Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A CEU-ügy: a kormány ránk zárja a pinceajtót

Ez a cikk több mint 4 éves.

Lázár János politikai hisztériának nevezte a CEU-ügyet, és ebben mintha lenne is valami. Tényleg, mit problémázunk azon, hogy a kormány önkényesen be akarja záratni Magyarország legjobb egyetemét? Elvégre ez egy magánegyetem, ahová különben is nagyrészt külföldiek járnak. Érthető persze, hogy az oktatók féltik az állásukat, a hallgatók a diplomájukat, a hazai tudományos élet a külföldi összeköttetéseit, amit a CEU biztosít, de aki sem nem tudós, sem nem hallgató, annak mi köze az egészhez? Úgy tűnhet, a CEU-ügy egyáltalán nem a mi ügyünk. Pedig dehogynem.

ceu1.png

Kép forrása: umdcipe.org

Igaz ugyan, hogy az efféle önkényes törvénykezés az egész magyar felsőoktatás autonómiáját és jogbiztonságát fenyegeti – ma lex CEU, holnap, lex ELTE? De az egyetemi autonómiára nem ez lesz az első, és alighanem nem is az utolsó csapás; a kancellári rendszer és az államnak való végtelen kiszolgáltatottság így is csaknem a földdel tette egyenlővé a felsőoktatás függetlenségét. A CEU esete csepp a tengerben. Ennek az egyetemnek az ügye elsősorban mégis másért kell, hogy érdekeljen minket.

A kormány hosszú ideje azon dolgozik, hogy úgyszólván „ránk csukja” az országot. Egy olyan furcsa, elhagyatott hellyé akarja alakítani, amely nem csak az olcsó repjegy és alkohol miatt idelátogató külföldiek, de az itt élők számára is idegen és megérthetetlen. Különös, folyton változó szabályok szerint működik, amelyek szinte senki érdekeit nem szolgálják egy nagyon szűk csoporton kívül – egy hely, amely egyre kevésbé a miénk, és amelyre kevésbé lehetünk büszkék.

Egy olyan hellyé akarja alakítani, ahol teljesen rendben van, hogy a jegybankelnök képtelen letenni egy középfokú szakmai nyelvvizsgát – egy olyan feladat ez, amelyben nem egy huszonéves alapdiplomás remekelni szokott. Egy olyan hellyé, ahol senki nem lepődik meg, hogy a miniszter nem ismeri a „liberal arts college” kifejezést – amely természetesen nem liberális egyetem, hanem humán- és társadalomtudományi főiskola, hát van ilyen.

Egy olyan hellyé, ahol teljesen természetes, hogy kiégett, alulfizetett, és a hatalomtól mind inkább fenyegetett egyetemi oktatók próbálnak harminc éves könyvekből és illegálisan letöltött cikkekből tanítani olyan hallgatókat, akik eközben kétségbeesetten igyekeznek némi angolt magukra szedni – a közoktatás ebben nem sokat segített nekik –, hogy legalább megvetett bevándorlóként egy viszonylag tisztességes megélhetést szerezhessenek külföldön, hiszen világszínvonalú oktatásra, vagy versenyképes fizetésre itthon nem számíthatnak.

A kormány ránk akarja zárni az abszurditásnak, az értelmetlenségnek ezt a rendszerét, hogy abból sehol ne mutatkozzon kiút, hogy az természetesnek és magától értetődőnek tessék, hogy csak legyintsünk vagy keserűen nevessünk rajta, hogy „ez van”. Ennek a törekvésnek vet gátat minden, ami az értelemnek legalább egy halvány szikráját őrzi ebben a végtelen sötétségben.

Ilyen az ELTE-n szervezett társadalmi nemek tanszéke, ahol legalább néhányan olvashatnánk pár dolgot arról, miért nem természetes és magától értetődő a kormány, az igazságszolgáltatás és a sajtó acsargó nőgyűlölete, amivel nap mint nap szembesülünk. Ilyen a szabad sajtó és az autonóm művészet, ilyen a dolgozók, a hajléktalanok, a kisebbségek jogaiért kiálló szervezetek munkája.

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

És ilyen a CEU is, amely persze egy magánegyetem, de ahol az ember néha napján mégis betévedhet egy nyilvános előadásra, hallhat nemzetközi szintű kutatókat, megismerkedhet néhány dologgal, amit a világ legjobb egyetemein tanítanak. Csak kikerül onnan néhanapján egy-egy magyar kutató, újságíró, aktivista, aki ezen a helyen magára szedett valamennyi tudást, ismeretet, amelyet itthon nem kaphatott volna meg – hiszen semelyik hazai egyetem nem rendelkezik olyan forrásokkal és ismertséggel, mint a CEU –, és amellyel képes jobban megérteni az ország és a világ történéseit (rendet találni az abszurditásban), és talán cselekedni is.

Igaz, az ember a CEU-n főleg külföldiekkel találkozik. De ha az ember eltekint az „etnikai homogenitás” tanától és más hasonló fasisztoid agyrémektől, könnyű belátni, hogy inkább haszna és nem kára származik abból, ha megismerkedik olyanokkal, akik a világ más tájairól – és a CEU esetében minden tájáról – érkeztek; elvégre mi kára származik az embernek abból, ha megtudja, hogyan gondolkodnak, élnek, dolgoznak mások, miféle problémákkal szembesülnek és milyen megoldásokat találnak Kenyától Litvánián át az Egyesült Államokig?

Ha Te is a CEU-val vagy, akkor holnap, azaz április 2-án itt a helyed! Délután 5 órakor a Budapesti Corvinus Egyetem elől indul a menet, ahonnan előbb az ELTE, majd a CEU elé vonulnak a tiltakozók, a menet pedig a Kossuth téren fejeződik be.

Nem kell elragadtatnunk magunkat, hogy belássuk, ha a CEU eltűnik, mind veszítünk. A CEU nem egy kis akadémiai utópia Budapest belvárosának közepén. Nem egy tökéletes egyetem, és semmiképpen sem a szellemi szabadság egyetlen bástyája itt, a keleti barbárság közepette. Az embernek – szíve joga – lehetnek fenntartásai Soros Györggyel kapcsolatban is (bár az egyetemhez a mai formájában viszonylag kevés köze van), sőt, még a „nyílt társadalom” eszméjével szemben is.

De azt mindannyian kénytelenek vagyunk elismerni, hogy minden tökéletlenségével együtt a CEU továbbra is egyike az egyre fogyó lehetőségeknek, hogy felszakítsuk a pinceajtót, amit a magyar kormány ránk akar zárni, hogy véget vessünk az ország kilátástalan provincialitásának. A hatalom azt akarja, hogy Magyarország egy Isten háta mögötti elhagyott pusztaság legyen, kevesek szűk uradalma, amelyről a világon mindenki elfeledkezett, amellyel már mi sem törődünk, akik itt élünk, amelyről már mi is, az egész életünkkel együtt lemondtunk.

Mindezt nem történhet meg addig, amíg vannak helyek Magyarországon, amelyeket nem engedtünk át senkinek, helyek, ahol szabadon és félelem nélkül gondolkodhatunk. A CEU az egyik ilyen hely, így az egyetem ügye a mi ügyünk is. Ezért kell mindannyiunknak fölállni és szóval és tettel a hatalom tudtára adni, hogy nem változtathatják Magyarországot azzá a szemétdombbá, amelyen uralkodni akarnak, mert mi egy élhető és szabad ország lakói akarunk lenni, ezért itt és most mindenki tudtára adjuk, hogy a CEU-val vagyunk.

A szerző a CEU korábban végzett hallgatója

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.