A magyar kormány rengeteget beszél arról, hogy több gyereknek kellene Magyarországon születnie. A gyerekvállalás ösztönzésére bevezettek néhány új törvényt és támogatást, többek közt a CSOK lakástámogatást, emellett pedig gyakran visszatérő elem a kormánypárti politikusok retorikájában a hagyományos nemi szerepek fontosságának hangsúlyozása is, mivel könnyű ráfogni az ezektől való eltérésre az alacsonyabb gyermekvállalási hajlandóságot.

Mindeközben azonban ritkán esik szó ezen hajlandóság csökkenésének mélyebb okairól: például az anyagi és lakhatási bizonytalanságról (és itt nem a CSOK által előnyben részesített felsőközéposztály lakhatásáról van szó), vagy a magyar egészségügyi rendszer hiányosságairól, melyeknek köszönhetően rengeteg nőnek válik súlyosan traumatikus élménnyé a szülés.

Februárban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közzétett egy riportot, melyben 56 ajánlást tett a pozitív szülésélmény elősegítése érdekében. A szervezet célja az, hogy a világon mindenhol csökkenjen az a gyakorlat, amely szerint orvosi beavatkozással gyorsítják a vajúdást, vagy indokolatlan császármetszést végeznek szintén azért, hogy a szülést gyorsabban lezavarhassák.

A WHO kutatása szerint a hosszú és lassú vajúdás nem feltétlenül veszélyes, így csupán a lassú lefolyás miatt nem szükséges orvosi beavatkozás. Ez a javaslat hosszú évtizedek orvosi gyakorlatával megy szembe, rendkívül fontos lépés a szülés levezénylésének történetében.

A hosszú vajúdás normalizálása mellett még sok egyéb fontos javaslata is van az egészségügyi szervezetnek. Ilyen az, hogy a szülő nő mindig megválaszthassa, hogy ki legyen mellette szülés közben, hogy az őt ellátó egészségügyi szakemberek mindig tartsák tiszteletben az igényeit például a fájdalomcsillapítást és a szülési pozíciót illetően, valamint, hogy emberi méltósága mindvégig legyen tiszteletben tartva. Mindez eléggé magától értetődőnek tűnik, pláne, hogy például az emberi méltósághoz való jog védelme benne van a magyar alkotmányban. Ennek ellenére azonban sajnálatos módon gyakoriak az olyan visszaélések a szülő nőkkel szemben, mint a döntéseik megkérdőjelezése vagy figyelmen kívül hagyása, valamint verbális vagy fizikai megalázásuk.

Ezek a problémák sokáig nem voltak köztudomásúak, egyszerűen nem volt róluk szó, hiszen ezt tekintette mindenki a normának. Magyarországon például a Másállapotot a szülészetben csoport kezdte el 2016-ban felhívni a figyelmet a szülőszobai erőszakra, de állami szinten még nem igazán változott semmi. Továbbra is indokolatlanul magas a császármetszések aránya, csaknem 40 százalék, miközben a WHO szerint az ideális arány 10-15 százalék (!) lenne. Remélhetőleg itthon is hoz némi változást a WHO riportja, ha már ennyire fontos a kormánynak, hogy minél több gyerek szülessen.