Ma rendezték meg 6. alkalommal Roma Büszkeség Napját Budapesten, ami arra hivatott minden évben, hogy szembemenjen a többségi társadalom által a romákról alkotott negatív képpel és felmutassa a romák történelmi, kulturális és társadalmi értékeit.

Setét Jenő, az esemény szervezője és az Idetartozunk Egyesület elnöke beszédében a nap jelmondatával indított: „Te is a nemzet része vagy!” Szerinte ez a legfontosabb üzenet, mert hisz abban, hogy

sikeres Magyarország akkor létezik, ha senkit nem rekesztünk ki a nemzetből sem származása, sem vagyoni helyzete, sem politikai nézete miatt.

„Minden évben megkérdezik tőlünk – nem túl pozitív hangnemben – ,hogy mire vagytok büszkék?” – mondja Setét. Szerinte van mire büszkének lenniük. Úgy gondolja, a Roma Büszkeség Napján emlékezni kell a már nem élő és a kortárs roma hősökre is.

A tavalyi felvonuláson Puczi Bélának, a marosvásárhelyi utcai megmozdulásokon a magyarokat védelmező hidegvölgyi cigányok egyik vezéralakjának állítottak emlékművet, idén viszont olyanok hősökre is szerették volna felhívni a figyelmet, akik ma is élnek, de nem kapnak elég figyelmet. Persze mindig ott lesznek azok a kiemelkedő roma tehetségek és hősök is, akikről a történelem könyvekben nem tanulhatnak a diákok. „A mi dolgunk, akik összejövünk a Roma Büszkeség Napján, emlékeztetni az előttünk járó hősökre és emlékeztetni a kortársainkra is” – mondta Setét.

„De azokra  abrátaimra is rendkívül büszke vagyok, akik a mindennapokban küzdenek: arra az 50 ezer közmunkás cigány emberre, akik napi 8 órában dolgoznak azért, hogy kevesebbet kapjanak, mint a létminimum. Ez egy súlyos igazságtalanság. És büszke vagyok azokra a cigányokra is, akiket nem akar soha a média látni. (…) Két esetben lát minket a média: ha a Kékfényben mutogatnak, vagy ha valamelyik tehetségkutatóban éneklünk. De az éneklésen és a táncon kívül ott vannak a roma emberek a szakmunkások ezrei között, a dolgozók tízezrei között, a magasan képzett emberek között.”

–hívta fel a figyelmet Setét.

Dr. Dinók Henriett, a Romaversitas igazgatója is felszólalt, aki tovább fejtegette, mire lehet sőt, mire kell büszkének lennie a magyar romáknak: „Például arra, hogy a romák az 1400-as években érkeztek Magyarországra, vagy arra, hogy a romák minden magyar szabadságharcban részt vettek katonaként, fegyverkovácsként és zenészként, vagy például Lippai Balázsra, Bocskai kapitányára, vagy az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire (…).”

Dinók emlékeztet: 23 iskolapadban töltött éve alatt egyszer sem hallott a magyar történelem cigány kiválóságairól:

„Az általános iskolai történelem tanárom, a középiskolai történelem tanárom, az egyetemi professzorom egyetlen egyszer sem ejtette ki azt a szót, hogy cigány – hacsak nem cigányozni akart egyet.”

Szerinte ha mások alakítják ki a cigányokról a narratívát, az válik a múltjuk, a jelenük és a jövőjük valóságává. Ha ők nem beszélnek a magyar történelem cigány kiválóságairól, olyan, mintha nem is léteznének.

„Ha némán tűrjük, hogy mások mondják meg, hogy kik vagyunk, ha némán tűrjük, hogy mások határozzák meg a gyerekeink sorsát, ha némán tűrjük, hogy mások határozzák meg, hogy milyen munkát végezhetünk, és ha némán tűrjük, hogy a szüleink alig élik meg az 50 évet, ha némán tűrjük, hogy nem vagyunk egyenlő tagjai a magyar társadalomnak, ha némán tűrjük, hogy a cigány hősöket egyszeűen kiradírozzák a magyar történelemből, ha némán tűrjük, hogy a szégyen bélyegét a homlokunkra üssék, akkor némán tűrjük, hogy mások határozzák meg a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket.”

– mondta.

Szerinte a cigányok csakis akkor élhetik meg az identitásukat, ha megismerik és megismertetik a gyerekeikkel a történelmüket, ha ők maguk alakítják ki a jelen narratíváját, hogy valóban megélhessék az identitásukat. Dinók végül elmondta, büszke a Romaversitas középiskolásaira, akik egyetemre készülnek és azokra, akik már lediplomáztak, mert ők már nem hagyják, hogy mások határozzák meg a jelenüket, hogy kik ők és hol a helyük.