A budapesti metró akadálymentesítéséért folytatott küzdelem olyan ügy, amelyet a civil világ és az ellenzéki politikai erők a hatalommal szembeni összefogással, egymást támogatva nyertek meg. Érdemes áttekinteni, hogy hány szervezet mennyi mindent tett azért, hogy az M3-as metró 2018-as felújítása végül szinte teljes akadálymentesítéssel valósuljon meg.
A mozgáskorlátozott emberek érdekeinek védelméért és jogainak betartatásáért dolgozik egy nagy, országos szervezet: a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ). Mivel fő tevékenységük az érdekvédelem, a szövetség lépéseit nem bontanám ki, ahogy a Mozgássérültek Budapesti Egyesületének sem szánok sok szót, ugyanezen okok miatt.
Helyette azokat a civil szervezeteket szeretném megmutatni, amelyek bár kisebbek, ám ugyanolyan lendülettel munkálkodnak, a cél érdekében, hogy a hármas metró a teljes vonalon akadálymentes és hozzáférhető legyen mindenki számára kényelmesen, az emberi méltóság megtartásával.
2015-ben a háttérben már a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete elkezdte a tárgyalásokat a hármas metró akadálymentesítéséért.
Azonban a köztudatba akkor került be a téma 2016 őszén, amikor a Magyar Nemzet megírta, hogy a metró felújítása nem hozza magával az állomások felújítását. A metró felújítására kiírt tender bontásakor – 2017 márciusában – derült ki, hogy a 20 megállóból csupán 10 lesz akadálymentesítve, 2 megállót pedig – Kőbánya-Kispesten és az Árpád hídnál – már akadálymentesnek tekintettek. Az Árpád hídi megálló esetében ez a gyakorlatban nem igaz: tény, hogy van lift kapcsolat a metró és az 1-es villamos megállója között, azonban a metróból semerre másfelé nem lehet eljutni. Miután valaki kiszáll a metróból, az aluljárószinten mindenfelé lépcsősorokba ütközik, így ez az elméletben kipipált akadálymentesítés erősen szűkíti a közlekedés lehetőségét. Ennek ellenére ez a megálló többé nem került szóba az akadálymentesítés kapcsán, így jutottunk el odáig, hogy az ígéretek szerint 12 megálló lett volna akadálymentes.
2017 tavaszán a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény Monitoring Bizottsága az alábbi kérdést tette fel levélben a kormánynak az M3-as metróvonal felújításával kapcsolatban:
„Kérjük, jelezzék, hogy a részes állam tervezi-e a jelenlegi tervek módosítását annak biztosítása érdekében, hogy a felújított metró az Egyezménnyel összhangban teljesen hozzáférhető legyen!”
Néhány hónappal később Tarlós István főpolgármester egy sajtótájékoztatón megerősítette, hogy valóban csak 12 megálló akadálymentesítését tervezik.
Ősszel felgyorsultak az események, ugyanis közeledett a felújítás elindításának a határideje, ami a 2017. november 3-i üzemzárásra volt ütemezve.
Október 26-án a Dózsa György úti metrómegállóban három civil szervezet – az Önállóan lakni – közösségben élni érdekvédelmi csoport, a Lépjünk, hogy Léphessenek! Közhasznú Egyesület és a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete – közösen demonstrált Verseny a lejutásért címmel. A helyszínen a bátrabb vállalkozók kipróbálhatták a kerekesszékes közlekedést, és hogy milyen feljutni a rámpán. Mások különböző bohókás ötletekkel, mint pl. lufikat kötve a kerekesszékre vagy szárnyakat készítve próbáltak feljutni a lépcsőkön.
Aztán a hármas metró északi szakaszának utolsó üzemnapján újra három civil szervezet vonult a Dózsa György úti metrómegállóba. Az ezrelékek lázadása címmel tartott figyelemfelhívó demonstráció keretei közt az Önállóan lakni – közösségben élni érdekvédelmi csoport, a Lépjünk, hogy Léphessenek! Közhasznú Egyesület és az Eleven Emlékmű – az én történelmem civil csoport szervezett közösségi beszélgetést, amibe bárki bekapcsolódhatott, hogy elmondhassa az akadálymentesítéssel kapcsolatos véleményét.
