Érzi úgy bárki, hogy Magyarország háborúban áll? És az feltűnt, hogy a kormánypártiak élükön Orbán Viktorral mégis folyamatosan úgy beszélnek, mintha ez igaz lenne, és egyedül ők lennének a béke és a biztonság letéteményesei? Sok cikk kezdődött így az elmúlt években és mind arról szólt, hogy ennek a stratégiának milyen hatalomtechnikai okai és céljai vannak, hogy váltják majd ezt szavazatokra 2018-ban. Azonban van emögött valami sokkal súlyosabb, amiről nem esik szó, pedig veszélyesebb újabb négy év Fidesznél.
Orbán Viktor és Hende Csaba megfigyel. Forrás: MTI
A biztonság megeszi a szabadságot
2001. szeptember 11-én nagy adag csodálkozással és kis félelemmel bámultam a füstölgő tornyokat a tévében és tizenkét éves fejjel is éreztem, hogy valami egészen új kezdődik: a hidegháború megnyerése után elégedetten hátradőlő nyugati világ tíz év viszonylagos nyugalom után a terror és a paranoia korába lépett.
Kilenc nappal a New York-i támadás után George W. Bush elmondta ma már történelminek nevezhető beszédét, amelyben bejelentette, hogy az USA háborút hirdet a terrorizmussal szemben. Azóta kiderült, hogy ez a háború nem két napig fog tartani, sőt, amellett is szólnak érvek, hogy nyerhetetlen, mert épp az USA dominálta világrend a bölcsője.
A nyugati világ kénytelen, kelletlen elkezdett berendezkedni erre a furcsa háborúra, pedig a lakói már úgy megszokták, hogy csak távoli, egzotikus helyeken ölik katonáik a kommunistákat, diktátorokat, terroristákat és civileket, míg ők békében gyarapodnak. Most viszont azzal kell számolniuk, hogy felrobbantják őket a metróban, lelövik a gyerekeiket egy koncerten, vagy elütik őket fagyizás közben.
Nem csoda, hogy a BIZTONSÁG, így csupa nagy betűvel szerepel manapság minden politikus szótárában. Olyan központi ügy lett a (fizikai) biztonság, hogy ennek garantálásáért a magánszféra és a szabadság részleges (?) feladását is simán lenyelte a nyugati világ. Az internetnek és a digitális technológiának hála olyan megfigyelőállamok épülhettek ki, amiről egy III/III-as osztályvezető soha nem is álmodhatott. Illusztrációul érdemes elolvasni ennek a cikknek a 2. részét, ahol az író Ilija Trojanow elmeséli, miért kellett 24 ügynök a lakásuk bemikrofonozásához a hetvenes évek Bulgáriájában.
Ehhez képest már gyerekjáték a megfigyelés: lehallgat a tévé, megfigyel a laptop, de a legtöbben maguktól is kiteregetik az életüket a social media minden bugyrában. Az államnak csak ki kell nyújtania a kezét, a társadalom soha nem volt ennyire transzparens. Ez egyszerre vezethet nagyobb biztonsághoz, de kifinomult elnyomáshoz is.
Félelem, kontroll és illiberalizmus
Már biztos sokan feltették magukban a kérdést, hogy oké, de hogy jön ide Orbán Viktor? Úgy, hogy Orbán terrortámadás nélkül is háborút hirdetett a terrorizmus ellen, megcsavarva mindezt azzal, hogy egyúttal a liberális demokráciák ellen is. A biztonság és szabadság szembeállítása politikája központi kérdése lett. Azonban ezt a kérdést el is döntötte a biztonság javára, ennek árnyékában pedig sorra kukáz mindent, amit a liberálisok kiharcoltak a felvilágosodás óta.
Orbán fejében háború van, ostromolják Magyarországot, ha nem tűnt volna fel, terrorvészhelyzetben éljük életünket, miközben a liberalizmus ópiumától bódult Nyugat helyett egyedül védjük a keresztény Európát. Ezt a túlzó, hazug, apokaliptikus víziót igyekszik belenyomni a kormány propagandagépezete (orosz propagandát sugárzó köztévé, kvótanépszavazás előtti plakátkampány, európai állapotokról hazudozó miniszter) minél több ember fejébe, érezhető sikerrel.
