15 óra 21 perckor ért véget a titkos szavazás Katalóniában a függetlenség proklamációjáról, majd megkezdődött a számlálás. Néhány perccel később kihirdették az eredményt: a parlament kikiáltotta a „katalán köztársaságot független és szuverén államként”. Majd elénekelték a katalán himnuszt, és az elnök be is rekesztette az ülést.

Korábban az ellenzék zöme, a szocialisták helyi tagozata (PSC), a Madridban kormányzó Néppárt (PP) és a jobbközép Ciudadanos is kivonult az ülésteremből. Így tettek azok a tisztségviselők is, akik a parlamenti eljárás jogi tisztaságáért felelnek, és akik korábban figyelmeztették a házelnököt, hogy a szavazás ebben a formában nem mehet végbe.

Az újbaloldali Catalunya Sí que Es Pot (a Podemos és helyi szövetségesei) az ülésteremben maradtak, és a proklamáció ellen szavaztak. Összesen 70 igen szavazat lett, azaz 2 függetlenségpárti képviselő nem szavazott igennel; illetve ketten voksoltak érvénytelenül a jelen lévők közül, és tízen a döntés ellen.

Közben a madridi Szenátusban az autonómia felfüggesztését lehetővé tevő intézkedésekről folyt a vita, majd ott is sor került a szavazásra. Alig egy órával a katalán proklamáció után, 214 igen szavazattal és 47 ellenében a Szenátus megszavazta a 155-ös cikkely alkalmazását.

Míg tegnap még több opció is nyitva állt, ma, a függetlenség egyoldalú deklarációja után biztosra vehető volt, hogy a Szenátusban megszavazzák az alkotmány 155-ös cikkelyét, és a Mariano Rajoy kormányfő által múlt szombaton bejelentett intézkedések zömét. Ezek lényege, hogy a spanyol kormány átveszi a hatalmat a katalán önkormányzat intézményei felett, első körben a helyi kormányzat, a Govern tagjait mentik fel tisztségükből, és a parlament jogosítványait is korlátozzák.

Minderre a gyakorlatban azután kerülhet sor, hogy a szenátusi szavazást követően összeül a kormány, ma öt órától, és várhatóan ma este vagy holnap bejelenti a fenti intézkedéseket.

Az autonóm önkormányzat felfüggesztését lehetővé tevő 155-ös cikkelyt még sosem vetették be a spanyol demokrácia alig 40 éves történelmében. A konzervatív Mariano Rajoy ígérete szerint, amint sikerül visszaállítani a „törvényességet és a társadalmi együttélés feltételeit”, szavazásokat ír majd ki Katalóniában, legfeljebb 6 hónapon belül. A valóságban azonban a 155-ös cikkely elég általánosan fogalmaz, és semmi sem kötelezi a kormányfőt, azaz a 155-ös az ismeretlenbe vezet…

A katalán konfliktus – melynek gyökereiről itt írtunk korábban – nemcsak az utóbbi hónap spanyol belpolitikájában írt fölül szinte minden más témát, de a főbb erővonalakat is átrendezte. A kisebbségben kormányzó Néppárt (Partido Popular, PP) néhány nap alatt sokkal közelebb került a legnagyobb ellenzéki formációhoz, a szocialistákhoz (PSOE), mint az utóbbi hónapokban bármikor. Ezzel párhuzamosan távolodott el egy alternatív kormánytöbbség és egy alternatív politikai vízió esélye is, amelynek fontos eleme lenne a  területi modell reformja és egy több nemzetet összefogni képes föderatív jövőkép.

A 155-ös cikkellyel kapcsolatban rendkívül megosztott a közvélemény és a politikai pártok is: míg a közvélemény kutatások szerint a spanyolok többsége támogatja a helyzet rendezésének érdekében, a katalánok nagy többsége – még a függetlenséget amúgy elutasítók is – ellenzik a „bevetését”. A pártok közül az ún. spanyolista vagy „alkotmánybarát” formációk, a PP, PSOE és a Cuidadanos szorgalmazzák alkalmazását, míg a katalán baloldal, a szocialistákat is ideértve, mindent megtett, hogy elkerüljék ezt az opciót. A katalán szocialista párt több tagja, köztük polgármesterek és vezető funkcióban lévő tagok is belengették, hogy lemondanak tisztségükről vagy kilépnek a pártból, amennyiben a PSOE támogatja az autonómia felfüggesztését.

