2015. szeptember 16-án több ezer menedékkérő várakozott a röszkei határátkelőnél, hogy átjusson Magyarországra. Az előző nap életbe lépett magyar törvények szerint ezt már nem tehették meg. A kétségbeesett, rosszul tájékoztatott menedékkérők egy kis része előbb kövekkel dobálta meg a magyar rendőrséget, majd a TEK indult rohamra, és a videók és képek tanúsága szerint menedékkérőket, újságírókat, ártatlan embereket bántalmazott. A nap történéseit élőben nézhette végig a teljes magyar lakosság. Azóta pedig azt is tudjuk, ez a nap megváltoztatta a magyar lakosság, sőt még a média hozzáállását is a menekültekhez.

Fotó: Ahmed H. Röszkén 2015-ben. / budapestbeacon.com

Fordulópont volt ez, innentől kezdve minimálisra csökkent a menekültválságot mint humanitárius helyzetet bemutató cikkek száma a médiában. Innentől datálódik a magyar kormány migráns-ellenes kampányának derékhada. A röszkei csatával és  az ott felbukkanó állítólagos terroristákkal alapozták meg a kormány propagandájának egy nagy részét, és bizonyították a kerítés szükségességét, majd azt a kormányzati szlogent, hogy mi védtük meg Európát.

Az igazi forró ősz

Pedig számtalan kérdés van, amikre ha választ kapnánk, talán máshogy néznénk erre a napra, és így máshogy néznénk, ha nem is a menekültválságra, de talán arra, amit a kormány kommunikál erről. Nem állítom, hogy ebben a cikkben mindent feltárok, és tökéletesen pártatlanul szemlélem azt, ami aznap, és azóta a röszkei csata kapcsán történt, de szeretnék egy átfogó képet nyújtani ezekről az eseményekről, hogy egészében láthassuk a történéseket, és így talán átértékeljük azt, amit a propaganda hozzátett vagy lecsípett belőle.

2015 nyarán óriási tömegben vonultak át a menekültek Magyarországon. A kormány máig vitatott módon szeptember 5-én megnyitotta a magyar határt Ausztria és Németország felé, és így 2 hétig lényegében szabadon kelhettek át a menekültek az országon (később is a horvát szakaszon). Azért csupán két hétig, mert szeptember 4-én a magyar kormány elfogadta az úgynevezett jogi határzárról szóló törvényt, aztán szeptember közepére elkészült a magyar kerítés a szerb határnál.

A fizikai határzár mellé tehát egy olyan törvény került elfogadásra, ami a határ átlépését az eddigieknél durvábban szankcionálta, és a határzár megrongálását is büntetni rendelte, illetve létrehozta a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet intézményét, ami jogalapot teremtett a kormánynak a hadsereg bevetésére.

Szeptember 15-én 0 óra 0 perckor pedig hatályba is lépett a rendelet. Pár percig még át tudtak jönni a menedékkérők a határon, de később már nem. Ezt a határszakaszt a kormány hermetikusan lezárta, és lényegében egy olyan jogi intézkedéssort vezetett be a menedékkérelemre (amit később, idén a végtelenségig szigorított), amely alapján mivel korábban Szerbiát biztonságos országnak minősítette a magyar parlament, majdnem lehetetlen lett szabályosan menedékkérelemért fordulni Magyarországon.

A menedékkérők azonban az úgynevezett balkáni útvonalról egyre csak gyűltek a határ túloldalán. Az elégedetlenkedő menedékkérők egy csekély része (pár tucatnyian a több ezerből) kövekkel kezdte el dobálni a magyar rendőrség egységeit.

Megnyílt a határ, de mégsem

Egy pillanatban viszont úgy tűnt, megnyílik a magyar határ, a menedékkérők özönleni kezdtek, „thank you Hungary, thank you Hungary!” kiáltással a magyar oldalra. De a következő pillanatban, ahogy az első emberek átértek a határon, a Terrorelhárítási Kommandó egységei lecsaptak az özönlő menedékkérőkre, több újságírót is megsebesítve, és a beszámolók szerint embereket hurcoltak át a határon, akiket később tiltott határátlépés bűntettével tartóztattak le.