Orbánék az egyik kezükkel félelmet adagolnak, hogy a másikkal biztonságot kínálhassanak.
Tehát a biztonság és szabadság relációját, kicserélték a félelem és az állami kontroll egyenletére. Nem csak arról van szó, hogy szűkül a szabadság tere a nagyobb biztonságért cserébe, hanem arról is, hogy a kormány által keltett félelem beteg légkörét érezve egyre többen engednék be szívesen az államot a magánszférájukba, önként lemondva szabadságuk egy részéről, védelemért cserébe.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Erre a tendenciára tudományos, statisztikai bizonyítékok is vannak, itt olvasható például a Michigan Egyetem két kutatójának tanulmánya arról, hogy minél kevésbé érzi magát egy állampolgár biztonságban, annál kevésbé tartja fontosnak a polgári szabadságjogokat.
Egy olyan machiavellista agytröszt, ami most a Fideszt vezeti, ezt úgy olvassa, hogy minél jobban rettegésben tartod az embereket, annál több hatalomban bízó, erős vezetőnek behódoló választó jut egy jogait védő állampolgárra. Így egyre többet engedhetsz meg magadnak a magánszféra és a szabadság tiprásában.
Ennek a dinamikának is köszönhető a demagóg populizmus térnyerése, ami a demokratikus kultúrában évtizedekkel előttünk járó Nyugat-Európában és az USÁ-ban is fénykorát éli, keletebbre viszont durvábban jelentkezik, és úgy hívják, illiberalizmus.
Európáért, Európa ellen
Nem megyek bele mélységében, hogy mit jelent az illiberalizmus (arról itt ez a remek Index cikk), hanem arról a kevésbé taglalt és Orbán által is jótékony homályba hagyott témáról lesz szó, hogy hová vezet ez az út.
Az orbáni illiberalizmus alapvető hazugsága, hogy a liberalizmus okolható minden rosszért. Gyengélkedik az Unió? A liberálisok miatt. 2008-as gazdasági válság? Liberálisok okozták. Bevándorlás Európába? Valaki megtippeli, kik ösztönzik? Ilyen primitív világmagyarázatot még cáfolni is szégyen.
A liberalizmus persze kritizálható, megteszik ezt jobbról és balról is, de olyan liberális minimumokat mégsem volt szokás eközben megkérdőjelezni, mint a hatalmi ágak szétválasztása, a jogállamiság vagy a polgári szabadságjogok tiszteletben tartása. Itt szokás lett, mert mindenért a liberalizmus a hibás. Az állam elfoglalása, a kormányhű oligarchák helyzetbe hozása a piac figyelmen kívül hagyásával, a sajtószabadság szemen röhögése, a választási törvény ügyeskedő átalakítása unásig ismert. Viszont ezeket még igyekeztek Orbánék abban a keretben értelmezni, ami a világ szerencsésebbik felén szalonképes.
De 2017 elején érezhető váltás történt és a kormányunk már nyílt sisakkal rohan az európai értékekkel szemben, állítólag Európa megvédése okán.
Konkrétan arról van szó, hogy két lábbal tapossák az emberi jogokat, annyira nyíltan, hogy még az is felmerült kormányközelben, hogy lépjünk ki az emberi jogi egyezményből. Olyan a politikai klíma, hogy sokan már nem ezen hördülnek fel, hanem azon, hogy „a liberálisok védik ezeket a koszos terroristákat.
Olyanok még többen vannak, akik csóválják ugyan a fejüket, de azt kérdezik: „Mi közöm nekem ahhoz, hogy bevándorlókat börtönöznek be a határon?” Mert ugye első biztonság. Gyereket is nyilván ezért kell rácsok között tartani. A pc-től vak nyugaton még kapaszkodnak a liberalizmusba, de az illiberális Magyarországon a biztonság a fő nem a „szépelgő, emberi jogi handabanda.”
