2012 májusának reggelén Ferencváros egy kicsi erdejében álltunk a barátnőmmel. Szemben az önkormányzat dolgozói és a rendőrök. Egy szalaggal vettek körbe egy kis kalyibát, és a körülötte lévő tárgyakat. Akkor már az AVM egyik aktivistáját (Misetics Bálintot) a rendőrök elvitték, mert megpróbálta megakadályozni az ott élő hölgy kunyhójának elbontását. Barátnőm nem azért ment a szalaggal elzárt részre, hogy szembeszálljon a rendőrökkel, hanem azért, mert szociális munkásként feladatának érezte, hogy az otthona lerombolását éppen végignéző nőt megnyugtassa. Őt megbilincselték, mert átlépte a szalagot, a nőt kilakoltatták kunyhójából, a cuccait pedig szemétnek minősítette az önkormányzat és megsemmisítette.

Nem új keletű az a gyakorlat, hogy a hajléktalan emberek magántulajdonát megsemmisítik. Eddig is zajlott ez, csak akkor szemétnek keresztelték át a családi fényképeket, a guberált kisszéket, az alig működő főzőalkalmatosságot, a tányérokat, az edényeket. Legalábbis ott akkor, a 9. kerületben ezeket semmisítették meg.

Most ezekre az eszközökre már a törvény erejével csapna le a magyar állam. Emberek magántulajdonát semmisítené meg azért, mert szegények.

Pontosan az a magyar állam, amely azzal a címszóval lakoltat ki embereket, hogy nem vigyáznak a magántulajdonra, a közösség tulajdonára. Úgyhogy inkább befalaz lakásokat, amelyek nem lerohadásra, hanem egyszerűen lakhatásra készültek.

Emberek évek alatt összegyűjtött használati tárgyait, cókmókját hívatott mostantól megsemmisíteni a rendőrség, csak azért, mert ezek az emberek szegények. A magántulajdont oly erélyes módon védő Fidesz által uralt magyar állam parancsára.

Mert hol is került elő a magántulajdon legutóbb? Orbán Viktor 17 milliárdos repülőn megtett 15 ezer eurós magánútja kapcsán írt így az Origo az Átlátszóról:

„Az Átlátszó mindenféle erkölcsi szabályt figyelmen kívül hagyva, sosem látott támadást intézett a kapitalizmus egyik alapelve, a magántulajdon szentsége ellen.”

Hogy is van ez, akkor számít a magántulajdon szentsége, ha Orbán Viktor magánrepülőzéséről, a Tiborczok, Habonyok, Garancsik, Mészárosok gazdagodásáról van szó, de akkor nem, amikor a szegény emberek összekuporgatott magántulajdonáról? Ez lenne a kapitalizmus alapelve?

És igen, a sajátos „magyar modellnek”, ahogy Orbán Viktor hívja, a sajátos magyar kapitalizmusnak ez az alapelve. Jog, tulajdon csak azok terített asztalára jut, akiknek az állampárt készített oda széket.

Mert mi lenne akkor, ha a mások által kiselejtezett elhasznált tárgyakat összegyűjtő, olcsón megvásárló szegények fognák magukat, és odamennének a NER-lovagok közpénzzel, joggal, lehetőséggel, magánoktatással és egészségüggyel, dubaji  utazással, luxusrepülővel, luxusjachttal megterített asztalához, a kastélyaikhoz Alcsúdobozra, Felcsútra,  a Gellért-hegyre vagy éppen Hódmezővásárhelyre, és ők is elkezdenék megsemmisíteni ezeknek az embereknek az összeharácsolt magántulajdonát?

Akkor ezt nem a rendőrség, nem a hatóság végezné el, hanem megpróbálná megakadályozni a magántulajdon rombolását.

Pont ezért is, innentől fogva a magántulajdonra hivatkozni a szegényekkel, a dolgozókkal szemben álságos. Mert Magyarországon nincs magántulajdon, nincs a magántulajdonnak védelme, ezt észrevehetjük, ha nem is a magánnyugdíjak ellopásánál, a közpénz ellopásánál, de legalább egy ilyen törvénynél.

Magyarországon ma a hatalomnak van tulajdona.