Lassan a végéhez közeledik a 2018-as félidős választások kampánya az USA-ban. Még mindig bizonytalan a választás kimenetele, számos olyan kongresszusi körzet és szenátusi szék van, ahol a demokrata és a republikánus jelölt fej-fej mellett halad egymás mellett és szinte megjósolhatatlan, melyikük fog végül győztesként kikerülni a megmérettetésből.
Ahogy közeledünk november hatodikához, az is egyre kétségesebbé válik, hogy a Demokrata Pártnak sikerül-e 8 év ellenzékben eltöltött év után visszavennie a Képviselőházat és ezzel gátat szabni Donald Trump politikájának. Ebben a cikkben igyekszünk egy átfogó összeállítást adni az elmúlt hét legfontosabb eseményeiről és témáiról, illetve ismertetni néhány figyelemre méltóbb közvéleménykutatás eredményét.
A félidős választások előtti hetekben a Mérce megpróbál minél átfogóbb képet adni annak legfontosabb témáiról, versenyeiről és híreiről, kiemelt figyelmet fordítva azokra a megmérettetésekre, ahol eldőlhet a választás végső kimenetele, illetve azokra a jelöltekre, akik politikájuk középpontjába a társadalmi igazságosság és a szolidaritás eszméit helyezik.
Obama újra akcióban
Az elmúlt két évben a nyilvánosságot kerülő korábbi elnök, Barack Obama teljes erővel belevetette magát a kampányolásba, számos olyan államban tartott kampányrendezvényeket, ahol szoros küzdelmekre számíthatunk. Obama továbbra is nagyon népszerű a demokrata szimpatizánsok körében, és ezt kihasználva igyekszik a választáson való részvételre buzdítani őket olyan helyeken, ahol nagyon kicsi a különbség a két nagy párt támogatása között és a győzelem főleg a mozgósításon múlik.
Obama Nevadában, Kaliforniában és Illinois-ban segítette a demokrata jelölteket, illetve beszédet tartott Wisconsinban, ahol pártja igyekszik visszahódítani a kormányzói széket a szakszervezet- és dolgozóellenes Scott Walkertől (Republikánus Párt).
A korábbi elnök – amellett, hogy a választáson való részvételre buzdított – keményen kritizálta a Republikánus Pártot és magát Trumpot is, anélkül, hogy kimondta volna a nevét. Obama a republikánusok szemére vetette, hogy folyamatosan hazudnak, és teljesen valótlan dolgokat állítanak, hogy eltereljék a választópolgárok figyelmét a valódi problémákról. Amellett, hogy kritizálta a tavaly életbe lépett, gazdagoknak kedvező adócsökkentést, a volt elnök emlékeztette a hallgatóságát arra is, hogy a gazdaság az ő elnöksége végén kezdett el erősödni, mégis a hatalmon lévő republikánusok kérkednek vele.
Trump utolsó pillanatos ígérgetésbe kezd
Ahogy közelednek a választások, a politikusok egyre inkább rákapcsolnak az ígérgetésre, hogy meggyőzzék azt a néhány bizonytalant, aki akár el is döntheti a voksolás végkimenetelét.
Így tett Donald Trump is, de olyan módon, ahogy arra a republikánus stratégák vagy politikusok nem számítottak. Az elnök egy újabb, 10 százalékos adócsökkentést ígért, ami elsősorban a középosztálynak kedvezne. A meglepőnek tűnő felvetés azután jött, hogy világossá vált: az emberek nem lelkesednek annyira a republikánusok legutóbbi adócsökkentéséért (ahogy azt Trump vagy a párt vezetői remélték), mivel az elsősorban a vagyonosabb amerikaiaknak kedvez.
Az elnök az adócsökkentés mihamarabbi bevezetését ígérte, ami igencsak kivitelezhetetlennek tűnik, mivel a Kongresszus már nem ülésezik, tehát legkorábban január elején kerülhet a törvényhozók elé a felvetés. Arról már nem is beszélve, hogy ehhez a republikánusoknak meg kéne őrizniük a többségüket a törvényhozás mindkét házában, és az elvileg deficit-növelő, meggondolatlan költekezést keményen ellenző jobboldal sem szívesen támogatna egy ilyen adócsökkentést (ahogy az elnök korábban beígért nagyívű infrastruktúra-fejlesztő projektjéért sem lelkesednek).
