Kissé elsikkadt a hír, miszerint az Országos Alapellátási Szövetség (OASZ) nemrég arra tett javaslatot, hogy az a szülő, aki elhanyagolja gyermeke fogászati kezelését, kapjon kevesebb családi pótlékot, a pénzmegvonással ugyanis motiválni lehetne őket.
És bár a minisztérium közölte: nem kívánják összekötni a fogászati kérdést a családi pótlékkal, mindenképpen érdemes beszélni a gyerekek fogairól, illetve úgy általában a fogászati krízishelyzetről Magyarországon.
Az nem csoda, hogy az OASZ keresi a megoldást, hiszen a körzeti fogorvosok helyzete tarthatatlan. Egyrészt óriási a hiány: az Állami Egészségügyi Ellátó Központ Alap és Lakóhelyközeli Ellátások Igazgatóság Alapellátási Osztályának legfrissebb adatai alapján ma Magyarországon a csaknem 2800 közfinanszírozott praxisból 248 tartósan betöltetlen.
Külön érdemes megemlíteni, hogy fogszabályozó fogorvosokból például olyan nagy a hiány az alapellátásban (mivel a magánpraxisok elszívják őket, hogy egy gyermek-fogszabályozásra akár fél évet is várni kell.
Másrészt viszont a tavalyi lassító sztrájknak sem lett túl nagy hatása: bár valamennyi pluszforrást kaptak a körzeti fogorvosok, messze vagyunk még attól, hogy valóban megérje a közellátásban dolgozni a jóval kifizetődőbb magánpraxis helyett.
Az egyik oldalon tehát kevés, túlterhelt, alulfizetett állami fogorvosról beszélünk.
Csakhogy a másik oldalon ott vannak a gyerekek, akiknek tényleg meglehetősen rossz a foguk:
Európában a magyar 12 évesek fogazata a legrosszabb. Ebben az életkorban már csak alig nyolcaduknak van ép fogsora, az átlagos magyar hatodikosnak háromnál több foga hiányzik, lyukas vagy tömött.
Az viszont bizonyosan nem megoldás, ha a családi pótlékot vonják meg a szülőktől, akik nem viszik el a gyerekeiket a fogászatra.
Egyrészt ugyebár nincs elég fogorvos, vagyis az államnak első lépésként biztosítania kell, hogy minden gyereknek könnyen (és nem mondjuk nem órákig tartó utazással és várakozással!) elérhető legyen a megfelelő színvonalú ellátás. Amihez az államnak biztosítania kéne, hogy a körzeti fogorvosok valóban megéljenek a praxisukból – hiszen az sem várható el a szülőktől, hogy a jóval drágább magánfogorvosi díjat ki tudják fizetni.
Az iskolai fogorvosok nem kapták meg tavasszal azt a havi 130 ezer forintos praxispénz emelést, amihez az alapellátásban dolgozó kollégáik hozzájutottak .
Másrészt – és ez is állami felelősség – a prevencióra is jóval nagyobb hangsúlyt kéne fektetni: az iskolákban például jóformán semmilyen lehetőség nem adott arra, hogy a szájápolás elméleti és gyakorlati fontosságára felhívják a gyerekek (és szüleik) figyelmét, emellett arra sem figyelnek túlzottan oda, hogy mondjuk ebéd után legyen megfelelő idő és alkalom, hogy a gyerekek megmossák a fogukat.
A szülők, családok szankcionálása helyett tehát továbbra is az állam térfelén pattog a labda: a minisztériumnak sürgősen kezdenie kell valamit az alapellátásban dolgozó fogorvosok helyzetével. Mert a gyerekek – és a felnőttek – foga bánja, ha a probléma nem oldódik meg.