Többen közülük, például egy béna, egy sánta és egy majdnem vak nő később vádlottjai lettek a röszkei terrorista pernek. Ez a per volt hivatott ugyanis bebizonyítani, hogy a kormány és a rendőrség terroristákra csapott le azon a napon. Illetve azt a kormányzat által kreált párhuzamot megerősíteni, hogy a menedékkérők egyenlőek a terroristákkal.

A „röszkei csata” után a menedékkérők új útvonalat választottak, és Horvátországon keresztül, Magyarországot érintve jutottak el Ausztriába. Itt a beszámolók szerint a magyar kormány mindenkit átbuszoztatott az országon, legtöbbjüket nem is ellenőrizték.

Míg a Röszkénél átjutni próbálók egy kis részének a verés és a börtön lett a jutalma, aki pár nap múlva a horvát határnál próbálkozott, már busszal juthatott tovább. Végül a horvát határon is felhúzott kerítés lényegében lezárta a menedékkérők magyarországi jelenlétét. A Törökország-EU megállapodás pedig nem sokkal ezután lezárta a teljes balkáni útvonalat is, megszüntetve azt az utat, ahol Magyarország felől közelíthették volna meg Ausztriát vagy Németországot a menedékkérők.

Számos kérdés merült fel a szeptember 16-án Röszkén történtek kapcsán, de ezek kivizsgálásától a kormány lényegében minden esetben elzárkózott. Pedig ha a valóságot akarjuk megismerni, és nem akarjuk, hogy a propaganda uralja a menekült-témát, szükségünk lenne ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására.

Hibázott-e a rendőrség, a TEK és az akciót irányítók, amikor támadásba lendültek Röszkén?

A „röszkei csata” egy furcsa eseménysor volt. Szeptember 16-án reggelre több ezer menedékkérő gyűlt össze a magyar határnál. Amikor számukra egyértelművé vált, hogy a határ átjárhatatlan, a menedékkérők egy része elindult a szerb-horvát határ felé, legnagyobb részük ott maradt a magyar határnál és várt, egy kisebb részük pedig, eltérő beszámolók szerint egy 50-300 fős mag köveket kezdett dobálni a rendőrség felé. Egyes beszámolók szerint valakik ultimátumot is intéztek a rendőrséghez, hogy engedjék át őket. A magyar állam erőszakszervei viszont bajban voltak. Ugyanis az őket támadó kisebbség a szerb határ túloldalán volt, ahova a rendőrök nem tudtak átmenni, így nem tudták semlegesíteni az őket ért támadásokat.

Délután 4 óra körül egyszercsak kinyílt a magyar határ kapuja. A rendőrség felvételén jól látható, hogy az addig szigorúan őrzött, a magyar terület kezdetét jelentő kaputól hátrálnak a rendőrök.

Majd ezután a kaput kinyitják az addig támadólag fellépő menedékkérők. Ezután az is látszik, hogy abbamarad az addigi kődobálás.

A következő pillanatokat a helyszíni beszámolók szerint a szerb oldalon lévők közül mindenki úgy élte meg, hogy a magyarok megnyitották a határt. Akik hátrább álltak, nyilván csak a kapu mögül eltűnő rendőröket és a nyitott kaput látták. A menedékkérők pedig megindultak. Sokszor a nőket, időseket és gyerekeket előreengedve. Azt, hogy tényleg azt hitték, megnyitják a határt, az is bizonyítja, hogy az emberek azt skandálták, köszönjük Magyarország!

Csakhogy ezzel magyar területre léptek. Ahogy pedig a tömeg eleje átlépett, a TEK egységei támadást indítottak, hiszen már intézkedhettek. A tömeg pánikba esett, és menekülni kezdett, ahogy a Jobbik-közeli N1TV akkori felvételein is látszik.

