Beszámolt az oktatási ombudsman: egészen új problémák jelentek meg

Meghallgatta ma az Országgyűlés kulturális bizottsága az oktatási jogok biztosának beszámolóját. Aáry Tamás Lajos elmondta, a 2016-os évben nem érkezett be hozzá jelentősen több panasz (összesen 1600 jelzést regisztráltak), de egészen új és egyre szaporodó ügytípusokkal is találkoztak.

Jellemző a magyar közoktatás helyzetére, hogy tavaly megnövekedett azon ügyek száma, amelyek arra vonatkoztak, hogy a szülők hozzájárulnak-e egy-egy iskola egyházi fenntartásba kerüléséhez. Ilyen esetek korábban csak elvétve voltak, s a szülők a hivatal tájékoztatását kérték – jegyezte meg a biztos, hozzátéve: volt olyan eset amikor hozzájárultak az átadáshoz, de előfordult az is, hogy nem.

Csak a miheztartás végett: a központosítás kezdete óta valóban jelentősen átrendeződött a közoktatás, az egyházak öt év alatt 572-ről 1308-ra növelték a fenntartásukban lévő iskolák számát.

Az ombudsman beszámolójának talán legfontosabb pontja az volt, amikor kifejtette: az előző évhez képest megjelent egy egészen új ügycsoport, és arra számítanak, hogy ez a kérdés a jövő évi kampány során is elő fog kerülni.

Ezek a jelzések azt a kérdést vetették fel, hogy a gyerekeket, ha valamilyen oktatáspolitikai döntés miatti tiltakozásul nem mennek be az iskolába, érheti-e bármilyen hátrány.

Aáry Tamás Lajos közölte, állásfoglalást adtak ki arról, hogy a gyereket akkor sem érheti hátrány, ha bemegy az iskolába, és akkor sem, ha úgy döntenek a szülei, hogy nem megy be.

Az ombudsman állásfoglalása egyértelmű reakció a tavalyi “Nem leszünk suliban” akcióra. 2016. február 29-re szülők hirdettek meg tiltakozást a köznevelés áldatlan állapotai miatt, rengeteg iskola rengeteg osztálya ürült ki azon a napon.

Így nézett ki a Facebook 2016. február 29-én

Csakhogy már akkor úgy lehetett tudni, hogy a KLIK (bár ezt akkor tagadta) listákat kért be az iskoláktól az akcióban részt vevő diákok neveivel (A Nem leszünk suliban tiltakozásról itt írtunk bővebben).

Szintén érdekesség volt az ombudsman beszámolójában, hogy egyre több olyan ügy érkezik be a hivatalba, amely beteg, fogyatékkal élő gyermekeket érint, akik nem lennének feltétlenül magántanulók. Ezért a mindennapos bejárás és a magántanulói státusz között érdemes lenne valamilyen megoldást keresni a tankötelezettség teljesítése érdekében – jegyezte meg Aáry Tamás Lajos, aki kitért arra is, a csökkenő gyermeklétszámon belül nő a sajátos nevelési igényű gyermekek száma is.

Hogy ez mennyire így van, arról itt írtunk részletesen.

Összegzésként az oktatási jogok biztosa elmondta: 2016-ban 19 ajánlást és 3 jogalkotási javaslatot fogalmazott meg, utóbbi közül mindet elfogadták. A jogalkotási változtatásokról szólva kiemelte, hogy az érettségi szabályok között nyomtatott szótár használatának engedélyezése szerepel, amiről a vizsgázó gondoskodik, ilyet azonban a látássérült diákok nem tudnak használni. A jogszabályok miatt nem is engedték meg egy alkalommal, hogy egy látássérült diák digitális szótárt használjon. Ezért kérték a szabályok módosítását, amit el is fogadtak.
Megjegyezte, hogy egy felsőoktatási ajánlását nem fogadták el egy elbocsátás ügyében.

Az oktatási ombudsman beszámolója nagyjából kirajzolja a rendszeribákat is: egyrészt a túlzott központosításból fakadó problémákat, amelyek egy részét (például a súlyos forráshiányt) az intézményfenntartó önkormányzatok azzal oldották meg, hogy “lepasszolták” az iskoláikat az egyházaknak, másrészt némileg rávilágít az oktatásban uralkodó légkörre is – nem véletlenül volt szükség ombudsmani állásfoglalásra, ugyanis a KLIK és a tankerületek több ízben is kértek már listákat tiltakozások idején (mondjuk ezt és ezt, de más módszerek is felbukkantak), amelyek arra legalábbis alkalmasak voltak, hogy megfélemlítsék a tiltakozókat (hogy más listákról már ne is beszéljünk). Emellett valóban óriási probléma az is, hogy a hátrányos helyzetű és fogyatékos gyerekek érdekei sokszor sérülnek az iskolákban (és ez a veszély a jövőben is veszély marad).

És még rengeteg minden más is…

(MTI/Mérce)

Olvass tovább!