A 155-öst ellenezték a periféria nacionalista pártjai is, így a Baszkföldet irányító PNV, amely már jelezte, hogy a döntés esetén nem fogja megszavazni a spanyol kormány jövő évi költségvetését, amire korábban ígéretet tett némi anyagi ellenszolgáltatás fejében. Hasonló véleményen vannak az újbaloldali formációk, így a Podemos is, amely óriási hibának tartotta a függetlenség deklarációját csakúgy, mint az autonómia felfüggesztését.

Az elmúlt hetekben gyakran merült fel egy polgárháború rémképe, de fontos aláhúzni, hogy a katalán függetlenségpárti mozgalom hívei hagyományosan az erőszakmentes fellépés hívei. Tüntetésekre és sztrájkokra bizonyára számíthatunk a következő napokban, hetekben, de nyílt erőszak alkalmazása egyelőre nem tűnik valószínűnek az ő részükről. Ugyanakkor az elmúlt hetek feszültségei nyomán nyilvánvalóan nőtt a spanyol társadalom polarizációja, azaz a mérsékeltek tábora csökken, miközben egyre inkább felbátorodnak a szélsőségek. Megsokasodtak a szélsőjobboldali akciók is, és egyes alkalmakkor, a fasiszta dalok, karlengetések körítésével a fizikai erőszak is megjelent.

Ebből a szempontból is különösen érzékeny kérdés, hogyan kezeli majd a spanyol kormány a katalán rendőrséget, amelynek vezetője ellen jelenleg eljárás folyik. És bár a napokban az igazságügyi miniszter jelezte, nem terveznek azonnali letartóztatásokat a függetlenség kikiáltása esetén sem, de az amúgy a demokratikus alapjogokra nem túl kényes PP és a neki elkötelezett ügyészség nem biztos, hogy arányos módon kezeli majd a rendelkezésére álló jogi eszközöket.

Jelenleg is börtönben van a két legnagyobb függetlenségpárti civil szervezet vezetője, akik ellen zendülés vádjával folyik eljárás. És október 1-én, az illegális referendum napján bevetett indokolatlan rendőri erőszak már jelezte, hogy Madrid kész „erőt mutatni” a „jogállam helyreállításának” érdekében. Remélhetőleg az akkori események negatív nemzetközi visszhangja meggyőzte arról a kormányt, hogy az erőszak kontraproduktív lehet.

Végezetül, a 155-ös bevetése ma praktikus varázspálcának tűnhet a hónapok óta eszkalálódó konfliktus akut kezelésére, de a hosszú távú megoldáshoz bizonyosan nem elegendő. Az autonómia felfüggesztése ugyanis a függetlenségpártiak malmára hajthatja a vizet, és a mai szavazás végül megpecsételte a még néhány órával ezelőtt is a széthullást kockáztató blokk egységét. És korántsem kizárt, hogy a következő választás ismét az ő győzelmüket hozza. A választók akaratát pedig nem függesztheti fel időtlen-időkig a 155-ös cikkely sem.

Nehéz cáfolni azoknak a véleményét, akik arra figyelmeztetnek, hogy a katalán fél stratégiájának felelőtlen és öncélú jellege ellenére, a jelenlegi súlyos politikai válság elsődleges oka a spanyol kormány politikai kompromisszumra való képtelensége. Ekképp a megoldást is csak a párbeszéd és a tárgyalásos rendezés hozhatja el, amelynek feltehetően része lesz az is, amit a katalán társadalom túlnyomó többsége óhajt: egy legális népszavazás a függetlenségről.

Addig is a demokrácia jegyében hamarosan egy olyan párt kormányozhat Katalóniában, amelynek helyi támogatottsága, a legutóbbi választások eredményéből kiindulva 10% alatt van, és mai szövetségeseivel együtt is kisebbségben marad az elszakadást szorgalmazókkal szemben – akik mögött szintén nincs társadalmi többség. Legalábbis egyelőre.