Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára volt ma a Kossuth rádió 180 perc című műsorának vendége.

Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a magyar kormány az elmúlt években szövetséget kötött az egyházakkal is, és az elmúlt hét és fél évben a közfeladat-ellátásban és karitatív segítségnyújtásban is nagy változások történtek.

Soltész szerint a változás a határokon túl is érezhető volt:

a kormány segítségével a Kárpát-medencében 5500 templomot, közösségi épületet tudtak felújítani.

Azt is kiemelte, hogy folyamatosan növekszik az egyházi iskolák, szociális intézmények, gyermekvédelmi intézmények száma, az egyház egyre nagyobb szerepet vállal ezen feladatok ellátásában.

Nézzünk kicsit az államtitkár szavai mögé.

Az tény, hogy egyes egyházakkal szövetséget kötött a magyar kormány. Másokkal viszont nem: ennek „köszönhető”, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága tavaly 176 millió forintos kártérítést ítélt meg azon kisegyházaknak, amelyek működése egy törvénymódosítás eredményeképp ellehetetlenült.

Az ítélet már 2014-ben megszületett, a strasbourgi bíróság kimondta, hogy a magyar egyházi törvény (amelyhez negyedszer is módosították az Alaptörvényt) sérti a vallásszabadságot, ráadásul a kisebb egyházaknak – és itt nem kevés, összesen 16 kisegyházról beszélünk! – jóval kevesebb jogot ad, mint a nagyoknak. Vagyis a kormány ugyan kötött szövetséget egyes egyházakkal, de még az Alkotmánybíróság többszöri jelzésére sem tett le arról, hogy akár alkotmányellenes módon is megpróbálja ellehetetleníteni egyes egyházak működését.

A módosítgatás így elég sok pénzébe került a magyar adófizetőknek – hiszen az államra kiszabott bírságot természetesen az államkasszából, adóforintokból kell fizetni…

Aztán persze fontos az is, amit az államtitkár is hangsúlyozott: a Kárpát-medencében templomok és közösségi épületek felújításában segédkezett a magyar állam. Itt azt is fontos megjegyezni, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartoznak az egyházi kérdések éppúgy, mint például az egészségügy és az oktatás (meg még egy sor másik terület). És bár értjük és fontosnak is tartjuk a Kárpát-medence templomainak és közösségi épületeinek felújítását, de talán joggal merül fel a kérdés: ha erre volt pénz, akkor hogyhogy egyes kórházakban nincs fűtés, az iskolafenntartó KLIK pedig évekig milliárdos adósságállományt görgetett maga előtt, hogy aztán egy érdekes uniós pályázatnak köszönhetően kifizethessék az elmaradásokat (és ez csak két, talán érzékletes példa…). Sem az oktatásra, sem az egészségügyre nem fordít elég pénzt a kormány, ilyenkor pedig óhatatlanul felmerül a kérdés: biztos, hogy minden adóforintot jól költ el a magyar állam?

És ha már az oktatásnál tartunk: érdekes, hogy az államtitkár most afféle sikertörténetként igyekszik eladni azt, hogy egyes oktatási intézmények egyházi fenntartásba kerültek. Csakhogy alapból a helyzet az, hogy az önkormányzatok azért adják inkább át az egyházaknak az iskolákat, mert nincs pénz fenntartani őket, vagyis ez nem egy sikersztori, hanem inkább az állami fenntartás kritikája és egyben tragédiája is. Főleg, mivel így rengeteg helyen a szülőknek esélyük sincs arra, hogy olyan iskolába járassák a gyereküket, ami nem egyházi fenntartású, másrészt ez a gyakorlat is tovább növeli az oktatásban az egyenlőtlenségeket.

És hát az is meglehetősen visszás, hogy az egyházi iskoláknak bizonyos ügyekben jóval több közpénzt csorgat az állam, mint a saját maga által fenntartott intézményeknek.

Mindezek után már csak az a kérdés: mégis kinek jó az, hogy egyes egyházakkal az állam erős szövetséget köt?