Ha nagyon őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk: május elsején a munkásoknak Magyarországon nem igazán van okuk ünnepelni.
A munkavállalói jogok kiüresítése mellett az érdekvédelem, a szakszervezetek meggyengítése tömegeket tesz kiszolgáltatottá, miközben a kormányzati politika ugyan ennek az ellenkezőjéről beszél, de könyörtelenül megtorolja azt, ha az egyes munkavállalói csoportok megpróbálnak kiállni magukért (gondoljunk csak az önkormányzati dolgozók, az egészségügyi dolgozók, vagy akár a mentősök helyzetére, de a sor még hosszan folytatható lenne).
Ráadásul egy fontos, szó szerint életbevágó kérdésről még emellett is borzasztóan kevés szó esik.
Május elseje a munka ünnepe, három nappal korábban, április 28-án viszont a a munkahelyi balesetben elhunytakra emlékezünk.
„Emlékezz a halottakra, harcolj az élőkért!”
Ez az emléknap mottója, és valóban fontos is, hogy emlékezzünk azokra, akik bármilyen munkabalesetet szenvedtek, és főként azokra, akik életüket vesztették munkavégzésük során.
Legfőképpen azért, mert az Alaptörvény XVI. cikkének 3. bekezdése értelmében minden munkavállalóknak joga van az egészségét, a biztonságát és a méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.
Magyarországon az elmúlt 5 évben folyamatosan nőtt a munkahelyi balesetet szenvedők száma, a Nemzetgazdasági Minisztérium Munkavédelmi Főosztályának adatai szerint 2013-hoz képest tavaly hatezerrel több munkabaleset történt.
Tavaly összesen 79-en vesztették életüket munkavégzés közben: 76 férfi, és 3 nő.
A legtöbb munkahelyi baleset a feldolgozóiparban és a gépiparban történik, a legtöbb halálos áldozat (21 fő) viszont az építőiparban dolgozott.
Mivel a munkahelyi balesetek száma évek óta ismét nő, kifejezetten fontos lenne a munkavállalók biztonságának és munkakörülményeinek szem előtt tartása érdekében a szakszervezetek megerősítése, hogy valóban megfelelően képviselhessék a dolgozók érdekeit. Sajnálatos módon az Orbán-kormányok azonban az érdekvédelem számára folyamatosan nehezített körülményeket teremtenek (gondoljunk csak a sztrájktörvényre), ami már csak azért is felelőtlenség, mert így a munkavállalók eszköztelensége miatti kiszolgáltatottság olyan munkakörülményeket eredményez, amelyek sok esetben a testi épségüket kockáztatja.
23.387 munkahelyi baleset történt a tavalyi évben. Ami pont huszonháromezer háromszáznyolcvanhéttel több, mint amennyi megengedhető lenne.
Olaszországban eközben több városban is utcára vonultak a szakszervezetek május elsején sürgetve, hogy a munkaadót tegyenek lépéseket a még mindig gyakori halálos munkahelyi balesetek elkerülésére. A három legnagyobb olaszországi szakszervezeti tömörülés a CGIL, a CISL és az UIL többek között Rómában, Milánóban, Torinóban és Prato városában is demonstrációt szervezett. Annamaria Furlan, a CISL-főtitkára „háborús helyzethez” hasonlította az olaszországi munkakörülményeket. Év eleje óta már több mint 150-en veszítették életüket munkahelyükön, tavaly egész évben 380 ezer munkahelyi baleset következett be, 632-en haltak meg. Az áldozatok többsége a mezőgazdaságban és az építőiparban dolgozott, több mint tíz százalékuk külföldi volt. (MTI)