2015.09.16. rendőr attack Röszke from atlatszo.hu on Vimeo.

Ütöttek, vertek a TEK-esek

Warren Richardson, egy Budapesten élő ausztrál fotós beszámolója szerint már a korábbi kődobálás kapcsán is megosztottak voltak a menedékkérők. Miközben egy részük dobálta a magyar hatóságokat, addig folyamatosan voltak olyanok is, akik próbálták az agresszívan fellépőket csitítani. Miután kinyílt a határt záró kerítés, percekig nem történt semmi atrocitás. Egy szír férfi adta át beteg gyerekét a magyar hatóságoknak, mivel szerb oldalon nem volt egészségügyi ellátás. Ő kérlelte, hogy legalább egy családtagjuk hadd mehessen át a rosszul lévő lányukkal. A külföldi újságírók őt interjúvolták, róla készítettek fotókat, amikor megindult a rendőrségi támadás. A TEK egységei Richardson szerint maguk előtt tolták a készenléti rendőröket, akik elkezdték kifelé nyomni a tömeget. Akik bekerültek a sorfal mögé, elestek, kinyomódtak szélre, azokkal a TEK-esek bántak el. Richardsont a földön többször is megrúgták, de tudott fotózni, miután felkelt további sérülteket is, például egy lengyel újságíró véres fejét is. Vagy azt a szír menedékkérőt, aki epilepsziás görcsöt kapott a támadás után.

Fotó: budapestbeacon.com

A TEK és magyar erőszakszervezetek akciója akár jogos is lehet, hiszen megpróbáltak törvényesen intézkedni a rájuk támadó menedékkérőkkel szemben. Csakhogy az áldozatok és letartóztatottak egy része nem lépett fel agresszívan a magyar állammal szemben (a röszkei perben is csupán egy olyan vádlott ül a vádlottak padján, akit ezzel gyanúsítanak), és azok sem törvényszegés szándékával indultak el a magyar határ felé, akiket ezután tiltott határátlépéssel gyanúsítottak meg, illetve ítéltek el. Így lényegében az ő nézőpontjukból lépre csalták őket. (Egyébként családegyesítés címszóval az előállítottak közül még aznap több embert visszaengedett a magyar állam Szerbiába.)

Arról, hogy milyen taktikai hibákat követtek el a magyar állam erőszakszervei, az Átlátszó közölt 2015-ben részletes cikket. Itt egy volt rendőrségi szakértő elmondta, szerinte nem mérték fel a vezetők jól a terepet, hiba volt, hogy a szerb rendőrökhöz nem delegáltak kapcsolattartót, a rendőrök teste helyett más eszközökkel is védhették volna a határt, és szerinte hiba volt a TEK bevetése is, de összességében úgy értékelte, a csapatirányítás hibáitól eltekintve a rendőrök egy kemény helyzetben jól helytálltak.

Újságírók a megvertek között

De az mindenképp érthetetlen, hogy miért tartóztattak le számtalan újságírót is a röszkei rendőrségi támadás során, sőt olyan is volt köztük, akiket bántalmaztak. Egy lengyel újságírót gumibottal ütöttek a földön, miközben azt ordibálta, hogy ő sajtós, egy ausztrál és egy szlovák újságírót egy éjszakára bent is tartottak a fogdában.

A Dennik N szlovák újságírónője így számolt be a letartóztatásáról:

„Éppen fel akartam segíteni az egyik családot a földről, akik elestek, amikor az egyik rendőr a földre lökött, gumibottal végigvert, kicsavarta a kezem és gyorskötözővel megkötözött.”

Egy szerb tévéstábot még akkor is ütöttek és vertek a magyar rendfenntartók, mikor ők közölték, hogy újságíróként dolgoznak. Így járt egy svájci riporter is.

