Október közepén jelenik meg Röhrig Géza ötven hajléktalan ember portréját megrajzoló verseskötete, az angyalvakond. Bár az időzítés nem tudatos, de épp ekkor lép életbe a közterületen történő életvitelszerű tartózkodás alkotmányos tilalma, közismertebb nevén a hajléktalanság országos kriminalizálása.
Az október 15-én életbe lépő új rendelkezés értelmében ha 90 napon belül 3-szor is figyelmeztetnek a rendőrök egy hajléktalan embert amiatt, mert közterületen él, szabálysértési eljárást indítanak ellene. A szabálysértés miatt közérdekű munkára ítélhetik a hajléktalanokat, ha az „elkövető” ezt megtagadja, elzárással is büntethető.
A szabályozás arra is kitér, hogy elzárás esetén a rendőrségnek vagy az önkormányzatnak tárolnia kell a hajléktalan emberek ingóságait, a tárolhatatlan ingóságokat azonban megsemmisítik.
Ha a hajléktalan a megsemmisítés után jelentkezik a holmijáért, a szabály szerint vissza kell neki fizetni az ingóságai értékét, de előbb még levonják az ideiglenes tárolás és a megsemmisítés költségeit.
„Mostantól egy agyalágyult bíró büntetett előéletűvé teheti őket csak azért, mert rendőri felszólításra sem keltek föl egy padról a Népligetben. Én nem vagyok érzelgős, még csak baloldali sem, ám ezt akárhonnan is nézem, agyrém. Nettó kegyetlenség” – ezt már az Oscar-díjas Saul fia főszereplője, Röhrig Géza költő nyilatkozta a Szombatnak.
A New Yorkban élő költő szerint nem az a probléma, ha az állam biztosítani akarja a városai tisztaságát és nyugalmát, de a mód, amit erre kiválasztott teljesen alkalmatlan. Elmondása szerint a mostani szigorításnak csak akkor lenne bármilyen erkölcsi alapja, ha a kormány azt
„olyan pozitív, konkrét vállalások Alaptörvénybe iktatásával ellensúlyozná, melyek az eddigieknél érzékelhetően több törődést, férőhelyet, melegedőt és orvosi ellátást biztosítanának a rászorulóknak.”
Röhrig úgy véli, a hajléktalanság csupán a „jéghegy csúcsa”, „következmény”, kialakulásában más társadalmi tényezők játszanak szerepet, amelyek kezelése nélkül a hajléktalanság problémája sem megoldható. A jelenlegi lakásviszonyok között az állami gondozásból kikerülő fiatalok, vagy épp az ország leghátrányosabb helyzetű vidékeiről kitörni vágyók közül sokan meg sem tudják fizetni a lakhatás költségeit, így gyorsan az utcára kerülhetnek – véli.
A költő megoldási lehetőséget is lát:
„A jelenség eredőit kéne orvosolni. A kreatív lakásprogramok, a piacképes szakmák hiányát. Az alkoholizmust. A gyermekotthonokban szerzett intézményfüggést, és általában minden szocializációt, mely olyan súlyos ismeret- és készséghiányokkal röppenti ki a felnőttkorba a serdülőt, hogy az önálló életvitelre még egyáltalán nem alkalmas. Az igazolhatóan nincsteleneknek széles körben hozzáférhető, ingyenes jogsegélyszolgálat hiányát közüzemi díjtartozások, illetve válóperek esetén. A többségi társadalom érzékenyítését segítő, valamint a romák fölemelkedését célzó projektek drasztikus leépítését. Vagy a családvédelem hiányzó elemeit. ”
Meglátása szerint Magyarországon a lakhatás nehézségei nem csupán a hajléktalan embereket sújtják, de milliók élnek úgy, hogy minden keresetük a lakhatás költségeinek fedezésére megy, semmi pénzt nem tudnak félretenni, „mindig csak a következő fizó választ el az utcára kerüléstől”.
„Őrájuk számíthat a leginkább a hajléktalan, a veszélyeztetettekre. Többnyire ők azok, akik levisznek nekik egy befőttesüveg bablevest.”
Röhrig új verseskötetét decemberig kizárólag hajléktalan emberek, a Fedél Nélkül terjesztői fogják értékesíteni, a boltinál alacsonyabb áron, kétezer forintért. Az így létrejövő bevételeken a terjesztők és a lap fog osztozni.
(Szombat.org; címlapkép: MTI / Mohai Balázs)
