Magyarországon egyre ritkábban beszélünk a rasszizmusról. No nem azért, mert nem lenne riasztó mértékű rasszizmus a magyar közéletben. Nem szokás rasszizmusról beszélni, mert a közhiedelem úgy tartja, nem érdekel ez senkit, meg alapvetően amúgy is a többség egyetért a rasszista kijelentésekkel vagy cselekedetekkel.

Túl azon, hogy ez a vélekedés hamis, ahhoz is hozzájárul, hogy a rasszizmus a társadalom normális részévé váljon.

Így fordulhat elő, hogy az adóforintjainkból fenntartott közmédia nettó rasszista riportot közölhet a szombat esti híradójában (a felvétel időközben eltűnt az internetes archívumból). A célpont ezúttal (újra) az LMP egyik tanácsadója, az afgán származású magyar, Janan Mirwais. A riportnak amúgy nulla aktualitása van, egy januári hvg.hu-nak adott nyilatkozatát veszik elő a négy éves kora óta Magyarországon élő jogásznak.

Az egész riportban sorjáznak az abszurd kijelentések, gyanúsként van beállítva, hogy Mirwais részt vesz az LMP sajtótájékoztatóin (wow!), és az az állítás is elhangzik, hogy nem minden LMP tag van tisztában azzal, mik is a tanácsadó pontos feladatai. Ez is gyanús, ugyebár, hiszen bizonyára a közmédia riporterei is száz százalékkal tisztában vannak, kik dolgoznak a pénzügyi osztályon, és mi a konkrét feladatköre egy-egy HR-esnek. Szóval fölöttébb gyanús na, biztos valami sötét terv húzódik a háttérben.

De maga a riport alapfeltevése a legsúlyosabb: miért releváns az, hogy a párt egy bevándorló hátterű magyart foglalkoztat tanácsadóként. Ez miért szorul magyarázatra?

Ez csak akkor lesz problémás, ha a háttérben az az alapfeltevés, hogy „bűn” nem „fajmagyarnak” lenni, és afgán származásúnak lenni alapvetően problematikussá tesz egy embert.

Ez ugyanis a nettó rasszizmus. Azt feltételezni, hogy születése folytán valakivel automatikusan „baj van”. Hogy egy roma automatikusan munkakerülő és tolvaj, egy afgán pedig automatikusan terrorista. Erre még azzal is ráerősít az M1, hogy a riport végén beidézi a dzsihádista terrorizmus európai áldozatainak számait, és ezzel implicite meg is teremti a kapcsolatot Mirwais személye és a terrorizmus között.

Egy olyan kapcsolatot sejtet, amely amúgy nem létezik. Mirwaisnak ugyanis semmi kapcsolata nincs semmilyen terrorcselekménnyel, és csak annyira osztozik a szörnyű gyilkosságok miatti felelősségben, mint amennyire én felelős vagyok Natascha Kampusch elrablásáért vagy Breivik tömeggyilkosságáért: semennyire.

Az világos, hogy mi a célja a közmédiának és az őt kézivezérlő Fidesznek az ilyen rasszista őrülettel: szétpánikoltatni a társadalmat és általa betonozni tovább Orbán Viktor hatalmát. Csakhogy az ilyen felülről vezérelt rasszizmusnak vannak „mellékhatásai” is.

Emiatt ugyanis teljesen ártatlan emberek kerülnek veszélybe. Legyen szó Janan Mirwaisról vagy a nyílt utcán betámadott, „migránsnak” vélt külföldiekről, a rasszizmusnak mindig vannak hús-vér áldozatai.

És emiatt a rasszizmus megengedhetetlen, elfogadhatatlan, és eljött az ideje, hogy ezt kimondjuk, nevén nevezzük.

No, nem azért, mert kozmopolita Soros-droidok lennénk, akik húszmillió romá… bocsánat, migránst telepítenénk az országban, hanem azért, mert ártatlan embereket nem lehet nem megvédeni a támadásoktól. Tényleg eljött már az ideje, hogy elkezdjük megvédeni a kormányzati elnyomás áldozatait. A felülről irányított rasszizmus áldozatait, a kormányzati kisemmizés, nyomorban tartás áldozatait, a kiskirályok basáskodásának áldozatait, és így tovább.

Az van ugyanis, hogy beleposhadunk egy ördögi körbe: érezzük a Fidesz túlhatalmát, nem tagadhatjuk, hogy jelentős választói támogatást tudhat maga mögött a kormány (noha nem kétharmadnyit), emiatt pedig fölöslegesnek érezzük, hogy szót emeljünk olyan kérdésekben, amik a Fidesz politikájának középpontjában állnak.

Ilyen kérdés a rasszizmus is, mely tényleg a Fidesz ideológiai humbugjának az egyik tartóoszlopa. Nem szólalunk fel ellene, mert azt hisszük, övék a többség ebben a kérdésben, és ezzel egy önbeteljesítő jóslatot valósítunk meg. Hiszen ha a Fidesz rasszizmusa az egyetlen létező dolog a közbeszédben, akkor hogyan is várjuk el, hogy legyenek antirasszisták ebben az országban.

Ha nem mondjuk ki, hogy ez bizony nettó rasszizmus, és nem mondjuk el, miért rossz, akkor hogyan várjuk el, hogy ne a Fidesz dumájához csatlakozzanak az emberek?

Ha eluralkodik a rasszizmus, márpedig eluralkodott, az mindenkinek rossz.

Elsősorban a rasszizmus célpontjainak rossz, akiknek együtt kell élniük azzal, olyan dolgokkal vádolják őket, amik nem igazak. Együtt kell élniük azzal, hogy nap mint nap bűnhődnek a társadalomban egy elképzelt, indokolatlanul rájuk aggatott bűn miatt. Kiszorítják őket a normális oktatásból, nem adnak bérbe nekik lakást, nem veszik fel a munkára, amire amúgy teljesen alkalmasak lennének. Osztályrészük a vegzálás, a kirekesztés, a bántalmazás, a kilátástalanság és az alárendeltség.

De rossz azoknak is, akik nem célpontjai a rasszizmusnak, sőt rossz azoknak is, akik benyelik a felülről érkező rasszizmust. Mert amíg ártatlan embertársainkba vetítjük félelmeinket, őket okoljuk létbizonytalanságaink, nehézségeink miatt, irántuk táplált gyűlöletet tesszük meg identitásunk sarokkövévé, addig nem fogjuk megtalálni problémáink valós okát, és közösen sem tudunk fellépni a megoldás érdekében.

Addig arra vagyunk kárhozhatva, hogy egy kizsákmányoló, a közösség javait elbitorló, a társadalom jelentős részét tudatosan nyomorban tartó világban éljünk. És igazából senki nem szeretne ilyen világban élni.