Nincs érdemi vizsgálat

Ezekben az ügyekben egyébként nyomozott is az ügyészség a TEK ellen, de nem tudunk eredményről. Ellenben a magyar kormány és annak minden szerve teljes egészében elzárkózott attól, hogy kivizsgálják, jó döntéseket hozott-e a csapatirányítás Röszkénél. Szükség volt-e erre az átcsalós manőverre a határ, vagy a rendőrök épségének biztosításához? Követett-e el hibát a parancsnokság, amikor tájékoztatás nélkül vezényelt rohamot a határon átnyomuló emberekkel szemben? (Több beszámoló is van arról, hogy nem volt elégséges a tolmácsok tájékoztatása, illetve a határ kinyílása után nem jött tájékoztatás.) Alkalmazott-e túlzott erőszakot a rendőrség a támadás során?

Sőt, nem csupán elzárkóztak a vizsgálattól a rendvédelmi szervek, illetve a magyar kormány tagjai, hanem 30 nappal a történtek után minden bizonyítékot meg is semmisítettek.

Pedig pont a 2006-os rendőri túlkapások kapcsán tudjuk, mennyire fontos lenne nem csupán a felelősségre vonás, hanem az is, hogy a rendőrség tanuljon az ilyen helyzetekből. Hiszen bár abban egyetérthetünk, hogy a bekövetkezett helyzetben a rendőrség fellépésére szükség volt, de ez a helyzet más intézkedésekkel valószínűleg elkerülhető lett volna, és elég valószínűtlen, hogy szükség volt a rendőrség ilyen mértékű fellépésére. Talán véresre vert emberek nélkül is lehetett volna rendezni a szituációt.

A fenti kérdések pedig még erősebbek lesznek, ha egyet hátralépünk, és az adott napot nem önmagában nézzük. Pár nap múlva ugyanis már nyitva is volt a magyar határ Horvátországnál, és maga az állam szállította vonattal és buszokkal tovább a menedékkérőket Ausztria felé. Felmerül a kérdés, hogy tájékoztatással, a menedékkérők informálásával, továbbterelésével nem lehetett volna elkerülni a röszkei összecsapást?

Hogy elkerülhető lett volna, azt csak valószínűsítjük, az viszont biztos, hogy a kormányzati propaganda tudott profitálni a Röszkén történtekből. Sőt, egy komoly, és sok esetben nagyon kérdéses tárgyalássorozattal tovább is tudta építeni a röszkei csata „legendáját”.

Terroristák, terroristák mindenhol

A magyar állam a Röszkén a magyar-szerb határ magyar oldalára kerülők közül 10 ember, illetve a később elfogott Ahmed H. ellen indított kirakatpert. A 10 embert másodfokon elítélte a magyar bíróság, méghozzá tömegzavargás résztvevőjeként elkövetett határzár tiltott átlépésének bűntettében. A vádlottak közül egy kivételével ekkor már senki se volt Magyarországon, csupán Yamen A., akit két év börtönre ítéltek. Illetve mindegyikőjüket kitiltották Magyarországról, ami azt is jelenti, hogy az EU területére se léphetnek be.

A 10 ember közül 3 ítéletét a másodfok felfüggesztettre változtatta, ők azok, akikről már korábban is beszéltünk, a vak asszony, a tolókocsis és a sánta férfi. Őket is elítélte a magyar állam tömegzavargás résztvevőjeként elkövetett határzár tiltott átlépéséért, ugyanis a bíróság első- és másodfokon is azt mondta ki, nem kell ahhoz résztvenni a tömegzavargásban, hogy valakit elítéljenek ezért, elég csak kihasználni ezt az alkalmat az átjutásra. A bíróság pedig se azt nem vette figyelembe, hogy több vádlott is a tömeg sodrásában jött át a magyar határon, se azt, hogy a többiek is azt gondolták, legális, amit tesznek, mert a magyar hatóságok megnyitották a határt.

A bírósági eljárásban egyébként a bíróság csak rendőrtanúkat hallgatott meg, és nem volt hajlandó elsőfokon a védelem által benyújott videófelvételeket megtekinteni. Másodfokon ezt már pótolták, csakhogy addigra a vádlottak java része már nem tartózkodott Magyarországon.

