Iványi Gábor lelkész közössége, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség is állásfoglalást adott ki a nemrég hatályba lépett hajléktalanellenes törvény kapcsán. Bár az Iványi által szignózott állásfoglalás október huszadikai keltezésű, csak tegnap hozták nyilvánosságra. Mint írják,
„Egyetértünk azzal, hogy a hajléktalanság olyan probléma, amely az egész társadalmat érinti, és ennek megoldása állami feladat. Azt sem vitatjuk, hogy a közterületeknek lakhatási helyként való használata rossz megoldás. De az sem elfogadható, ha az állam úgy akar közreműködni a megoldás megtalálásában, hogy hatósági kényszerítő erőt használva készteti rászoruló embertársainkat a szolgáltatásaink igénybevételére.”
Iványiék egyháza fontos szerepet vállal a budapesti hajléktalanellátásban. Miközben ez alapvetően állami feladat lenne, ők tartják fenn a dankó utcai fűtött utcát, van nappali és éjjeli melegedőjük, népkonyhájuk, férfi és női átmeneti szállásuk és egyéb intézményeik, összességében kismillió szegényeket, elesetteket, hajléktalan embereket segítő intézményt működtetnek.
Az állásfoglalásban foglaltak szerint a szervezet ahogy eddig, a továbbiakban is az év 365 napján, napi 24 órában fogja segíteni az elesetteket mindazon nehézségek – például a József nádor téri Női szálló állami kisajátítása – ellenére, melyekkel a kormányzat hátráltatja a munkájukat.
Mióta október tizenötödikén hatályba lépett a hajléktalanok ellen hozott rendelet, rengetegen tiltakoztak ellene, többek között arra is hivatkozva, hogy ahogy Iványiék is említik
„[a rendelkezések és intézkedések] az alapvető emberi jogokba, sőt még a magyar Alaptörvénnyel is ütköznek. A sajnálatosan szétszabdalt magyar jogrendszer szabályait is sértik, embertelenek és kegyetlenek.”
Az állásfoglalás emellett pontokba szedi, hogy amellett hogy az új szabályozás kriminalizálja a hajléktalanokat, megfosztja őket
- a szabad mozgáshoz való joguktól
- a tulajdonhoz való joguktól
- a tisztességes eljáráshoz és az emberi méltósághoz való maradék joguktól is.
Az állásfoglalás felhívja továbbá az olvasók figyelmét egy igen aggasztó körülményre:
„Október 15-e óta számos, olyan, korábban az utcán élő embertársunk hollétéről nincs tudomásunk, akiket szakembereink személyesen ismertek, az utcai szociális munka során elláttak és velük kapcsolatot tartottak. Október 15-e óta azonban sem élelemért, sem szállásért nem jelentkeztek, a hasonló helyzetben lévő emberek által ,,lakott” ismert helyeken (erdős, ligetes részek, stb.) nem találhatók.
Egyszerűen eltűntek a velük foglalkozó szakemberek látóteréből, hollétükről senkinek nincs tudomása.”
Habár szlovákiai egyházak már tiltakoztak az embertelen magyar szabályozás ellen, a magyarországi egyházak Beer Miklós hvg.hu-n megjelent állásfoglalásától eltekintve mindeddig mélyen hallgattak.
