Június másodikán beszédet tart Budapesten Peter Thiel. A sajtó virágnyelven csak úgy ír róla, mint „ellentmondásos zseni”, azonban Thiel ennél egy sokkal sötétebb figura, és az esemény jelentőségét nem lehet elintézni szolgai hajbókolással.
„Noha vannak kritikusai, azt senki sem tagadja, hogy egy igazi zseni.”
— írta róla a forbes.hu, ezután a bekezdés után:
„Ellentmondásos megítéléséhez hozzátartozik a Gawker-ügy is. A világ egykori legnagyobb független blogszolgáltatását New Yorkban a magyar származású Nick Denton alapította, a cégnek budapesti irodája és fejlesztőközpontja is volt. Elsőként írtak arról, amit később Thiel is felvállalt: hogy meleg. A milliárdost ezzel alaposan feldühítették, aki azzal vágott vissza, hogy finanszírozta Hulk Hogan igencsak drága perét a Gawker ellenében (a Gawker ugyanis felrakott egy szexvideót az egykori pankrátor-színészről). Hogan nyert, a Gawkernek pedig le kellett húznia a rolót a drága kártérítés miatt. A szaftos sztori persze hetekig uralta az amerikai médiát, de sokan azzal vádolták Thielt, hogy a független blogbirodalom kinyírásával belerúgott a sajtószabadságba is, méghozzá szimplán személyes sértettség miatt.”
Tehát: Peter Thiel kinyírja a világ legnagyobb független bloghálózatát (amely magyaroknak is szép számmal adott munkát) személyes sértettségből, majd pedig sokak szerint ez a sajtószabadságba való belerúgás. Mármint tényszerűen ez annak a két lábbal való tiprása, csak hajmeresztőbb és amerikaibb, mint ahogy idehaza a Népszabadságot kicsinálták, de mivel Thiel úgymond üzleti zseni, ezért nála ez máshogy esik a latba.
Üzleti zsenialitása persze a Paypal megalapításában, pár jó befektetésben (mint például a Facebook) és a Palantir nevű cég felvirágoztatásában rejlik (ami jelenleg 20 milliárd dollárt érhet).
Na most hogy mi az úristent csinál a Palantir (amit a Gyűrűk ura varázsgömbjeiről neveztek el), az már nem derül ki pontosabban a beszámolókból — azon felül, hogy adatelemzéssel foglalkoznak, és legnagyobb vásárlóik a CIA és az NSA.
A választott buzzword itt a predictive policing, ami annyit takar, hogy a szolgálatok az általuk gyűjtött adatokat benyújtják a Palantirnek, ami aztán jóslat-modelleket próbál építeni, azaz megpróbálja megtippelni, hogy hol lesz bűncselekmény, mielőtt az megtörténne. Valahogy így néz ki a sales videójuk alapján:
Ennek a cégnek az ötlete valahogy úgy születhetett, hogy Thielék megnézték a disztópikus Különvéleményt, majd úgy döntöttek, hogy ezt akár meg is lehetne építeni, és sokat keresni rajta.
Ha azt vesszük, hogy mikre készülnek Kínában, nagyot nem tévedtek, amikor megsejtették a piaci lehetőséget az elnyomásban.
A keleti diktatúra modellje bizonyítja, hogy a legfejlettebb adatbányászati technológiákat miként lehet az elnyomás és a kontroll eszközeként használni, akár arról van szó, hogy embereket arcfelismerő szoftver alapján bírságolnak meg, akár arról, hogy letiltják az utazási lehetőségeit a politikai megbízhatósága alapján.
A Palantir is ebbe a rendkívül aggasztó tendenciába illeszkedik: mert a Facebook botrány megmutatta, hogy banális okok miatt is lehet gonosz dolgokat építeni, egészen más kategória az, ha valaki az egész üzletét arra húzza fel, hogy adatok és algoritmusok alapján építsen rendvédelmi szerveknek verhetetlen megfigyelési rendszereket.