A Helsinki Bizottság 13 pontban szedte össze, mik voltak a problémák az első fokú eljárás kapcsán. Állításuk szerint például a vádirat csak egyetlen vádlott esetében tárgyalta, hogy mit is csinált az ügyészség szerint. A többi kilenc esetében nem. Megemlítik, hogy „akkor tartóztatták le a mostani vádlottakat, amikor száz kilométerrel arrébb, a horvát–magyar határról a magyar állam maga buszoztatta és vonatoztatta a menekülőket az osztrák határra. Két nappal korábban még Röszkénél is ezrek jutottak át, sőt az egyik kapun a zavargás napján, 2015. szeptember 16-án is többtucatnyi menekülőt engedtek át a rendőrök”. A Helsinki Bizottság szerint az ügyészség – merőben önkényesen – nem bizonyítékként, hanem bűnjelként kezelte a helyszíni rendőrségi videófelvételeket. Így a vádlottak és védőik csak a tárgyalás idején ismerhették meg azokat, de a bíró utóbb a tárgyaláson sem engedélyezte azok lejátszását.

Ahmed H.

De nem csupán a röszkei tizet fogták perbe, ugyanis indult egy külön terrorista per is az Ahmed H. néven említett fiatalember ellen. Őt elsőfokon tíz év fegyházra ítélte a bíróság, másodfokon viszont új eljárásra kötelezték az első fokú bíróságot. Ez pedig nem véletlen. Ahmed H. ügye ugyanis a kezdetektől felvet kérdéseket.

Az elsőfokú bíróság ítélete alapján, ahogy a 444 cikke írja, Ahmed H.-t azért találták nem jogerősen bűnösnek, mert szerintük

„a szíriai származású férfi 2015. szeptember 16-án a lezárt röszkei határátkelőnél kődobálással akarta rákényszeríteni a déli határt védő magyar rendőröket, hogy engedjék be az országba a szerb oldalon összegyűlt migránsokat. A röszkei összecsapás előtt azt mondta, hogy a rendőröknek 5 percük van angol tolmácsot hozni, és 10 percük van megnyitni a határt, különben bedöntik a kordont. Ez így együtt adta ki a terrorizmust, ami a törvény szerint akkor történik, ha valaki személy elleni erőszakkal (kődobálással) próbál rávenni egy állami szervet (a rendőrséget), hogy valamit tegyen (nyissa meg a határt a migránsok előtt).”

Ezt az ítéletet semmisítette meg a másodfokú bíróság. Ahmed H.-ék azzal védekeztek a váddal szemben, hogy Ahmed csupán nyugtatta a tömeget, nem akart erőszakosan fellépni a magyar hatóságokkal szemben, nem igaz, hogy ultimátumot intézett a rendőrök felé. De nézzük is végig a teljes történetet.

Furcsa ügyek Ahmed H. körül

Ahmed H. elfogásáról először a Népszabadságban jelent meg egy cikk, amit később a teljes magyar sajtó átvett. A cikk szerint Ahmed H.-nál 8 útlevél volt, és egy iszlám fundamentalista szervezet  tagja. Csakhogy később kiderült, a 8 útlevél, amit az egyébként EU-s állampolgárságú férfinél találtak, a családtagjai útlevelei voltak, és a szélsőséges szervezetként említett Tablighi Jamaat, aminek tagja, valójában inkább tűnik békés vallási szervezetnek, mint szélsőségesnek. Ez a manipuláció pedig azért ijesztő, mert a Népszabadság forrása nem lehetett más, mint a magyar állam szerve akkor. Márpedig ez azt jelenti, hamis információkkal – és mivel a szervek rendelkeztek a valós információkkal – feltételezhetően direkt tájékoztatta félre a magyar állam a médiát és a közvéleményt Ahmed H. letartóztatása kapcsán.

De a furcsaságok ezután is folytatódtak az ügyben.

