Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 2-3 legfontosabb cikkéről. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A németek háborút indítottak a netes gyűlöletbeszéd ellen, de az első csatát a trollok nyerték

Alig néhány nappal élesítése után máris felülvizsgálja a német szövetségi kormány azt az úttörő törvényt, ami a közösségi oldalakat a jogellenes tartalmak haladéktalan eltávolítására kötelezné. A viták kereszttüzébe kerülő, a nyugati világban egyedülálló szabályozás pudingpróbája nem sikerült túl fényesen, a legfrissebb fejlemények pedig arra utalnak, hogy ebben a formájában már biztosan nem is fogják importálni más európai országok. A netes gyűlöletbeszéd egy darabig még velünk marad.

Mint ismert, a legalább kétmillió követővel rendelkező site-okra (Facebook, Twitter, Youtube, Tumblr, stb.) vonatkozó szabályozás, a Netzwerkdurchführungsgesetz (röviden NetzDG) már első komoly téttel bíró napján, január 1-jén átesett a tűzkeresztségen. Ekkor Beatrix von Storch, a jobboldali populista AfD parlamenti képviselőjének Twitter-posztját törölték a törvényre hivatkozva, ráadásul egy rövid időre a fiókját is felfüggesztették. Storch azt pedzegette az inkriminált bejegyzésben, hogy a kölni rendőrség valószínűleg a kedvében akart járni a szavai szerint „barbár, csoportosan nemi erőszakot elkövető muszlim férfiak hordájának” azzal, hogy újévi Twitter-üzenetét arab nyelven is szétküldte.

A rá következő napokban kiderült, hogy Storch tweetje csak egy volt az új szabályozás sok áldozata közül, amit a nyugati világ legszigorúbb cenzúratörvényeként tartanak számon. A NetzDG ezért nyomban viták kereszttüzébe is került. Felfüggesztették például a Titanic szatirikus magazin Twitter fiókját is, méghozzá azért, mert von Storch posztjának paródiáját megosztották meg. Legutóbb pedig törlésre került magának a NetzDG atyjának, Heiko Maasnak egy 2010-es tweetje is, amelyben egy SPD-s párttársáról, Thilo Sarrazinról írt becsmérlően. Igaz, a regnáló igazságügyi miniszter posztjának esetében egyelőre nem igazolt, hogy az új törvény alapján jártak el így a Twitter moderátorai.

Nyomás alatt a törvény

A NetzDG-t már tavaszi megszavazása előtt is rengeteg támadás érte politikai oldaltól függetlenül. Az AfD kezdettől fogva cenzúrát kiáltott, múlt vasárnap pedig a sok kérdésben nem egy gyékényen áruló zöldek és liberálisok követelték közösen a törvény visszavonását.

A NetzDG-re január 1-je óta zúduló össztűz hatására Steffen Seibert kormányszóvivő múlt hétfőn bejelentette: a szövetségi kormányzat felülvizsgálja a NetzDG-t.

„A kormány gondosan kiértékeli a szabályozással kapcsolatos történéseket, és adott esetben kész a megfelelő tanulságok levonására”

– mondta Seibert. Az újratervezés annak ellenére került képbe, hogy néhány nappal korábban Heiko Maas igazságügyminiszter még megvédte a saját kezdeményezéséből született törvényt. Az Igazságügyi Minisztérium emellett azt is közölte, hogy a közösségi oldalak üzemeltetőinek júliusig közzé kell tenniük a törlésekről szóló jelentéseket, amelyekben részletezik, hogy az egyes szankciókat milyen jogalappal alkalmazták.

Az ellenzéki pártok mellett a NetzDG visszavonása mellé állt ugyancsak a múlt héten a Német Újságírószövetség (DJV) is. Közleményükben hangsúlyozzák azt, a „Facebook-törvénnyel” kapcsolatban gyakran hangoztatott ellenérvet, hogy a szabályozás privatizálja az oldalak üzemeltetőinek az ítélkezés jogát. Ezzel együtt pedig szükségszerűen cenzúrára is ösztönzi őket, hiszen a törvény értelmében 24 órájuk van eltávolítani a „nyilvánvalóan jogellenes tartalmakat” miközben 5 millió eurós bírság lebeg a fejük felett.

Mindezt pedig szerintük a NetzDG paradox módon a jogsértő tartalmak terjedésének megakadályozása nevében teszi.

A közösségi oldalakra platformjellegükből adódóan egyébként másfajta sajtóetikai és jogi felelősség hárul, mint a hagyományos tartalomszolgáltatókra: ellenőrzési kötelezettségük ugyanis nincs. Vagyis ha nem jut a tudomásukra egy jogsértés (azaz nem jelentik a felhasználók), akkor azt nem kötelesek szankcionálni. A német szabályozás célja mindössze annyi lenne, hogy a jogsértő tartalom a lehető leggyorsabban eltűnjön, és ne okozzon további sérelmet.

Több kockázat, mint elérhető haszon

A rengeteg kritikát kapó szabályozással kapcsolatban megkérdeztük Polyák Gábor médiajogász véleményét, is aki maga is úgy látja, több kockázatot hordoz a törvény, mint amennyi haszon származhat belőle a gyakorlatban.