Emellett Trump a borzasztóan drága gyógyszerek árcsökkentését is kilátásba helyezte – ezzel elsősorban azokat a szegényebb amerikaiakat akarta megszólítani, akik inkább az egészségügyet, a gyógyszercégek megregulázását fontosnak tartó Demokrata Pártot támogatják.
A kormányzó visszalépésével izgalmassá válik az alaszkai választás
Idén november hatodikán a hatalmas területű, de kis lakosságú Alaszkában is kormányzóválasztást tartanak. Az évtizedek óta megbízhatóan jobboldali Alaszkát 2014 óta a független színekben politizáló Bill Walker vezeti. Walker négy éve úgy győzte le az esélyesebbnek tartott republikánus kihívóját, hogy a demokrata jelölt visszalépett a javára (ezzel megszerezve a kormányzó-helyettesi posztot).
A független politikus kormányzósága nem volt túl sikeres Alaszka számára: az alacsony olajárak miatt a nagyrészt ebből a nyersanyagból élő állam költségvetési hiánya hatalmasra duzzadt, és a republikánusok vezette törvényhozás és Bill Walker viszonya sem volt túl jónak mondható. Ennek is köszönhető, hogy Walker Amerika egyik legnépszerűtlenebb kormányzójának számít – ezért a Republikánus Párt jelöltjének, Mike Dunleavy-nek jó esélye van a győzelemre.
Walker, látva a közvéleménykutatások eredményét, október 19-én bejelentette a visszalépését a versenyből, és támogatásáról biztosította a demokrata aspiránst, Mark Begichet. Begich egy meghatározó alaszkai politikai dinasztia tagja, a hetvenes évek elején az apja képviselte az államot a Képviselőházban, mielőtt eltűnt volna egy légikatasztrófában. Begich 2009 és 2015 között az állam egyik szenátora is volt, miután szoros küzdelemben legyőzte a tisztséget 40 évig betöltő republikánus elődjét (2014-ben azonban ő kapott ki egy jobboldali kihívótól).
A politikusnak így is nehéz dolga lesz, ha győzni akar egy hagyományosan konzervatív államban, de az biztos, hogy a jelenlegi kormányzó visszalépése után izgalmasabb versenyre számíthatunk majd, mint azt eredetileg gondoltuk volna.
Az USA-ba tartó menekültkaraván felkorbácsolja a bevándorlás-ellenes retorikát
Ahogy azt már megírtuk, egy többezer fős menekültkaraván indult el Hondurasból az Egyesült Államok felé, megelégelve a közép-amerikai országot sújtó erőszakot és szegénységet.
A csoportban menetelő menekültek története bejárta a világsajtót, és több se kellett Trumpnak és a kemény választások elé néző republikánusoknak – rögtön újraindították azt a menekült-ellenes retorikát, ami két éve a Fehér Házba juttatott egy milliárdos tévécelebet. Trump a kialakult helyzetért természetesen a demokratákat okolta (nem mintha a Kongresszus mindkét házában kisebbségben lévő pártnak sok köze lenne a kormány menekültpolitikájához), illetve belengette a közép-amerikai országoknak járó segély összegének a csökkentését (nem mintha ez még szegényebbé tenné ezeket az országokat, ezzel is fokozva az USA-ba irányuló migrációt).
Az elnöknek pont jól jött ez az eset, mert így a kampány utolsó heteiben nem kell feldarabolt újságírókkal és demokratáknak bombákat postázó Trump-rajongókkal foglalkoznia, hanem teljes gőzzel folytathatja azt a szélsőjobbos retorikát, amiben vitán felül tehetséges.
De olyan republikánusok is szívesen migránsoznak, akikre nem csak egy választási vereség, hanem börtönbüntetés is várhat korrupciós vádak miatt. A New York-i Chris Collins, akit augusztusban bennfentes kereskedelem vádjával tartóztattak le, új kampányvideójában azzal vádolja a koreaiul is beszélő ellenfelét, hogy fontosabb számára az ázsiai cégek kiszolgálása, mint az amerikai gazdaság érdekei. Collins magyar fül számára megszokott libsizéssel és az amerikai jobboldal Soros Györgyének, a korábbi demokrata házelnöknek, Nancy Pelosinak az emlegetésével válaszolt a rasszista videót ért felháborodásra.
