Egy új lengyel törvénynek köszönhetően büntethetővé vált a lengyeleket más nemzetekkel szemben elkövetett bűnökkel vádolni. Ez a lépés azonban egyrészt pont, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy egyes lengyelek részesei voltak a zsidók ellen elkövetett bűntetteknek, másrészt veszélyezteti Lengyelország három legfontosabb szövetségesével, az Egyesült Államokkal, Németországgal, illetve Ukrajnával ápolt kapcsolatát.

A „lengyel haláltáborok” kifejezést tiltó törvénnyel a lengyel kormány újabb nemzetközi botrányt provokált ki. A törvény egy olyan, nemzetközileg is használt összefoglaló szófordulatot vesz a célkeresztjébe, amellyel a második világháború során a nácik által lengyel területen létrehozott megsemmisítőtáborokat szokás leírni. Ennél azonban többről szól ez a lépés.

Abban senki nem lát problémát, ha a varsói gettóról nyilatkozik valaki Lengyelországban. Hasonlóképp, ha valaki a „lengyel haláltábor” kifejezést használja – legyen az például a volt amerikai elnök Barack Obama, illetve a volt FBI igazgató James Comey –, azt nem Lengyelország elleni rosszindulatból teszi. Ilyen szófordulatokkal még lengyel tankönyvekben is találkozhatunk, így például Zofia Nałkowska kiváló, a Holokausztról szóló könyvében. A lengyelek egy része azonban úgy gondolja, hogy a kifejezés külföldön félrevezető lehet.

Nem először szólalnak fel lengyel politikusok a „lengyel haláltáborok” megnevezés ellen, az ügyben nem csak a kormányzó Jog és Igazságosság párt (PiS) érintett; a problémát először a volt lengyel külügyminiszter Radek Sikorski vetette fel. Ugyanakkor az új törvény haláltáborokat konkrétan nem említ,

a lengyelek más nemzetekkel szemben elkövetett bűnökkel való megvádolását teszi büntethetővé. Bár a tudományos munkák és a művészi alkotások mentességet élveznek a törvény hatálya alól, az vonatkozik az újságírásra, ezzel pedig a közbeszéd nyitottságára jelent kockázatot.

Érdemes szó szerint idézni a törvény vonatkozó részét:

„Bárki, aki nyilvánosan és a tényeknek ellentmondva bűnösnek vagy bűnrészesnek állítja be a lengyel nemzetet vagy a lengyel államot a Harmadik Birodalom által elkövetett náci bűnök […] más, a béke vagy az emberiség ellen elkövetett bűnök, illetve háborús bűnök kapcsán, továbbá aki egyértelműen eljelentékteleníti ezen bűnök valós elkövetőinek a felelősségét, az pénzbüntetéssel vagy három évre kiterjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A varsói izraeli nagykövetség reakciója egy kijózanító kérdés volt:

a személyes történetükről beszámoló holokauszttúlélők is felelősségre vonásra kell, hogy számítsanak?

Mindeközben Jeruzsálemben az izraeli parlament egy olyan törvény elfogadásával fenyeget, amely a Holokausztban szerepet játszó lengyelek bűnének a kisebbítését tenné büntethetővé. A javaslat a 120 képviselő közül 61 támogatását élvezi.

Mielőtt a lengyel törvényhozás elfogadta volna a javaslatot, az Egyesült Államok külügyminisztériuma közleményt adott ki az ország felé, amelyben 1989 óta nem látott élességgel fogalmazva arra figyelmeztet, milyen „visszahatással lehet a törvény – amennyiben elfogadják – Lengyelország stratégiai érdekeire és kapcsolataira, többek között az USA-val és Izraellel.” Határozottan reagált a szomszédos Ukrajna külügyminisztere is: „Lengyelország többé nem Ukrajna stratégiai partnere. Ma Lengyelország országunk európai integrációjának akadályozásával fenyeget.”

Lengyelország három legfontosabb stratégiai partnerével, az USA-val, Németországgal és Ukrajnával fenntartott kapcsolatát teszi kockára, amelyek mostanáig tolerálták az ország de facto vezetőjének, Jarosław Kaczyńskinak a hóbortjait.

Az ország most a Nyugattól való elszakadással, nemzetközi befolyásának az elvesztésével néz szembe, kiszolgáltatottá válva így Vlagyimir Putyin revansista Oroszországának.

