Az LMP a honvédelem napja alkalmából köszöntötte hétfőn a katonákat és a honvédségi dolgozókat, és egyúttal azt is leírta, mit vár a kormánytól. A párt azt szeretné, ha már 2022-re a GDP 2 százalékának megfelelő összeget költenénk a Honvédségre, ami még annál is ambiciózusabb, amit a kormány irányzott elő még 2017-ben.

2017 októberében ugyanis Simicskó István újfent megerősítette, hogy a 2026-ig tartó haderőfejlesztési programban kiemelt cél a Magyar Honvédség képességeinek javítása és a védelmi kiadások növelése. Ennek eredményeképp a magyar védelmi költségvetés 2024-re el fogja érni a GDP két százalékát – ígérte.

Ehhez képest tehát az LMP mai közleménye alapján még gyorsabb ütemben növelné ezeket a kiadásokat. A növekményből egyébként évente 50%-ot a technikai eszközök modernizációjára, 20%-ot pedig az állomány illetményének emelésére fordítanának.

Talán elsőre nem tűnik jelentősnek ez a különbség, de a 2 százalékos küszöb elérése – amely elvileg a NATO-tagországoknak előírt büdzsé, ahogy erre Donald Trump rendszeresen figyelmeztet is – jóval meredekebb, mint gondolnánk.

A napi.hu már tavaly februárban azon ironizált, hogy Simicskó mert nagyot álmodni, amikor azt ígérte, hogy a magyar hadsereg 2026-ra a térség egyik meghatározó fegyveres testületévé válik. Addig ugyanis a visegrádi négyek (V4) közül Magyarország költötte a legkevesebbet hadseregére. 2016-ban 300 milliárd forintot, ami a GDP 0,8 százaléka volt.

A lap ecsetelte, hogy a valóban alulfinanszírozott honvédelem a 2000-es évek elejének modernizációs hulláma után egyre alacsonyabb prioritása lett a költségvetésnek. A védelmi kiadások folyamatosan csökkentek, és nominálisan a mélypontot 2012-2014 között érték el.

2016-ban megindult a rég esedékes béremelés a katonáknál is, és a védelmi kiadások évi 30 milliárd forinttal emelkedtek, így sikerült elérni az évi 300 milliárd forintot és a szerény 0,8 százalékot GDP arányosan.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának tavaly télen megjelent elemzésében hivatkozott, 2015-ös adatok szerint Szlovákia 1,1 milliárd dollárt – a GDP-je 1 százalékát – költötte erre a célra, így százalékos arányban mi voltunk a sereghajtók a visegrádi négyek közül.

Lengyelország 2009 óta tartó átfogó védelmi reformja keretében az ominózus tételt a GDP 2 százaléka közelében tartotta. Ezzel egy nagyon szűk klub tagja, a 28 NATO-tagállam közül ugyanis csak öt tartja be a 2 százalékos irányelvet: az USA (3,61%), Görögország (2,38%), Nagy-Britannia (2,21%), Észtország (2,16%).

A lengyel honvédelem évi 12,6 milliárd dollárja a magyar 1,2 milliárdnak többszöröse. A csehek ehhez képest 2,1 milliárdot áldoztak e célra, és terveik szerint 2020-ig a GDP 1,4 százalékára emelik az összeget. A szlovákok ugyanekkorra a GDP-arányos 1,6 százalékot célozták meg. Romániában és Horvátországban is 1,4%-ot költenek, míg a NATO-tagság mediánköltése 1,2%-nál jár.

Ahogy ezekből az adatokból is kitűnik, Simicskó álma arról, hogy a térség egyik meghatározó katonai erejévé váljunk, nem csak merész és költséges elképzelés, de a GDP-hez viszonyítva felülmúlja a legtöbb környező országban jellemző kiadásokat, sőt, terveket is.

Néhány napja maga Orbán Viktor nyilvánította ki, hogy az álom akár valóra is válhat. Az új vezérkari főnök kinevezésén jelentette be, hogy az elkövetkező években mi is több mint a duplájára fogjuk emelni a magyar honvédség költségvetését.

Erre szerinte nemcsak a szomszédaink fegyverkezése miatt van szükség, hanem azért is, mert „bevándorlók milliói várják most is, hogy útnak induljanak„.

Az elkövetkező években több mint duplájára emelt honvédelmi büdzsé nagyjából Simicskó korábbi kijelentéseinek felel meg, és összecseng a két százalékos 2024-es célkitűzéssel, bár nem feltétlenül éri el azt.

Figyelemreméltó, hogy az LMP-ben nemcsak prioritásként kezelik ezt a kérdést, de még ennél nagyobbat is mernek álmodni.