De nem ő volt az egyetlen, aki ilyen lépéshez nyúlt: a család nyuszijának kampánytámogatásokból repülőjegyet vevő Duncan Hunter szerint az arab-amerikai demokrata kihívója egyenesen nemzetbiztonsági kockázatot jelent az ország számára.
Kérdéses, hogy az ilyen támadások mennyire lesznek sikeresek, de az biztos, hogy egy rövid időre elterelik a figyelmet a két politikus korrupciós botrányairól.
A demokratáknak bombát küldő Trump-rajongó árthat a jobboldal választási esélyeinek
Ahogy azt már sokan megírták, a múlt héten több olyan amerikai is kapott levélbombát, akik gyakran ütnek meg kritikus hangot Donald Trumppal szemben. A 14 áldozat között van a lehetséges demokrata elnökjelölteken és ismert politikusokon (többek közt Barack Obamán és a Clinton házaspáron) kívül Soros György, John Brennan volt CIA igazgató és Robert De Niro színész is.
A fő gyanúsítottat, Altieri Sayoc-ot hamar letartóztatták. A Sayoc lakhelyéül szolgáló kisbuszban több szélsőjobbos szlogent tartalmazó posztert találták a hatóságok, illetve a Facebook oldalán gyakran osztott meg szélsőséges posztokat, és még Trump egyik kampányrendezvényén is járt. Az elnök persze igyekezett gyorsan elítélni az ilyen és ehhez hasonló terrorcselekményeket – nem kis részben azért, mert nem veszi ki jól magát másfél héttel a félidős választások előtt, hogy egy terroristával kötik össze.
Trumpot így is sokan vádolják azzal, hogy gyűlöletkeltő retorikája erőszakot szül az országban, így hát nem hiányoznak neki az ilyen hírek. Ő is belátta, hogy az ügy megnehezíti a republikánusok életét és letörheti azt a lelkesedést, amit a Legfelsőbb Bíróság új tagjának, Brett Kavanaugh-nak a kinevezése okozott a jobboldali szavazókban.
A levélbombákból akár a demokraták is profitálhatnak, amennyiben fel tudják használni az esetet a szoros küzdelmet ígérő választókörzetekben lakó támogatóik mozgósítására.
Végezetül szeretnénk bemutatni öt olyan felmérést az elmúlt hétről, ami meghatározó lehet a választás végső kimenetelére nézve.
Észak-Dakota szenátusi verseny: Heidi Heitkamp (Demokrata) – 40% – Kevin Cramer (Republikánus) – 56%
Nehéz dolga lesz az ultrakonzervatív Észak-Dakota első ciklusát töltő demokrata szenátorának, ha meg szeretné őrizni a székét az idei választáson. Az egyik legmérsékeltebb demokrata sok mindenben támogatja Donald Trump politikáját, ami érthető, hiszen az államot óriási többséggel megnyerő elnök még mindig népszerű helyben. Heitkamp hosszas mérlegelés után nem támogatta a szexuális zaklatással megvádolt Brett Kavanaugh főbírói kinevezését, ami sokak szerint ártott az újraválasztási esélyeinek.
Ellenfele, Kevin Cramer az állam képviselőházi képviselője a legújabb felmérés szerint 16 százalékkal előzi őt, aminek következtében a legtöbb elemző szerint a republikánusok fognak itt győzedelmeskedni. Ha ez tényleg megtörténik, akkor a demokraták valószínűleg lemondhatnak a Szenátus visszaszerzéséről.
