Nézegetjük a politikusok adóbevallásait, és szörnyülködünk azon, hogy mennyit takarított meg Áder János, mennyivel gyarapodott Orbán Viktor, meg mekkora Lázár János órája. Igazából engem ezek a dolgok egyáltalán nem érdekelnek. Amióta Rogán Antal terasza varázsütésre növekedett éjszakánként, szerintem bőven tudjuk már mind, hogy mennyire tekinthetőek mérvadónak ezek a bevallások. Meg hát lássuk be azt is, hogy egyelőre lényegében semmin sem változtat az, ha felháborodunk ezeken az ügyeken.

Ennél sokkal fontosabb kiemelni a miniszterelnök egyik főtanácsadójának ámokfutását.

Ha bárki megkérdezne róla, biztosan állítanám, hogy az Orbán-rendszer egyik legkártékonyabb szereplőjének Hegedűs Zsuzsát tartom. Megtestesülése ő számomra annak a felelőtlen, hozzá nem értő (vagy érteni nem akaró), narancsszínű elnyomásnak, ami a Fidesz sajátja.

Számomra Hegedűs Zsuzsa rosszabb a médiát felzabáló, nyilvánosságot uraló oligarcháknál, a közbeszerzéseket silányan, de túlárazva kivitelező kormánybarát cégeknél, a kormányzati üzeneteket szolgalelkűen, kánonban megéneklő pártkatonáknál.

Hegedűs Zsuzsa ugyanis bármit is tesz vagy nem tesz, annak gyerekek látják a kárát.

„Minden gyerek lakjon jól”: ennél álságosabb, emberbarátinak álcázott porhintést tényleg keveset láttunk eddig Magyarországon – pedig 2010 óta sok minden történt, ami miatt azt hittük, hogy ennél mélyebbre már nem lehet süllyedni.

Na de azzal hencegni, hogy éhező gyerekeket lakatunk jól, és közben semmit sem tenni érdemben ezeknek a gyerekeknek a segítéséért – ez tényleg olyasmi, amire nincs mentség.

Hegedűs Zsuzsa néhány éve még kilibbent az Audiból, cigarettát lóbálva, kutyával az oldalán, kiráncibált pár malacot egy teherautóból, és úgy tett, mintha egy csapásra meg lehetne oldani a szegénység problémáit pár kiosztott (spanyol) naposcsibével, meg néhány zacskónyi vetőmaggal.

Nem lehet.

Teljesen életidegen, a szegénység problémáit nem ismerő hozzáállás volt ez is, amit persze megfejelt az a hányaveti pénzpazarlás, amivel százezrek mentek el reprezentációra, de érdemi programok nem indultak, a szegénységben élő gyerekekért semmi érdemlegeset nem tett Orbán Viktor társadalmi felzárkóztatásért és konfliktusok kezeléséért felelős főtanácsadója.

Mostanra pedig már a látszatra se adnak. Százmilliók folytak el, de a kezdetben őrületes sikerként beharangozott programok szűkültek, vagy csak egyszer, mutatóba valósultak meg. Évek óta nem frissül Hegedűs alapítványának a honlapja, a telefon kikapcsolva, hogy még felelősségre se lehessen vonni senkit, hogy mégis mi az úristennel foglalkoznak. Pontos elszámolás persze nincs.

És hogy hány gyerek lakott jól? Az UNICEF jelentése szerint, Magyarországon a 0-17 évesek 25 százaléka, vagyis minden negyedik gyermek szegénységben él. A KSH adatai szerint a 7 év alatti gyermekek 42,2 százaléka él szegénységben idehaza; a Budapest Intézet felmérése alapján pedig 130 ezer gyereknek kell szembenéznie az állandó nélkülözéssel, közülük nagyjából 50 ezer rendszeresen éhezik.

Hegedűs Zsuzsa meg mindeközben időről időre közli: felszámolták a rendszerszintű éhezést Magyarországon, meg dicshimnuszokat zeng a (saját bevallása szerint szintén neki köszönhető) közmunka-program áldásos hatásairól.

Kiszáll az Audiból, beszáll az Audiba, reprezentál százezrekért. Ettől ugyan nem számolódik fel sem az éhezés, sem a szegénység idehaza.

Hegedűs Zsuzsa egymagában reprezentálja azt, hogyan játszik a hatalom a kiszolgáltatottak életével. Hogyan beszél egyfajta alternatív, sosem létezett valóságról, miközben százezreket, ha nem milliókat érintő problémákat nyilvánít nem létezőnek. Azért, mert megteheti: ezek az elnyomott, sérülékeny csoportok ugyanis képtelenek erőt demonstrálni, és alig akad, aki szót emel az érdekeikért. Eszközei ők annak, hogy a hatalom egyszerre gyakoroljon kegyet, és mutasson hazug képet a felzárkóztatásról.

De sérülékeny társadalmi csoportok kiszolgáltatottságát kihasználni embertelen gyakorlat: Hegedűs Zsuzsa például odavet néhány malacot és pár maréknyi cukkinimagot az éhezőknek, de rendszerszinten soha nem is próbálta megérteni, hogy miért nem ez a módja a szegénység felszámolásának. A malac eszik, a cukkinit öntözni kell, és ha újabbnál újabb költségekkel terhelünk egy amúgy is nehezen boldoguló háztartást, akkor csak még nehezebb helyzetbe hozzuk: ezt azért csak nem olyan nehéz megérteni?

Fapados uszoda program 3 milliárdért? Köszönjük meg Lázár Jánosnak, hogy Hegedűs egyes ötleteit blokkolják, nehogy még feleslegesebben ússzon el a kezébe rakott pénz.

Átgondolt, a szegénység okait összefüggéseiben vizsgáló, azokra rendszerszintű megoldási javaslatokat kidolgozó programot Orbán Viktor felkent főtanácsadójának mindeddig nem sikerült letennie az asztalra.

Mert Hegedűs Zsuzsa nem érti, nem is akarja ezt az egészet megérteni. Könnyű kilibbenni az autóból, és tetszelegni a hős megmentő szerepében, ám mindazok számára, akik minden nap átélik a nélkülözés poklát, ez inkább egyfajta vérfagyasztó lázálom, amiben valaki úgy állítja róluk, hogy nem éheznek, hogy nem hallják a szavait, mert annyira korog a gyomruk. De Hegedűs Zsuzsát ez jól láthatóan nem zavarja: ha kell, büszkén sorolja jótéteményeit, és még véletlenül sem zavarja, hogy az állításai köszönőviszonyban sincsenek az őt körül vevő világgal.

Gúnyt űz ez a pokoli színjáték százezrek és milliók nyomorából, sikert könyvelve el ott, ahol csak milliók szétszórása folyik, hatástalanul.

Méltó párja Hegedűs ebben egyébként Farkas Flóriánnak, aki hozzá hasonló módon herdálta a milliárdokat egy szintén végtelenül kiszolgáltatott csoport, a cigányság felemelésének nevében. Munkájuk eredménye a nagy semmi, miközben a feladat, amit végezniük kellett volna, mindannyiunk, egész Magyarország számára kiemelkedően fontos lenne.

Ha van igazság a földön, akkor a Hegedűs Zsuzsák és Farkas Flóriánok legalább egyszer az életben szembenéznek tetteik következményével.