„Egy ilyen szabályozás valóban kiszoríthatja a szélsőséges, uszító, valótlan közléseket, és ezzel segítheti egy jobb minőségű demokratikus nyilvánosság kialakulását, de bőven ad mozgásteret arra is, hogy egy populista kormány a saját ellenfeleit szorítsa ki a digitális térből” – mutat rá a szakértő.

Polyák úgy véli, semmi akadálya nem lenne annak, hogy egy ilyen törlési eljárásról már első körben is a bíróság döntsön, ennek szellemében pedig maga a bíráskodás gyakorlata szorulna reformra a szankcionálás jogának magánkézbe adása helyett.

„Természetesen drága egy olyan bírósági eljárást működtetni, aminek akár 24 órán belül döntést kell hoznia legalább arról, hogy ideiglenesen törölni kell-e a kifogásolt posztot, de a bírósági határozat mögött van egy erőteljes legitimáció, egy kialakult jogorvoslati rend.

Ha azt elfogadjuk, hogy a közösségi médiában megjelenő jogsértésekkel szemben gyors fellépés kell, de nem akarjuk megkockáztatni, hogy piaci szereplők átláthatatlan eljárásokban cenzúrázzák az internetet, akkor ennek meg kell fizetni a jogállami árát, alkalmassá kell tenni a bíróságokat a gyors döntéshozatalra”

mondta Polyák Gábor.

Ezen a ponton azonban felmerül egy újabb nehézség: mégpedig az, hogy a közöségi oldalakon terjedő  álhírek, amik a legnagyobb problémát jelentik, önmagukban még csak jogsértést sem valósítanak meg. Erre Polyák Gábor szerint nem igazán kínálkozik sem rövid, sem középtávú megoldás:

„Sehol nincs olyan törvény, ami azt mondaná, hogy hazudni úgy általában tilos. Ezért amellett, hogy a nem kívánatos tartalmak eltávolításának megoldását keresi az állam, ennél is nagyobb erőfeszítéseket kellene tennie a tudatos médiahasználat, a médiajártasság erősítése érdekében. Ezt elsősorban az oktatási rendszeren keresztül teheti meg”.

Nem feltétlenül követendő a német példa

A NetzDG alkalmazását sok helyütt egyfajta pilot-projektként tartják számon, nem véletlenül emlegetik a nyugati világ első olyan törvényeként, amely a közösségi oldalak rendszabályozására irányul.

Polyák Gábor megjegyzi, hogy nem ez az első alkalom, amikor a Németország a médiaszabályozás kísérleti nyulaként funkcionál. Az 1990-es évek második felében is Németország volt az az ország, ahol először szabályozták az internetes tárhelyszolgáltatók és a hozzáférés-szolgáltatók felelősségét. A német mintát 2000-ben egy európai irányelvben megfogalmazott összeurópai megoldás követte, amely válaszokkal szolgált arra az addig megválaszolatlan kérdésre, hogy a szolgáltató számára milyen következményekkel járjon jogsértő tartalom tárolása. Ennek értelmében a tárhelyszolgáltató akkor felelős az általa tárolt tartalomért, ha azután sem törli azt, hogy valamilyen módon tudomást szerzett annak jogsértő jellegéről. Érdekesség, hogy a 2000-ben elfogadott EU-irányelv koncepciója lényegében azonos a mostani német törvényével is – azzal a fontos különbséggel, hogy nem kell 24 órán belül törölni és nem fenyeget 5 millió eurós bírság.

A szakértő ugyanakkor a mostani német törvényt nem tartja alkalmasnak arra, hogy egy összeurópai megoldás mintája legyen.

„Túl sok a nyitott kérdés benne, semmilyen jogorvoslatot nem helyez kilátásba a törléssel szemben, és egyértelműen a túlzott törlésre ösztönzi a szolgáltatókat. De az biztos, hogy mindenhol keresni fogják a megoldást, mert az is tény, hogy a Facebook és más közösségi médiumok felszínre hozzák a legalantasabb kommunikációs megnyilvánulásokat is, amik közül sok valóban átlépi a véleményszabadság határait.”

Ugyanakkor Polyák Gábor szerint Németország önmagában nagyon is alkalmas helyszín lehetne arra, hogy kialakuljon a közösségi oldalak „megszelídítésének” helyes joggyakorlata:

„A demokráciát védő intézmények kialakításáért és a demokrácia társadalmi értékként való megjelenítéséért a második világháború után Németország nagyon sokat tett, ennyiben ideális terep. Kiváló jogász professzorok kritizálják a törvényt, és van egy nagyon színvonalasan működő alkotmánybíróság, ami végső soron megszabja majd azokat a kereteket, amik között a közösségi média szabályozható.”

Az azonban továbbra is kérdéses, hogy meddig halogatható egy valódi összeurópai megoldás összetákolása:

„Középtávon európai szintű szabályozási és egyéb megoldásokra van szükség, mert a Google-nak és a Facebooknak valójában csak az Európai Unió a kellő súlyú tárgyalópartnere”

véli Polyák Gábor.  

(Címoldali kép: Peter Tschauner/DPA)

Olvass tovább!