Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Minden hétre jutott egy tüntetés a Kossuth téren: így demonstráltunk eddig, de hogy fogunk ezután?

Tegnap lépett életbe az új gyülekezési törvény: hogy milyen következményei lehetnek, arról mi is írtunk.

Érdemes azonban visszatekinteni az elmúlt évekre, hogy lássuk, mely ügyek mozdították meg a lakosságot, miért vonultunk utcára, miről emlékeztünk meg.

„Közös énekléssel a demokráciáért, Európáért”, „A nemzetközi apák napja kapcsán figyelemfelhívás”, „Megemlékezés Kádár János sírjánál”, „Bölcs vezérünk, Orbán Viktor 54. születésnapja…” – néhány cím a rengeteg megmozdulás közül.

2015 decembere és 2018 júniusa között összesen 3237 tüntetést jelentettek be az országban.

Ezen tüntetések adatait elemezte G. Szabó Dániel jogász és Szabó Attila, a TASZ jogi munkatársa, az elemzés az MTA TK Jogtudományi Intézetének blogján teljes terjedelmében olvasható.

De miért is gyűltünk ma itt össze?

A többezer rendezvény közül a rendőrség által megadott adatok szerint a legtöbbet „figyelemfelhívásnak” (574), „demonstrációnak” (453) vagy „tiltakozásnak” (392) nevezik a szervezők, és gyakori, hogy valami „ellen” (532) szervezik, de sok a „megemlékezés” (343) is.

Az értelmezhető adatok alapján a legtöbb tüntetés a Kínában üldözött Falun Gong közösséggel vállal szolidaritást: 250 rendezvény leírásában van szó erről, vagyis csaknem minden tizedik rendezvényt a kínai állam vallásszabadságot csorbító elnyomása ellen tiltakozók szervezték- olvasható a kutatásban.

Ha elsőre nem ugrik be, hogy milyen tiltakozásról van szó, érdemes elolvasni a Freedom House jelentését a Fálun Gong gyakorlók elleni üldözésről.

A másik kiemelt téma, ami ellen az emberek tiltakoztak, az az állatkínzás volt: 127 rendezvény leírásából legalábbis erre lehet következtetni. Népszerű volt még a szabadság, és ennek különféle variációi (104 rendezvény), illetve a Jobbik béruniós kezdeményezése (84), a budapesti Városliget (73), Európa (70), 1956 (55), a demokrácia (49), Nagy Imre (46), 1848 (42) és Trianon (41) is.

De nem csak belügyekkel foglalkoztunk. A skála elég széles (gondoljunk csak a Falun Gong-tüntetésekre), például 2017. január 20-án Nyíregyházán, a Kossuth téren a cél a Hillary Clintonnal és a hatvanmillió szavazójával való szolidaritás kifejezése volt. Ez az esemény egyébként elég speciális, abból a szempontból is, hogy sem a szeptember 30-ig, sem az azóta hatályos törvény szerint nem kellett volna bejelenteni, mert egyéni véleménynyilvánítás, ugyanis a gyűlés fogalmához szükséges kettő helyett mindössze egy ember – vélhetően a szervező – szándékozott rajta részt venni. Ellenpontjaként érdemes megemlíteni az orosz kormánynak a magyar belügyekbe való beavatkozása elleni demonstrációt 2017. április 24-én, ahol kétezer résztvevővel számoltak a rendezők.

A közügyek viszont nem pusztán politikai ügyek: számtalan „nagytakarítás” elnevezésű rendezvény volt az országban (Duna-kanyarban, Budafokon, Lőrincben stb.), amelyek a köz tisztaságáért, rendezettségéért szerveződtek.

A megemlékezések is igen színes képet mutatnak: a bejelentők előzetes becslése szerint ötezer polgártársunk emlékezett meg együtt a trianoni békéről, százan a Tanácsköztársaságról, ugyanennyien a reformáció ötszázadik évfordulójáról, százötvenen a Linkin Park együttes frontemberének, Chester Benningtonnak a haláláról, háromszázan a budai vár török uralom alóli felszabadulásáról és a sor több száz esettel folytatható.

A kutatásból kiderül, hogy a közügyek közt is egyre nagyobb érdeklődésre tartanak számot a megkínzott állatok: Várpalotán 2016. augusztus 28-án kétszázan emlékeztek meg erről a témáról, Veszprémben 2017. augusztus 19-én hatvanan, Miskolcon 2017. december 3-án háromszázan, Budapesten ugyanaznap ezren.

