Egy közvéleménykutató mérése alapján először fordul elő, hogy az Alternative für Deutschland (AfD) nevű szélsőjobboldali, menekültellenes formációt egy hajszálnyival több német szavazó támogatja, mint a szociáldemokrata pártot (SPD). A szociáldemokraták ráadásul belülről is megosztottak: a pártelit keservesen próbálja győzködni a párttagokat, hogy adjanak mandátumot további négy év nagykoalíciós kormányzásra.
Az INSA német közvélemény-kutató hétfőn közzétett adatai szerint egyszerre van történelmi csúcson az AfD (16%), és történelmi mélyponton (15.5%) az SPD. (A CDU/CSU 32%-on áll.) Míg az előbbiek friss parlamenti pártként profitálnak az elhúzódó, és a történelmi pártokat inkompetensként feltüntető koalíciós tárgyalásokból, az SPD vezetése az ellenzéki szerepről való lemondást követően viszonylag gyors, de ellentmondásokkal terhelt megállapodást kötött Angela Merkel pártszövetségével.
A párt belső megosztottságát semmi nem mutatja jobban, mint hogy a hónap elején még pártelnöki tisztséget betöltő Martin Schulz, akinek a koalíciós tárgyalások során a külügyminiszteri pozíciót szánták, kénytelen volt néhány óra elteltével visszalépni. A tavaly tavasszal még a párt megmentőjeként tisztelt korábbi Európa Parlament-elnök ugyanis attól tartott, hogy ha ő, aki a szeptemberi választásokon az SPD-t történelmi vereségbe vezette, meghatározó pozíciót kap a kormányban, akkor veszélybe kerülhet a koalíció párttagság általi támogatása.
A párt 463 ezer tagjának ugyanis a következő három hétben kell döntést hoznia arról, rábólintanak-e újabb négy évnyi nagykoalícióra Merkel pártszövetségével. A döntés pedig szoros lehet, tekintve hogy a tagság már a koalíciós tárgyalásokra is nagyon nehezen engedte el a pártvezetőket, a nagykoalíció ellenzői pedig a párt ifjúsági tagozatával, a Jusoval, és néhány hét alatt országos ismertségre szert tevő vezetőjével, Kevin Kühnerttel azóta is erős kampányt folytatnak a párttagság körében.
A koalíció-ellenesség ereje egyébként paradox módon egy olyan folyamat következménye, ami egyben reményt is adhat a németországi szociáldemokratáknak. A nagykoalíció leghangosabb ellenzői ugyanis azok a fiatal párttagok, akik közül sokan az elmúlt néhány évben, több hullámban csatlakoztak a párthoz. A belépési hullám a tavalyi évben – éppenséggel Schulz pártelnökké választásának lelkesült hónapjaiban – azt eredményezte, hogy a párt tagsága hosszú évtizedek után nem csökkent, hanem éppen egy kicsit nőtt.
A szörnyű választási szereplést követően szintén sokan csatlakoztak az SPD-hez, és a pártelit akár attól is tarthat, hogy éppen a frissen csatlakozó, következetesebb szociáldemokrata politikát követelő fiatalok billentik a mérleg nyelvét a március 2-ig tartó pártszavazáson a nem felé, és hosszabbítják meg a német politika válságát.
