövő bírósági szervezethez utalni.

A parlamentnek november 6-án benyújtott törvényjavaslat jelentős mértékben visszaigazolja ezeket az aggodalmakat.

Olyan rendszert hozna létre, amelyben a végrehajtó hatalom döntéseinek jogszerűségét olyan bíróságok fogják megítélni, amelyeket a végrehajtó hatalom csúcsszervének egyik tagja, az igazságügyminiszter igazgat majd.

A magyar történelemben ennek vannak előzményei. A rendszerváltás előtti évtizedekben a bíróságok a szovjet típusú, egységes államhatalom részeként működtek, a bíróságok feletti politikai kontrollt az igazságügyminiszter igazgatási jogosítványain keresztül lehetett gyakorolni. Az 1989-es új alkotmány szakított az egységes államhatalom koncepciójával, garantálta a bírói függetlenséget, mégis, a miniszteri igazgatás egészen 1997-ig fennmaradt. A miniszter hatalmát a bíróságok felett a bírói önigazgatás szervei korlátozták, az akkori Alkotmánybíróság pedig az igazgatásnak ezt a modelljét az alkotmánnyal összhangban állónak találta.

Az Alkotmánybíróság szerint az a modell, amelyben bizonyos, elsősorban a bíróságok működésének személyi és anyagi feltételeivel kapcsolatos igazgatási jogköröket az igazságügyi miniszterhez telepíti a törvény, nem alkotmányellenes [53/1991. (X. 31.) és 38/1993. (VI. 11.) AB határozatok]. Ebből az következik, hogy az biztosan nem lenne ma sem önmagában alkotmányellenes, hogy a miniszter igazgatása alatt állnak a bíróságok, ezt csak az igazgatási jogosítványok korlátaival együtt lehet megítélni. Az alkotmányos rendszerváltás mégis befejezetlen maradt addig, amíg a bírósági igazgatási reform keretében 1997-ben teljesen megszüntették a miniszter igazgatási jogosítványait a bíróságok felett.

Az 1997-ben – magyar történelmi előzmények nélkül – létrehozott rendszer célja a bírósági igazgatás abszolút izolációja volt a végrehajtó hatalomtól. Megszüntették a végrehajtó hatalmat képviselő igazságügyminiszternek a bíróságok igazgatásával kapcsolatos jogosítványait, és létrehozták az igazságügyi igazgatással foglalkozó legfőbb szervet: az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot. Ebben a tanácsban – bár helyet kapott az igazságügyminiszter és két országgyűlési képviselő – a bírák által választott bíró tagok kétharmados többségben voltak. Ez a rendszer a totális önigazgatás modelljére épült, és hamar kiderült, hogy jelentős átalakításra szorul, ugyanis a megyei bíróságok elnökei meghatározó befolyást szereztek saját tevékenységük igazgatására és ellenőrzésére.

A 2012 január elsején létrejött új rendszer egy harmadik modellt honosított meg – szintén magyar történelmi előzmények nélkül.

Erről az alkotmányosság követelményeit vizsgáló Velencei Bizottság nemcsak azt mondta, hogy „a reform a maga egészében az igazságszolgáltatás függetlenséget veszélyezteti”, hanem azt is, hogy „a létrejött rendszer egyedi, amely egyetlen másik európai országban sem létezik”.

Az önigazgatási modellt leváltó új rendszerben az Országos Bírósági Hivatal parlament által választott elnöke (2012 óta folyamatosan: Handó Tünde) nagyon erős jogosítványokkal rendelkezett, a bírák által választott Országos Bírói Tanácsnak inkább csak ellenőrzési jogosítványai voltak felette. Ez azóta némiképp finomodott. Bár nemzetközi kritikák hatására az OBH elnökének számos jogkörét korlátozták, továbbra is rendkívüli befolyással lehet a bíróságok működésére.

A kormány tervei szerint tehát – a Kúria és a Közigazgatási Felsőbíróság alatti szinteken – az igazságszolgáltatás egyik felét az OBH parlament által választott elnöke, Handó Tünde, a másikat pedig a kormány egyik tagja, az igazságügyminiszter, most épp Trócsányi László igazgatja majd, a bírák maguk közül választott tagokból álló tanácsainak korlátozott ellenőrzése mellett. A miniszter éppen azokkal a bíróságokkal kapcsolatban szerez tehát igazgatási jogosítványokat, amelyeknek a végrehajtó hatalom jogsértéseivel kapcsolatban kell döntéseket hozniuk.

A nagyobb politikai kontrollt a kormány törvényjavaslata a miniszter által viselt politikai felelősséggel indokolja, elég átlátszó módon.

A bíróságok igazgatása bár nem biztosít közvetlen beleszólást a bírák döntéseibe, jelentősen meghatározza, hogy kik és hogyan ítélkezhetnek.

A törvényjavaslat szerint az igazságügy-miniszternek fontos jogosítványai lesznek a közigazgatási bíróságok költségvetésével kapcsolatban. Ő írja ki a közigazgatási bírói pályázatokat, ő tesz javaslatot a köztársasági elnöknek a közigazgatási bírák kinevezésére és felmentésére. A közigazgatási bírákat ő osztja majd be a megfelelő bíróságra, ő nevezi ki és menti fel (a tanácselnök kivételével) a közigazgatási bírósági vezetőket, továbbá a közigazgatási bírósági titkárokat és fogalmazókat.

És bár a – jellemzően véleményezési joggal felruházott – bírósági önigazgatási szervekkel együtt kell működnie, abból, akit az igazságügyminiszter nem akar, a jövőben nem lesz Magyarországon közigazgatási bíró vagy közigazgatási törvényszéki elnök.

De legalább nem tervezik szélnek ereszteni a most is közigazgatási bíráskodást folytató bírákat. A parlamentnek benyújtott másik (átmeneti) törvényjavaslat szerint a bírák kérhetik átvételüket a közigazgatási törvényszékekhez, illetve a Közigazgatási Felsőbírósághoz. Akik pedig ezt kérik, azokat át kell helyezni. Bírói álláspályázatot csak az így betöltetlen álláshelyekre lehet majd kiírni, persze nem tudjuk még, hogy hány új bírót fognak majd kinevezni. A bírósági vezetők – a tanácselnökök kivételével – a tisztségüket nem tarthatják meg, csak a vezetői javadalmazásukat fogják megkapni.

Az átvételüket nem kérő közigazgatási bírák munkaügyi bíróként folytathatják pályájukat. A ma ítélkező közigazgatási bírák tehát, ha áthelyeztetik magukat az új rendszerbe, akár meg is akadályozhatják, legalább egy ideig, hogy az új különbíróságon csak politikai kinevezettek ítélkezzenek. De ezt nyilvánvalóan csak akkor teszik meg, ha elfogadható számukra egy miniszter igazgatása alatt álló bíróságon ítélkezni. Akinek ez vállalható, legalább a saját ítélkezési gyakorlata tekintetében akár át is menekítheti az új bíróságra, azt, amit a jog uralmáról gondol.