Azt gondolnánk, hogy a főváros közlekedésének egyik fő baja éppen az, hogy az autóforgalom még mindig szinte a teljes belvárost elborítja, újabban pedig a tömegközlekedés kárára módosították például a közlekedési lámpák működését is.

A kormánypárt által már felvásárolt Figyelő újságírója, Lengyel Gabriella azonban most arra vállalkozott, hogy leleplezi a városi dugók, és légszennyezettség igazi felelőseit, a bringásokat.

Mint ahogy rövid cikkében írja:

A kerékpározás ösztönzése hihetetlenül nagy költségekkel jár, károsítja a helyi vállalkozásokat, csökkenti a városok bevételeit, növeli a légszennyezést, a forgalmat, és komoly egészségügyi kockázattal jár a kerékpárosok tüdejére nézve

A továbbiakban Lawrence Solomon különc kanadai környezetvédő – aki egyébként a globális klímaváltozásban is kételkedik – nyomán a szerző kifejti, Londonban a kerékpárutak miatt beszűkültek az autósforgalom számára a közutak, dugók alakulnak ki ráadásul biciklin közlekedve sokkal több szennyezett levegőt szívunk be, mintha például gyalogolnánk.

Azt sem a Torontóban élő Solomon, sem pedig Lengyel nem említi, hogy Londonban a bicikliutak általában a személygépkocsiknak ugyancsak tiltott piros taxissávok mellett helyezkednek el. A Daily Mail hasonló szellemben már közölt cikket 2016 októberében, amelyben szenvedélyesen kikel a Temze-part biciklis „szupersztrádái” (értsd: elkülönített bicikliutak) ellen, mondván, dugókat okoznak, miközben senki sem használja azokat. Ezt már akkor is tényszerűen cáfolták: az Embankment új bicikliútján 60%-al nőtt meg a kerékpárosforgalom a kiszélesítés után, a közeli Blackfriars hídon pedig ma már a forgalom 70%-át teszik ki kerékpárosok.

A dugókat a londoni belvárosban ehelyett a folyamatos építkezések és a taxisok okozzák. Mindennek ellenére az utóbbi években a konzervatív sajtó, és Tory lordok (mint például Nigella Lawson sztárszakács papája és Thatcher volt minisztere, Nigel Lawson) kedvenc szórakozása a biciklisek szapulása lett.

A Figyelő cikke azonban egészen furcsa megfontolásokból még a „kerékpározás körüli kultúrharcra” is kitér. Ennek apropója Sir Chris Hoy brit olimpiai bajnok versenykerékpáros augusztusi megjegyzése volt, amely szerint a kövér férfiak idétlenül néznek ki feszülős kerékpáros ruhában. Lengyel szerint a megjegyzés körül kialakult vita mutatja, hogy a „testszégyenítés” a politikai korrektség szerves része, és hogy szerinte a bringás „életforma” emiatt támadhatatlan, és tabu téma.

Budapesten a városvezetés, és különösen Tarlós István is olykor szinte olyan ügyesen szidja a bicikliseket mint a Lordok Háza. Legutóbb például az is szúrhatta a szemét, hogy mivel kiderült, az esti metrópótlókra messze nem fér fel mindenki, a Magyar Kerékpárosklub biciklis metrópótlási akciót indított a 3-as vonalon. 

A magyar főváros pedig mindenféle „bringásterrorozás” ellenére közlekedési kultúrájában már szervesen figyelembe veszi a bicikliseket, akik egyre több helyen jól megférnek az autósokkal és a BKV-val is.

Reméljük, az ilyen cikkek azért nem azt jelentik, hogy hamarosan be is akarják tiltani Budapesten a biciklizést, mint ahogy azt például Solomon eredeti cikkében javasolja.