De ne legyünk naivak (értsd: jobb világra törekvők) és mondjuk azt, hogy ez valójában mindenütt hasonlóan megy: Guantánamo sem cserkésztábor, és mi megy az amerikai-mexikói határon. Rendben, viszont így is van egy húsba vágó különbség. A biztonság és szabadság dilemmáról értekező Nicholas D. Kristof könnyű szívvel leírhatta 2002-ben a New York Times-ban, hogy 1200 illegális bevándorló bebörtönzése nem vezet a nagymamája börtönbe zárásához. Egy illiberális rendszerben ebben ne legyünk annyira biztosak, másra utalnak a jelek.
Irány a börtön, önként és dalolva
A magyarázatot kezdjük az éleslátású Kósa Lajossal, aki azt magyarázta nemrég, hogy minden bevándorló potenciális terrorista, vagy ha nem, akkor „logisztikai segítséget nyújt” a terroristáknak, ezért oké, ha mindenkit fogva tartanak a határon. Köszönjük frakcióvezető úr, okosan megindokolta, miért lehet semmibe venni milliók emberi jogait. Vicceltem, igazából olyan nettó baromságot hordott össze, hogy attól csak a TV2-ben nem szakad le a plafon. Írtam anno egy ilyet a „logisztikai segítőkről”: komolyan megkínzottakat és háború elől menekülőket zárunk be? Inkább az emberi jogokat dobjuk ki, mert az olyan liberális izé, minthogy egy olyan rendszert építsünk ki, ami képes úgy kiszűrni a valóban veszélyes elemeket, hogy közben nem kegyetlen?
De az illiberális dilivonaton nincsen fék, már postázzák az új nemzeti konzultációt, amiben így szól az egyik kérdés:
Mára kiderült, hogy a Magyarországra tartó illegális bevándorlókat az embercsempészek mellett bizonyos nemzetközi szervezetek is törvénytelen tevékenységre ösztönzik. Ön szerint mit tegyen Magyarország?”
Választási opciók: „az illegális bevándorlást segítő tevékenységeket – mint az embercsempészet és az illegális bevándorlás népszerűsítése – büntetni kell”, illetve a „fogadjuk el, hogy létezhetnek olyan nemzetközi szervezetek, melyek következmények nélkül buzdíthatnak a magyar törvények kijátszására.” Pofám leszakad.
Ugyebár itt nincs másról szó, mint az elsősorban Soros Györgyhöz köthető civil szervezetek ellehetetlenítésének előkészítéséről. Arról, hogy az illiberális világképpel szemben álló, liberális vívmányokat védő civileket kiszorítsák a közéletből. Arról, hogy a civileket idegen ügynököknek, hazaárulóknak, Soros-bérenceknek bélyegezzék. Ők is veszélyesek a biztonságra, büntetni kell! A
Ezzel meg is érkeztünk a lényeghez:
az illiberális államban bárkiből lehet ellenség, a hatalom dönti el, ki veszélyes a biztonságra. Négy láb jó, két láb rossz: bárki kerülhet célkeresztbe.
Tegyük már fel végre a valós kérdést: kinek a biztonságáról van itt szó, kinek a szabadsága árán? A válasz egyelőre nem végleges, de az irány látszik: „aki nincs ellenünk, az velünk van”. Hát itt tartunk újra. Csak Kádár óta, a technológiának hála sokkal könnyebb, és 9/11-nek köszönhetően elfogadottabb lett bárkit lehallgatni. A lehallgatást olajozó új magyar törvény ugye mindenkinek megvan? Ne legyenek illúzióink a regnáló hatalom módszereiről: addig mennek el, ameddig hagyjuk őket.
És ha hagyjuk, a végén itt ülünk majd egy szuper biztonságos helyen, ahol a hatalom mindent és mindenkit lát, figyel és fegyelmez, nehogy baj legyen – de főleg neki ne legyen baja. Az emberiség már rég kitalálta ezt az intézményt: úgy hívják, hogy börtön.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