Na most el lehet képzelni azt is, hogy Thiel csak azért jön, hogy csillogó szemű ifjú titánoknak adjon inspirációt, esetleg élvezze a világhíres budapesti fürdőket, vagy ahogy az ilyenkor lenni szokott, összekösse ezt egy üzleti úttal is — mindenesetre Orbán Viktor már kijelentette, hogy a biztonság lesz az első, és új hírszerzési központot kívánnak kialakítani, miután hónapokig azt hallgattuk, hogy a Soros-hálózat nemzetbiztonsági kockázat.
Afelől se legyenek aggályaink, hogy Thiel libertariánus mivolta miatt nem támogatna egy autoriter vezetőt — hisz nemcsak Donald Trumpot támogatta, de az egyre több követőre lelő „neoreakciós” politikai áramlat elkötelezett híve és támogatója.
Tömören összefoglalva: a neoreakciós gondolatvilág a felvilágosult abszolútizmus 2.0, ahol királyok helyett cégvezetők és vállalatok uralják a világot a demokrácia helyett.
Idézve a futurista blogot:
„A koncepciót egy Curtis Yarvin nevű San Francisco-i informatikus találta ki, akit a geek szubkultúra Mencius Moldbugként ismer. Yarvin 2012-ben indította el neoreakcionista mozgalmát, hogy rámutasson, mennyivel jobb volt a világ a felvilágosodás előtt, amikor még nem fertőzték az emberek gondolatait liberális eszmék. A neorekacionisták a természet rendjét szeretnék visszaállítani a hatalomgyakorlásban, és azt kérdik, miért kellene egyenlően bánni az emberekkel, ha egyszer sem egyformának, sem egyenlőnek nem születtek. Szerintük a demokrácia (bizony a liberális demokrácia) több kárt okozott az emberiségnek, mint hasznot, ideje visszatérni a jól bevált monarchia rendszeréhez. Elképzelt államukban az emberek dolgát egy Katedrális nevű intézmény igazgatja, mely híres amerikai egyetemek és más think-tank-ek magas IQ-val rendelkező delegáltjait tömöríti. Mintha csak nekünk találták volna ki — miért ne bízhatnánk minden döntést a NER nördjeire.”
Illiberalizmus padlógázzal. Mondjuk ezen a ponton én már azt sem egészen értem, hogy az elviekben szabad piac párti vállalkozók, a Brain Bar szervezői és közönsége miként tud értékközösséget vállalni egy olyan emberrel, aki még mindennek tetejében vállaltan monopólium-párti is.
Elnézve a techipar jelenlegi oligopólikus állapotát (melyben a sok szolgáltató versenyét felváltotta pár óriásvállalat, az Amazon, Google, Facebook, Apple, akik a teljes ellátási láncot leuralják és egymás piacaira mozognak rá),
mára csak azok mondják, hogy minden a legnagyobb rendben van, akik épp gazdagodnak rajta,
mindenki másnak meg szűkülnek a lehetőségek (már amennyiben nem az a stratégia, hogy gyorsan megvetessük magunkat valamelyik behemóttal — de újabban itt is az a trend, hogy a nagy cég csak simán lemásolja a terméket, nem pedig felvásárol).
S ha ennyi nem lenne elég arra, hogy minimum megkérdőjelezzük, hogy miért is lesz az jó nekünk (és pláne: miért kéne örülni neki), ha ez az ürge idejön, még adós maradtam azzal, hogy miért vámpíroztam le az ellentmondásos zsenit.
Tavalyelőtt ugyanis felröppent a hír, hogy Peter Thiel nem csak komolyan érdeklődik az öregedést lassító technológiák iránt, hanem szeretett volna befektetni egy Ambrosia nevű startupba, aminek a lényege, hogy tiniktől pénzért vesznek le vért, majd ezt harmincöt év feletti klienseiknek befecskendezik, potom 8,000 dollárért kezelésenként.
Majd amikor kijött a hír, be is indult egy nagyszabású médiahadjárat, hogy cáfolja az egészet.
Hát, ha majd oda jut, hogy enne egy lángost, figyeljük, hogy fokhagymát kér-e rá.
(címlapkép: Dan Taylor / Wikipedia Commons)