Hiába a felháborodás a lengyel elit többségének részéről, Kaczyński nem hátrál. Fontos leszögezni, hogy Kaczyński nem antiszemita, ahogy elhunyt ikertestvére, Lech sem volt az. Köztársasági elnökként Lech Kaczyński szembeszállt a lengyelországi antiszemitizmussal, zsinagógában ünnepelte a hanukát. A mostani helyzetet megelőzőleg valójában a lengyel volt a leginkább Izrael-pártinak mondható kormány Európában, amely tetten érhető volt abban is, hogy nem vettek részt a szavazáson, amely során az ENSZ-közgyűlés elítélte Donald Trump döntését, amellyel Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként.

Jarosław Kaczyński azonban most, hogy testvére már nem fogja vissza a populizmusát, úgy alakította ki ezt az új törvényt, hogy

gyakorlatilag foglyul ejtette a centrista szavazókat, így az általa vezetett PiS pártnak húzva politikai hasznot. A centrista szavazók nem érzik sértőnek a törvényt, hiszen a „lengyel haláltáborok” kifejezés betiltása üdvösnek tűnik.

Mivel azonban Kaczyński korábban megvált kormánya legradikálisabb jobboldali tagjaitól (Witold Waszczykowski külügyminiszter, Antoni Macierewicz védelmi miniszter, Jan Szyszko környezetvédelmi miniszter), újra el kell nyernie a párt szélsőjobboldali támogatóinak a bizalmát. Minden bizonnyal értékelni fogják, hogy Lengyelország kiáll magáért Izraellel, Ukrajnával és lényegében az egész világgal szemben.

Hogy mennyire cinikus a PiS álláspontja, az a párt vezető tagjainak a nyilatkozataiban lepleződik le, ugyanis ők is elismerik a lengyelek szerepét a zsidóüldözésekben. Körülbelül egy hónapja a PiS-tag Ryszard Czarnecki (az Európai Parlament alelnöke) szmalcowniknak nevezte az ellenzéki Polgári Platform (PO) EP-képviselőjét, amely pejoratív jelzőt a nácik elől bujkáló zsidókat, illetve a nekik menedéket nyújtókat zsaroló lengyelekre használják.

Az most mellékes, hogy négy EP-csoportosulás vezetője követelte Czarnecki lemondását, ahogy az is, hogy Lengyelország miniszterelnöke, Mateusz Morawiecki kiállt mellette. Viszont Czarnecki, azzal, hogy elítélte a szmalcownikokat, tulajdonképpen elismerte, hogy a zsidók életét megmentő lengyelek mellett voltak olyan lengyelek is, akik zsidók halálát okozták, ahogy azt több lengyel történész is (Jan Gross, Irena Grudzińska, Barbara Engelking, Jan Grabowski, Jacek Leociak, Dariusz Stola) feltárta.

Most pedig, egy hónappal azután, hogy egy magasrangú PiS-tag a nyilvánosság előtt ismerte el, hogy voltak ilyen lengyelek, a párt egy mondvacsinált üggyel igyekszik a „lengyel haláltáborok” szófordulatot eltörölni, úgy, hogy teleharsogja vele a médiát. Ahogy a volt miniszterelnök, Donald Tusk fogalmazott a Twitteren:

„Aki a lengyel haláltáborok hamis kifejezést terjeszti, az Lengyelország jó hírnevét és érdekeit sérti. Ennek a törvénynek a szerzői hatékonyabban hirdetik ezt a szegényes aljasságot, mint korábban bárki.”

A szomorú valóság pedig az, hogy a törvény épp Auschwitz felszabadításának a 73. évfordulójának a napján lépett életbe, nem sokkal az 50. évfordulója előtt annak az 1968-as antiszemita kommunista kormányzati kampánynak, amely 20 000 lengyel kivándorlásához vezetett, megfosztva az országot megannyi tehetségtől. Egy kínos hasonlóság máris akad a két esemény között: a „hazafias szavazók” nacionalizmusának a dédelgetése közben lejáratták az országot. Reméljük, hogy a hasonlóságok itt véget is érnek.

A cikket angolból fordította Zsámboki Miklós, az eredeti itt olvasható.