Utah 4. kongresszusi körzet: Mia Love (Republikánus) – 45% – Ben McAdams (Demokrata) – 45%
Nem áll túl jól a szénája a szegényellenes kirohanásairól, az ingyenes iskolai étkeztetést és a szociális támogatásokat ellenző Mia Love-nak. Az ország egyik legrepublikánusabb térségében, a mormonok lakta Utah-ban induló Love kemény kihívóra akadt Ben McAdams-ben, az állam legnépesebb megyéjének, Salt Lake megyének a vezetőjében. A legutóbbi két felmérésben a mérsékelt, abortusz-ellenes McAdamset azonos számú választó támogatta, mint a 4 éve politizáló Love-ot, ami igencsak meglepő, mivel itt a baloldal évek óta képtelen labdába rúgni. A választás végkimenetele egyelőre megjósolhatatlan, de az biztos, hogy izgalmas küzdelemre számíthatunk a gyönyörű tájairól és konzervativizmusáról ismert államban!
Florida kormányzóválasztás: Andrew Gillum (Demokrata) – 47% – Ron DeSantis (Republikánus) – 46%
A mindig izgalmas versenyeket hozó Floridában a Demokrata és a Republikánus Párt két szélsőséges végpontja csap össze. A demokraták progresszív szárnyához tartozó, Bernie Sanders által is támogatott Gillum jelenleg az állam fővárosának, Tallahassee-nek a polgármestere, megválasztása esetén egyébként ő lenne a népes állam első afro-amerikai kormányzója.
Ron DeSantis ezzel szemben Donald Trump egyik legnagyobb támogatója, aki közel hat évet politizált a Képviselőházban (nemrég lemondott a mandátumáról, hogy a választási kampányra fókuszálhasson).
A legtöbb felmérésben Gillum vezet, de Floridában a két nagy párt támogatottsága között minimális a különbség, így valószínűleg nagyon szoros küzdelem várható a kormányzói székért.
Virginia 10. kongresszusi körzet: Jennifer Wexton (Demokrata) – 56% – Barbara Comstock (Republikánus) – 43%
A republikánus Barbara Comstok az egyik leginkább veszélyben lévő képviselő az idei félidős választásokon. Az általa képviselt 10-es számú választókörzet Washington D.C. agglomerációjában helyezkedik el, ami évről évre egyre inkább a demokratákat támogatja. Két éve Hillary Clinton nagy fölénnyel verte itt meg Trumpot, a tavalyi kormányzóválasztáson pedig szintén a demokraták jelöltje kapott több szavazatot. Comstock mellett szól a nagy kampánybüdzséje, illetve hogy helyben jól beágyazott jelölt. És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy két éve is nagy fölénnyel nyert, miközben a körzetének lakói nem támogatták a republikánus elnökjelöltet.
De ilyen felmérések mellett egyre valószínűbb, hogy a körzetben a demokrata Wexton fog győzedelmeskedni – ezért a republikánus donorok és kampánystratégák áthelyezték a figyelmüket más választókörzetekbe, ahol jobb esélyekkel indulnak a győzelemhez.
New Jersey szenátusi verseny: Robert Menendez (Demokrata) – 51% – Bob Hugin (Republikánus) – 46%
New Jersey a Demokrata Párt egyik legfontosabb fellegvára. A két nagyváros, Philadelphia és New York külvárosaként funkcionáló állam az elmúlt két évtizedben a demokrata elnökjelöltekre szavazott, a képviselőházi delegáció többsége és mindkét szenátor demokrata, és tavaly novemberben a pártnak a kormányzói széket is sikerült visszaszereznie. Tehát a többi keleti parti államhoz hasonlóan itt sem kéne izgalmas versenyre számítanunk. Mégis, a közvéleménykutatások tanúsága szerint szoros küzdelem várható New Jersey-ben.
Ez főleg a demokraták jelöltjének, a szenátori tisztséget 2006 óta viselő Menendeznek köszönhető. A politikus 2015-ben egy igen komoly korrupciós botrányba keveredett: felmerült a gyanúja, hogy egyik barátjának és kampánytámogatójának próbált meg olyan engedményeket kicsikarni az amerikai külügyminisztériumtól, mint például vízumok intézése a donor barátnőinek, vagy egy közbeszerzés elnyerése. Bár Menendez végig tagadta a vádakat és 2018-ban fel is mentették, a botrány megviselte a népszerűségét, ezért a felmérésekben sokan inkább a republikánus üzletembert, Bob Hugint támogatták. A választást valószínűleg így is Menendez nyeri meg, de kevésbé könnyedén, mint ahogy arra számíthatott volna.
