Szerdán az ukrán parlament második háza is elfogadta azt a törvénytervezetet, amelynek alapján elveszik a kisebbségi nyelvű oktatás, így a magyarul oktatás lehetőségét is a közép- és felsőoktatásban Kárpátalján. Ugyancsak tegnap tartottak tüntetést Erdélyben a marosvásárhelyi magyar nyelvű Római Katolikus Teológiai Gimnázium megmaradásáért, melynek jogi státuszának megszüntetéséről augusztusban született bírósági döntés.

Fotó: nepszava.hu

A kisebbségi nyelvhasználat és a kisebbségi oktatás ügye olyan ügy, amelynek mindenki számára fontosnak kell lennie ebben az országban. Azoknak, akik a nemzetet minden más elé helyezik, ez a magyarság megmaradásának alapvető kérdése, míg azoknak, akiknek fontosak az emberi jogok, a kisebbségek védelme miatt kell, hogy fontos legyen a határon túli magyarok nyelvhasználatának ügye. És azért, mert ezen keresztül lehet leginkább bemutatni, miért fontosak és egyetemlegesek az emberi jogok.

Illetve van ennek a két halmaznak a metszete, amibe remélem a legtöbben tartozunk, és ahova én is tartozom: akik a magyar közösség tagjának vallják magukat, és az emberi jogok helyzete is fontos számukra, így nem tehetik meg, hogy ne szólaljanak meg ezekben a kérdésekben!

Ukrajna háborúban áll Oroszországgal, ez a nyelvtörvény is ennek a háborúnak és a felerősödő ukrán sovinizmusnak köszönhető. Hiszen ezt a törvényt elsődlegesen nem a magyar iskolák ellen hozták Kárpátalján, hanem az orosz nyelv visszaszorítása ellen.

Romániában majd minden kampányban, politikai helyzetben előkerül a magyar kérdés, és a román pártok, ha pár szavazót akarnak szerezni, nekimennek a magyaroknak.

Az erősödő nacionalizmus példája ez, amire nem lehet erősödő nacionalizmussal válaszolni. Az, hogy a román ügyben Szijjártó Péter berendelte a román nagykövetet, csak politikai muníciót szállít a román nacionalistáknak.

Egy-egy ilyen szimbolikus lépés már késő bánat, ha a határon túli magyarok megvédéséről van szó, vagy csupán olaj a tűzre. A magyar külpolitika lerohadása, és a csak és kizárólag a magyar belpolitikai érdekeket figyelembe vevő lépései pont hogy rontják a határon túli magyarok helyzetét. Egy nacionalista magyar kormánnyal szemben sokkal könnyebb román, vagy ukrán nacionalistának lenni, és egy ilyen külpolitika mellett sokkal nehezebb azokat a diplomáciai kapcsolatokat fenntartani, amik már a konfliktusos ügyek kirobbanása előtt megpróbálnák megakadályozni azokat. A magyar diplomácia megpróbálja azt elérni, ne legyen magyar ügy Szlovákiában, Szerbiában, Romániában, Ukrajnában.

És az se magyar kisebbségvédelmi lépés, amikor Délvidéken a szerb és magyar cégek magyar tőkéből közösen zsákmányolják ki a határon túli magyar munkavállalókat, mint ahogy épp most történik.

Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a kormány a háború elől menekülőkkel való bánásmódja, vagy a magyar kisebbségek helyzete mennyire rontja a magyar külügy mozgásterét a kisebbségvédelmi kérdésekben, a magyar kisebbség védelmében tett intézkedések hatásfokát.

De az a helyzet, hogy ezen a kritikán felül is meg kell szólalni a kisebbségek védelmében. Van felelősségünk a határon túli és magyarországi kisebbségek ügyében is, és egyként kell felszólalni és megvédeni őket. Az volna a kívánatos, ha minél több embernek állna jogában megélni a kultúráját, és gyakorolni saját nyelvét szülő-, vagy választott hazájában!

Ezért ki kell állni mindig és mindenkor, és támogatni kell a magyar kormányt, a magyar pártokat és a helyi magyar kisebbséget is a kultúrájuk megőrzésében és megélésében, még ha egyébként akár ezen a téren kritikáink is vannak a működésükkel szemben!