Az állatok védelme sem az országhatáron belülre korlátozódik, sőt, vannak, amelyek Magyarországtól egészen távoli ügyekre hívják fel a figyelmet: Budapesten például az elmúlt két és fél évben négy olyan rendezvényt is bejelentettek, amelyen a delfinekkel való kegyetlen bánásmód ellen tiltakoztak a polgárok („Delfinmészárlás” elnevezésű tiltakozás száz fő részvételével, „Nemzetközi tiltakozás a könyörtelen és aberrált beűzéses delfinvadászat ellen” negyven fővel, „Delfinárium-ellenes rendezvény” ötven fő részvételével, „Tiltakozás a beűzéses delfinvadászat ellen” negyven résztvevővel és „Figyelemfelhívás a delfinmészárlásra” szintén ötven fővel).

És hol gyűlünk össze?

A majdnem hároméves időszak alatt, amelyet az adatok alapján a két jogász vizsgált, az összes tüntetés (3239) majdnem kétharmadát, 1937 rendezvényt Budapesten akarták megszervezni, ami jól mutatja a főváros politikailag kiemelt jelentőségét. A második és harmadik legtöbb tüntetést Baranya (213) és Fejér (141) megyében jelentették be.

Kép forrása: MTA TK JTI Blog

Budapesten belül a legkedveltebb tüntetési helyszín természetesen a Kossuth tér, ide összesen 164 rendezvényt jelentettek be, vagyis minden hétre jutott egy tüntetés a Parlament előtt. És ha máshonnan nézzük: a Kossuth téren több tüntetés volt, mint a nyolc legpasszívabb megyében összesen.

Meddig maradunk?

A legtöbb tüntetést tavaszra és őszre jelentik be, a mélypont pedig a nyári és téli szabadságok, ünnepek időszaka: június közepétől szeptember végéig és novembertől februárig nem tüntettek az emberek a 2015. december és 2018. június közti időszakban.

A leghosszabb tüntetéseket a budapesti Városliget beépítése ellen tiltakozók szerették volna megszervezni, öt tüntetést is több mint egy évre jelentettek be, ötven–száz résztvevővel. Pécsett az „alkotmányos rend helyreállítása” és a hajléktalanság kriminalizációja ellen is egy évnél hosszabb tüntetést jelentettek be.

A kevesebb mint hároméves vizsgált időszak alatt összesen 47 évnyi tüntetést jelentettek be a szervezők, több mint 1 millió 700 ezer ember részvételével.

Érdekes egyébként, hogy a demonstrációk közül 120-nál a résztvevők előre bejelentett száma egy vagy kettő volt, 4 esetben csak egy ember részvételét jelezték – miközben a gyülekezési törvény szerint legalább két ember kell egy tüntetéshez.

Tízezer vagy több résztvevőre viszont a több mint 3000 rendezvény közül mindössze negyven alkalommal számítottak a szervezők, ezek kivétel nélkül budapesti tüntetések voltak.

A legtöbb, kétszázezer emberre egyébként a 2018. március 15-i Békemenet szervezői számítottak.

Nagy kérdés persze, hogy tegnap óta vajon mennyiben változott a helyzet, és lesz-e hatása az új gyülekezési törvénynek arra, hogy hányan, és milyen tüntetéseket jelentenek be a jövőben.

Amit a kutatásból látunk: a demonstrációk mindeddig kifejezetten sokszínűek voltak, és bár látható, hogy Budapest „mindent visz”, országszerte (helyi, országos és globális ügyekben is) akadtak szép számmal megmozdulások.

Ami kifejezetten fontos. Mert – ahogy arra G. Szabó Dániel és Szabó Attila is felhívta a figyelmet –:

„Tízmillió ember csak akkor tudja választott képviselői tudtára adni politikai véleményét, értékválasztásait, ha elmondhatja azt, méghozzá nemcsak halkan a négy fal között, hanem hangosan, a nagy nyilvánosság előtt is. Csak akkor várhatjuk el a politikai közösség tagjaitól, hogy fogadják el a nézeteikkel ellentétes döntéseket is, ha mindenkinek lehetősége van arra, hogy összegyűljön a közügynek számító problémák, gondolatok közterületen történő megmutatására. Érdekeljen ez akár kettő, akár kétszázezer embert. Természetesen igaz ez akkor is, amikor egy ötéves kisfiú él a gyülekezési jogával és jelent be az anyukája segítségével tüntetést a Föld megmentéséért.”

Címlapképünk a 2018. április 21-i tüntetésen készült, a Szabad sajtó útján.
Olvass tovább!