Az alábbi történet a jövőbe vezet minket, a jelenlegi lehetőségeinket, és az elmúlt pár hét történéseit számba véve. Persze sok változóból áll a lenti történet, és a jelenlegi tudásunk szerint nagyobb a valószínűsége, hogy nem válik igazzá, de van esély rá, bőven van esély.

A történet ott kezdődik, hogy a Fidesz kommunikációját meggyengítették, és támogatóinak egy kis részét elbizonytalanították az elmúlt hét történései (lásd a Závecz és Medián kutatásait, amelyek szerint alacsony a Fidesz-szavazók részvételi hajlandósága). A Tiborcz-ügy, az egészségügy történetei, az 1300 menekült sztorija már nem azt a bivalyerős Fideszt mutatják, mint akár két hónapja. Januárban majd minden kutatónál csökkent a Fidesz, és nőtt az ellenzéki pártok támogatottsága.

A történetünk alapja, hogy ez a folyamat az utolsó mérések óta az elmúlt pár hétben is tovább folytatódott, nem durva, de kis csökkenés a Fidesznél, minimális növekedés az ellenzéki pártoknál.

Hatással van még a kormánypárt támogatottságára az újabb diáktüntetés, és az, hogy Hódmezővásárhelyen, Lázár városában egy szoros eredményt ér el a Fidesz jelöltje Márki-Zay Péter. Az ellenzéki szavazók reményt kapnak. Megnő az elégedetlenek közt a szavazási hajlandóság, bekapcsolódik egy része azoknak a bizonytalan, de ellenzéki szavazóknak, akik még nem választottak pártot.

Március 15-én nagy tömeg megy ki az ellenzéki pártok rendezvényére, ezáltal erőt mutatva az ellenzéki szavazóknak. Közben újabb és újabb korrupciós ügyek bukkannak fel.

Végül elérkezünk a választásokhoz, a választópolgárok kb. 65%-a részt vesz a választáson. Az LMP kb. 12%-ot (most biztos szavazóknál 5-10 között mérik őket), a DK és az MSZP-Párbeszéd listája együtt 25%-ot (most 17-22 közé mérik őket) a Jobbik pedig 20%-ot szerez (most 13-16 közé mérik őket), míg a Fidesz az Orbán Viktor által említett 2 millió 200 ezer szavazóval kb. 40 százalékot (most 48-52 közé mérik őket). Ezekre a számokra azért is van esély egy, a Fidesz számára sikertelen kampány után, mert a Fideszt rendre 3-4 százalékkal felül mérik (lásd 2010-es, 2014-es választás és az időközi választások), míg a Jobbikot rendre alul mérik 1-2 százalékkal.

Ha ez az eredmény áll össze, akkor a Fidesz 4-5 mandátumot veszít 2014-hez képest, és nem lesz kétharmada. De amennyiben az LMP megegyezik az ellenzéki pártokkal, vagy legalábbis a szocialista párttal a koordinált jelöltállításról, már egészen mást mutatnak az egyéni körzetek.

Persze bármilyen koordináció esetén elengedhetetlen, hogy a pártok és a visszalépett jelöltek mindent megtegyenek azért, hogy a választópolgárok leszavazzanak az állva maradt jelöltre.

Ebben az esetben 15-20 újabb egyéni körzetet nyerhet az LMP és a többi baloldali ellenzéki párt, és kb 10-12 körzet billegővé alakul át. Ez azt jelenti, hogy egy hajszálon fog múlni a Fidesz parlamenti többsége, kormányalakítási lehetősége.

Ha emellett még az az elemzők által emlegetett 10 százaléknyi jobbikos, zöld, liberális, baloldali is létezik, akik a legerősebb ellenzéki jelöltre szavaznak át, újabb 4-5 körzetben veszíthet a Fidesz. Tehát ebben a kimenetben teljesen reálissá válik az, hogy a Fidesz ne tudjon kormányt alakítani.

Persze erre sokan mondják, majd a Fidesz biztos megvesz embereket, pártokat, és vígan kormányoz tovább. Szerintem ez ebben a helyzetben nem lesz ilyen egyszerű.

Ha létrejönne ez a helyzet, az egy olyan eufóriát jelentene, ami feloldaná az apolitizáltságot, leoldaná a Fidesz többségének erejére épülő győzhetetlenségi mítoszt.

Persze senki se szavaz azért, hogy a Fidesznek ne legyen parlamenti többsége, és talán még én se akarnám, hogy egy Jobbik-DK-LMP-MSZP-Párbeszéd (esetleg pluszban Momentum vagy Együtt) koalíció kormányozza az országot. De akkor mi történne?

Például előállhatnának egységesen az ellenzéki pártok azzal, hogy milyen esetben támogatják kívülről egy kisebbségi Fidesz-kormány működését, vagy követelhetnének előrehozott választást pár feltétellel. Egy ilyen utópisztikus mesében talán már túlzás lenne ezeket a feltételeket megállapítani, de azért leírok pár lehetségeset az érdekesség kedvéért.

• Új, a Fidesz felé nem torzító választási rendszer
• Polt Péter leváltása, független ügyészség
• A közmédia pártatlanná alakítása
• A propagandára költhető pénzek korlátozása, a propaganda-lapoknak jutó pénzek korlátozása
• Az oktatásra és egészségügyre költhető összeg minimumának meghatározása
• Korrupcióellenes ügyészség felállítása

És persze lehetne a sort tovább folytatni. De abban biztos vagyok, egy ilyen követeléssor mellé nem csupán az ellenzéki szavazók, hanem a bizonytalanok tömegei is odaállnának. Erőt tudnának a pártok mutatni a Fidesszel szemben.

Valószínűleg erre a Fidesz kiírna egy előrehozott választást, amit még durvább kampány előzne meg. Csakhogy addigra a varázslat egy része megszűnne már. És ez az előrehozott választás egy második forduló lenne abból a szempontból, hogy a választók az egyéni körzetekben az áprilisi eredmények alapján pontosan tudnák, kire kell szavazni a Fidesszel szemben.

Persze a fenti tényleg egy utópia, számos feltételnek kellene hozzá megvalósulnia. De az egyik legfontosabb tényező, amitől függ, hogy a választók hisznek-e benne. Ha az ellenzéki választók felsorakoznának az ellenzéki pártok mellett, odaraknák a voksukat, és erre biztatnának mindenkit, akkor radikálisan megnőne a fenti opció sikerességének az esélye. Ha ugyanis például megközelíti vagy meghaladja a részvétel a 70%-ot, főleg Budapesten és a nagyobb városokban, akkor az nagyon jó eséllyel még több fideszes egyéni körzet bukását fogja jelenteni.

Ellenben ha nem vagyunk hajlandóak hinni ebben a kicsi lehetőségben sem, nem megyünk el szavazni, nem beszéljük rá erre az ismerőseinket, és nem a legerősebb egyéni jelöltre szavazunk, azzal garantáljuk a Fidesz kétharmadát, az egészségügy, az oktatás továbbzüllesztését, az oligarchák további uralkodását a népen.

A döntés a mi kezünkben van. Hiszünk a következő hónapban a legkisebb rosszban, ebben a minimális esélyben, vagy sem?