Az Országgyűlés elnöke a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában sajnálkozott az ellenzék magatartásán, és ugyanolyan szankcionálási gyakorlatot helyezett kilátásba a maga részéről, mint az elmúlt ciklusban.
Az Országgyűlés elnöke a tőle megszokott cinizmussal úgy fogalmazott: nem tudja, a demokrácia vagy a választók döntése ellen tiltakoztak-e a kormányfői eskütételtől távol maradó ellenzéki pártok, az azonban szerinte látszik, hogy ezek a pártok semmit sem tanultak saját kudarcukból, és a demokrácia tiszteletéről sem sajátítottak el új tudást.
Kövér László arról is sopánkodva beszélt Nagy Katalin riporternek, hogy nem optimista a folytatást illetően sem. Név szerinti említés nélkül kitért az MSZP-Párbeszéd színeiben parlamentbe kerülő Tordai Bence esetére, akit – mint mondta – korábban azért tiltottak ki az Országgyűlés összes épületéből, mert „olyan magatartást tanúsított, ami nemhogy parlamentben, hanem civilizált közösségben sem fogadható el”. Mint ismert, Tordait múlt héten a Képviselői Irodaházba sem engedték be, miután Kövér László tavaly örökre kitiltotta őt a Parlamentből azt követően, hogy Tordai Orbán Viktor irodájának ajtajára olyan feliratok ragasztott, mint például „Putyin-csicska” vagy „hazaáruló”.
A riporter felvetette az LMP képviselőjének, Hadházy Ákosnak az esetét is, aki egyelőre nem tette le parlamenti esküjét, és nem akármilyen kérdéssel hozta helyzetbe Kövér Lászlót. A házelnök éppen azt ecsetelte, hogy Hadházy azért nem tett még esküt, mert az Országgyűlés legitimitását kérdőjelezi meg, amikor Nagy Katalin közbevágott:
„De akkor mit keres itt?”
Több se kellett Kövérnek, aki így már nyugodtan elmondhatta, hogy Hadházynak valóban „nem lenne itt semmi keresnivalója, egy normális demokráciában, ahol érvényesülnek a közösen elfogadott írott vagy íratlan normák”.
Hadházy Ákos Facebook-oldalán reagált Kövér szavaira, mondván, neki is lennének javaslatai arra, hogy kinek nincs még keresnivalója a törvényhozásban. Elsőként farkas Flórián jutott az eszébe.
Nagy Katalin ezután a házelnöki szankciókra kérdezett rá, szintén nem akárhogy:
„Voltak olyan képviselők az elmúlt ciklusban, akik úgy viselkedtek, mint egy politikai aktivista, sőt olyan embereket hívtak a parlamentbe, akik pólóban, és nem tudom én, milyen molinókkal jelentek meg az ülésteremben és a bizottsági ülésekre. Ez mindig szankciót vont maga után. Ez így lesz ezután is?”
Kövér erre megnyugtatott mindenkit:
„Nem lennék következetes, és tulajdonképpen az elmúlt nyolcéves tevékenységemet kérdőjelezném meg akkor, ha folytatnám azt a gyakorlatot, amit kialakítottunk”.
A házelnök arról is beszélt, hogy szerinte „van egy sajnálatos fejlődése a tömegkommunikációnak”, ami azt eredményezte, hogy egyre nő az emberekre zúduló információtömeg, ezért az ellenzék „minél nagyobb ricsajt csapva” próbálja magára felhívni a tompult választók figyelmét.
Így Kövér végkövetkeztetése szerint az ellenzék végső tanulságként azt vonta le a választási vereségből, hogy „nem voltak elég kombatánsok, nem voltak elég figyelemfelkeltők a randalírozást illetően”.