Ezzel egy időben a háttérben is folytak az egyeztetések. Az Önállóan lakni – közösségben élni csoport közérdekű adatigényléssel kikérte a BKV-tól a terveket az M3-as metró felújításáról. Ezekben a tervekben szerepelt a két darab lift terve a Dózsa György úti metróállomáshoz. Ezt a november 3-i demonstráción be is mutatták az érdeklődő közönségnek. Ezen kívül novemberben többször egyeztetett a Lépjünk, hogy Léphessenek!, a Budapesti Mozgássérült Egyesület és az Önállóan lakni – közösségben élni csoport a Metróért Egyesülettel, hogy milyen megoldások jöhetnek szóba az akadálymentesítés folyamán. Ezeken a találkozókon merült fel a ferdepályás liftek lehetősége
A civil nyomásgyakorlás mellett az ellenzéki pártok is megmozdultak az akadálymentesítés ügyében. Az szocialista Horváth Csaba 2017. november 16-án népszavazási kezdeményezést nyújtott be a Fővárosi Választási Bizottsághoz a következő kérdésről:
„Akarja – e Ön, hogy a 2017-2020 között történő budapesti M3-as metróvonal felújításával egyidejűleg valósuljon meg ezen metróvonal valamennyi megállójának teljes értékű akadálymentesítése, az 1997. évi LXXVIII. törvény 2. §-ának 1. pontjában meghatározottak szerint?”
Nem sokkal később Csángó Dániel, a Rehab Critical Mass és 28 másik civil szervezet részvételével újabb figyelemfelhívó eseményt szerveztek, ekkor több száz kerekesszékes, nehezen járó és bottal közlekedő ember elmetrózott a Kőbánya-Kispest állomástól a Ferenciek teréig, ahol pedig több száz érintett és szövetséges részvételével egy kívánságfalat állítottak fel, amelyen azt jelenítették meg, hogy mit szeretnének elérni az életben – és a metróval kapcsolatban.
Ezután az Önállóan lakni – közösségben élni csoport egy harmadik kerületben élő tagja nyílt levélben fordult Tarlós Istvánhoz, emlékeztetve őt arra, hogy Óbudán a polgármestersége alatt több előremutató akadálymentesítés is történt és kérte, hogy inkább ezt a szemléletét vigye tovább a metró felújítása során, törvényszegés helyett.
A tavalyi év végén a Magyar Liberális Párt számára készített kutatást a Závecz Research, amelyben a következő kérdés is szerepelt: „Ön szerint szükség van teljes akadálymentesítésre a 3-as metró felújítása során a kerekesszékkel, babakocsival közlekedők miatt, még akkor is, ha az többletköltséget jelentene, vagy nincs szükség erre?” A budapesti lakosok 92 százaléka pártpreferenciától függetlenül azt mondta, hogy szükséges az akadálymentesítés, még ha így többe is kerül a beruházás.
Az Önállóan lakni – közösségben élni csoport akadálymentes karácsony címmel online kampányt hirdetett, amelynek keretében a csoport tagjai elmondták, miért fontos számukra, hogy akadálymentes, és így mindenki számára használható legyen a hármas metró.
Az ellenzéki pártok bejelentették, hogy közösen gyűjtik a hármas metró akadálymentesítésével kapcsolatos népszavazáshoz szükséges aláírásokat. A gyűjtésben részt vett az MSZP, az Együtt, a Párbeszéd, az LMP, a Demokratikus Koalíció, a Liberálisok, a MoMa, a Momentum és a Magyar Szolidaritás Mozgalom is a pártok a metró teljes akadálymentesítése mellett álltak ki. Január elején azonban kiderült, hogy mégsem kezdődhet meg a az aláírásgyűjtés, mert egy magánszemély megtámadta a Fővárosi Választási Bizottság döntését, amelyben engedélyezte azt.
