A kormány ismét bebizonyította elkötelezettségét a magyar kis- és középvállalkozások sikerre vitele iránt azzal, hogy a legutóbbi jelentés, vagyis szeptember óta ismét több milliárd forintot osztott szét egyedi kormánydöntésen alapuló juttatás, vagyis EKD keretében négy nagyvállalat között.

A frissen forrásokhoz jutott magyar Csaba Metál és a külföldi Ceva-Phylaxia, Poppe+Potthoff Hungária és Linamar Hungary cégek által elnyert támogatások összege együttesen valamivel több mint ötmilliárd forint, így kevesebb, mint egymilliárddal marad el az idén kkv-k számára bejelentett hatmilliárdos támogatástól, amit hatszáz cég között terveznek szétosztani.

A vissza nem térítendő több mint ötmilliárd forintból a felsorolt cégek összesen 375 munkahelyet fognak létrehozni – ezen belül a Ceva-Phylaxia 1.633.756.000 forintért kereken nullát – vagyis egy munkahely nagyjából 13,5 millió forintba kerül nekünk.

Míg a kormány szavakban harcol a multikkal, 2010, az első kétharmados Orbán-kormány hatalomra kerülése óta eltelt nyolc évben eddig több, mint 300 milliárd forintot osztottak ki javarészt külföldi tulajdonú nagyvállalatoknak, szemben az azelőtti elmúltnyolcév 129 milliárdjával.

A nagyvállalatoknak a kormány sok szabályozással és döntéssel teremt igen kedvező körülményeket Magyarországon. Ahogy Szijjártó miniszter fogalmazott,

„[Magyarország] Európa legalacsonyabb adóival, legrugalmasabb Munka törvénykönyvével, a német mintára bevezetett duális szakképzéssel és az átszervezett felsőoktatással vonzza a befektetőket.”

Ez lefordítva úgy hangzik, hogy a nagyvállalatok gyakorlatilag alig fizetnek a költségvetésbe, miközben az európai szinten alacsony magyar béren dolgoztatott munkásaiknak alig vannak jogaik a munkáltatójukkal szemben, gyakorlatilag nem létezik munkás-érdekképviselet és szinte lehetetlen sztrájkolni, a felsőoktatást pedig a társadalom helyett az üzleti szféra érdekeinek rendelik alá.

Emellett nyilván nem elhanyagolható érv Magyarország mellett a nagyvállalatoknak nyújtott elképesztő mennyiségű vissza nem térítendő támogatás, mely a nép helyett egy szűk nemzetközi gazdasági és a nyugati valamint a hazai politikai elit érdekeit szolgálja ily módon, és miközben a nagy cégeknek igencsak megéri, nekünk nagyon nem.

Miközben Magyarország kormánya láthatóan igyekszik mindent megtenni hogy a nagy cégek – állami segítséggel – minél profitábilisabban működhessenek és még csak tüntetni se lehessen ellenük, a jellemzően hazai tulajdonú kis-és középvállalkozások a multiknál jóval magasabb adóterhek mellett kénytelenek működni – úgy, hogy a rekordalacsony társasági adó rekordmagas áfával párosul.

Amit pedig a fogyasztók fizetnek meg, és közülük is leginkább a szegényeket érinti hátrányosan, hisz ők fizetésük és vagyonuk arányában többet költenek mindennapi fogyasztási cikkekre mint a tehetősebbek.