A Borsod Online készített interjút dr. Nagy Gáborral, a B.-A.-Z. Megyei Központi Kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának vezetőjével, az „Elveszett (kiüresedett) gyermekkor” című konferencia előtt. Az orvos elmondta, hogy „öt évvel ezelőtt a szülések 5,3 százalékánál volt az anya 18 évnél fiatalabb, tavaly ez a szám 7,3-ra emelkedett”.
Nagy Gábor a helyzetet illusztrálandó elmesélt egy történet a lapnak, amelyben
egy 14-15 éves kislány a szülés után azzal kéredzkedett ki a szülészetről, hogy szeretne kimenni babázni. „Mindenki azt hitte, a saját kisbabáját akarja látni, de kiderült, nem erről van szó. A kislány játszani akart, játékbabával.”
Nagy Gábor szerint az is előfordul, hogy az anya még a 14. életévét sem töltötte be a szüléskor, és ez már felveti a bűncselekmény lehetőségét is. Ugyanis, ha 12 év alatti lány esik teherbe, az mindenképpen erőszakos nemi közösülésnek minősül, viszont 12 és 14 év között, ha a szülő engedi, akkor lehetséges a szexuális együttlét. Az orvos azt is hozzáteszi, szerencsére a 12 év alatti szülések számában nem tapasztaltak emelkedést.
Az orvos a korai gyerekvállalást leginkább nem is nőgyógyászati-szakmai kérdésnek tekinti, szerinte a fő veszély abban van, hogy a korai gyerekvállalással ezek az anyák elveszítik a gyerekkorukat. A gyerekkor után rögtön felnőtté válnak, ez pedig sok problémát okozhat.
A főorvos beszélt arról is, hogy nem csupán a mindenkori család, hanem a társadalom, az iskola is felelős a korai gyerekvállalás számának növekedésért. Szerinte rossz, hogy a szexuális felvilágosítást legtöbbször a gyerekek a kortársaktól kapják meg, és se a család, se az iskola nem képes ezt a munkát megfelelően elvégezni.
Valóban probléma Magyarországon a szexuális felvilágosítás rossz minősége, akárcsak az, hogy sok helyen az iskolában ez nem, vagy későn történik meg. Ahogy arról már többször is írtunk, fontos lenne a sürgősségi fogamzásgátlás elérhetővé tétele, és a fogamzásgátló készítmények állami támogatásának bővítése is. Eközben számos intézményes akadálya van a terhességmegszakításnak, míg a tudatos családtervezés eszközei csak a lakosság szerencsésebb csoportjainak állnak rendelkezésére.
Ha boldog gyerekeket, szülőket és prosperáló családokat szeretnénk, akkor nemcsak e lehetőségek megteremtése lenne fontos, hanem a gyerekvállalással járó terhek és veszélyek nagyobb tudatosítása is a társadalomban.