Jávor Benedek EP-képviselő eközben írásbeli választ igénylő kérdést nyújtott be az Európai Bizottsághoz az M3-as metró nem teljes akadálymentesítésével kapcsolatban. A kérdés a következőképpen hangzott: „Milyen lépéseket tervez a Bizottság annak érdekében, hogy az uniós forrásból finanszírozott beruházás minden állampolgár számára elérhető legyen?” Az Európai Parlament írásban úgy reagált:
„Meg nem felelés esetén a Bizottság korrekciós intézkedéseket írhat elő, felfüggesztheti a kifizetéseket vagy pénzügyi korrekciókat alkalmazhat az érintett programok tekintetében, az arányosság elvével összhangban.”
A Kúria pedig úgy döntött, hogy mégis lehet népszavazást tartani a hármas metró akadálymentesítéséről, így elkezdődött az aláírásgyűjtés az MSZP, az Együtt, a Párbeszéd, az LMP, a Demokratikus Koalíció, a Liberálisok, a MoMa, a Momentum és a Magyar Szolidaritás Mozgalom közös szervezésében.
A fent sorolt küzdelmek, demonstrációk, segítségkérések és egyeztetések végül meghozták na várt eredményt: 2018. április 25-én a Fővárosi Közgyűlés úgy döntött, hogy a vonal húsz állomása közül tizennyolcat lehet majd akadálymentesen megközelíteni. A városvezetés döntött arról is, hogy a Dózsa György úti metróállomás akadálymentesítését a metróvonal északi szakaszának felújítása után, a forgalomba helyezést követően végzik majd el, legkésőbb 2020. szeptember végéig. Az Ecseri úti és a Pöttyös utcai metróállomás esetében ideiglenesen korlátlifteket építenek, végleges megoldás pedig 2023. december 31-ig születhet.
2018. május 10-én Tarlós István főpolgármester és Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke megállapodást írt alá a metró teljes körű akadálymentesítéséről. Kovács Ágnes szerint a főváros ezzel a beruházással azt üzeni más önkormányzatoknak, a magyar társadalomnak és a magyar államnak, hogy egy beruházást ilyen minőségben is meg lehet valósítani, csak konszenzus, konstruktivitás és megfelelő nyitottság kell hozzá. A MEOSZ elnöke szerint mindez mérföldkő volt a magyar fogyatékosságügyi szakpolitikában is.
A hármas metró teljes akadálymentesítésének harca ezennel lezárult. Írásbeli nyilatkozatban vállalta Budapest főpolgármestere, hogy az összes megállónak a teljes körű akadálymentesítése megvalósul.
A harc utáni nyilatkozatokban mindenki magáénak érezte a győzelmet. Az ellenzéki pártok arra hivatkoztak, hogy ők érték el a metró teljes akadálymentesítését, ezért nincs szükség ebben az ügyben a népszavazásra. Egy 2018. április 21-én megjelent cikk szerint a MEOSZ elérte, hogy az M3-as metró mind a 20 állomását 2023-ig teljes körűen akadálymentesítsék. A Rehab Critical Mass pedig a NIOK Alapítvány Legsikeresebb érdekérvényesítési projektje elnevezésű díját nyerte el a Teljes értékű Metrót akciójával.
Ez az írás azért született, hogy rávilágítson arra a társadalmi összefogásra, amilyen léptékű együttműködés fogyatékosügyi területen még soha nem történt Magyarországon, és amely hatalmas sikert ért el a mozgássérült emberek jogérvényesítésében. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a nagy nyilvánosságot kapott események és szervezetek mögött milyen sokan és milyen sokat dolgoztak azon, hogy ezt az eredményt elérjük.
Fontos az is, hogy ebben az ügyben a többségi társadalom is mellénk állt, és ez a támogatás mindenképpen hozzájárult a sikerhez.
Ez a példa megmutatta, hogy belső vitáink, feszültségeink és határaink ellenére igenis tudunk együtt tenni közös érdekeinkért. Persze ezt is tanulni kell még, és remélem, eljön a nap, amikor a fogyatékosügyi területen is valódi partnerként kezeljük majd egymást, és vállvetve, egymást megbecsülve, okos munkamegosztással dolgozunk ugyanazért célért.