2015 szeptember 25-én délelőtt az Origónak adott interjút Fülöp Éva, Ahmed H. kirendelt védője, amelyben elmondta, még csak fel se merült az eddigi kihallgatások során a terrorizmus gyanúja védencével szemben. Majd ugyanaznap este előbb visszavonták Fülöp Éva kirendelt védői megbízását, és ezután rögtön terrorizmus vádjával hallgatták ki Ahmed H.-t- gyanúsítottként, már védője nélkül, rögtön vádat is emelve ellene. Hogy miért kellett leváltani a védőt, és hogy miért pont ekkor, illetve hogy korábban miért nem merült fel a terrorizmus vádja, ezekre a kérdésekre nem kaptunk azóta sem választ.

A következő érdekességre Ahmed H. pere kapcsán egy HVG cikkben bukkanhatunk. Ügyvédi információkra alapozva tárta fel a cikk az Ahmed H. ügyében elsőfokon eljáró bírónő kapcsolatait. Ezek szerint élettársának ügyvédi irodája több kormányzati megrendelést is kapott. A bírónő irodája pedig szomszédos a Fidesz volt szegedi országgyűlési képviselőjének irodájával, de ebben az irodaházban van irodája a szegedi bírói kollégium azon vezetője élettársának is, aki a HVG cikke szerint Ahmed H. ügyét első fokon fideszes kapcsolatokkal rendelkező bírának adta oda.

Az elsőfokú ítéletet a szegedi ítélőtábla megsemmisítette másodfokon, elég durva hiányosságokra hivatkozva. Elfogultságra hivatkozva el is vette az első fokon tárgyaló tanácstól az ügyet a másodfokon eljáró bíróság. De voltak más gondok is. A másodfok szerint az elsőfokú ítéletből nem derül ki, milyen alapon vetettek el Ahmed H.-ra nézve kedvező bizonyítékokat. Az elsőfok nem foglalkozott azzal, hogy a bizonyítékok mit mondanak a dobálás külső körülményeiről, motivációjáról, a követelések tartalmáról, valamint a követelések és a dobálás közti összefüggésről. De ellentmondásosak voltak a rendőrök vallomásai is a másodfokú bíróság szerint. A másodfok azt is kimondta, nincs bizonyíték arra sem, hogy a férfi vezetője lett volna a tömegnek, hogy a tettei a legcsekélyebb mértékben is befolyásolták volna a Röszkénél történteket.

Ahmed H. azóta is előzetes letartoztatásban ül, és várja az új, már egy másik testület ítéletét, újra elsőfokon.

Ahmed H. ügye kapcsán sokan koncepciós perről beszélnek, amit a fenti történetek nem cáfolnak sajnos. Sőt, ezt a verziót erősíti az is, ahogy a Fidesz és a hozzájuk kapcsolódó média kezelte az ügyet. Ahmed H.-t az első pillanattól kezdve terroristaként kezelte a magyar kormány és médiája, a perről folyamatosan beszámoltak, és Ahmed H. ügyét használták például az Európai Parlament ellen is, amikor az a CEU-ról és a civilekről szóló törvény bírálata mellett Ahmed H. eljárását is bírálta. De az ügyben nem csupán az EP, hanem az amerikai külügyminisztérium és több nemzetközi szervezet is felszólalt a furcsaságok miatt.

Nem derül ki az igazság

Ha végignézünk a fent feltett kérdéseken, végignézzük, milyen információk milyen tálalásban jutottak el a társadalomhoz a röszkei csata kapcsán, ijesztő képet kapunk. Már csak azért is, mert mindannyian tudjuk, milyen durván befolyásolták ezek az események a politikáról, a fontos témákról alkotott képünket az elmúlt években. A kép azért ijesztő, mert nem az igazságot láthattuk magunk előtt a médiában egy olyan ügy kapcsán, ami hetente köszönt vissza az újságok lapjairól, a tévé képernyőjéről. Mi mégis ezeknek a részleteknek a hiányában egy torzított valóságkép alapján döntünk arról, milyen politikát akarunk ebben az országban.