(1) Magyarország független, demokratikus jogállam.
(2) Magyarország államformája köztársaság.
(3) A közhatalom forrása a nép.
(4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.
– Magyarország alaptörvénye
Az elmúlt héten Magyarországon a kormánnyal szemben győzött a nép többsége. Ritka alkalom ez az elmúlt években, csak a netadós tüntetések, a vasárnapi boltzár, Schmitt Pál lemondatása, vagy a választási regisztráció kapcsán láthattunk hasonló győzelmeket. Utobbi kettő még a jogállam maradékának lebontása előtt született, így ott a Fidesz nem dönthetett egyedül, például a regisztrációnál az Alkotmánybíróság is közrejátszott.
Orbán Viktor és Lévai Anikó voksol a kvótanépszavazáson. Forrás: 24.hu
A választási rendszer átírásával, a parlamentáris rendszer átalakításával, és az ezt védő intézmények elfoglalásával, a a demokrácia színterei lényegében teljesen kiürültek. Alig tudunk pár ügyet mondani (azok is csupán kétharmados törvények) az elmúlt évekből, amikor az ellenzék a parlamentben sikert ért el, amikor módjában volt képviselnie választóit. Se a választók nem érzik azt, hogy a pártok képviselnék őket, hiszen a konszenzusra törekvő demokrácia eltiprásával ez már nem lehetséges, de a pártok se érzik úgy, hogy tudnak még bármit kezdeni a parlamentben. Ezért fordul az ellenzéki politizálás egyre inkább a közvetlen demokrácia, vagy az utcai politizálás felé.
Míg egy klasszikus demokráciában a pártok konszenzusa, a szavazatvesztéstől való félelem irányítja a pártokat, így sokszor olyan ügyeket is ejtenek, amelyeknek nincs többségi de erős kisebbségi támogatottsága van. Egy olyan demokráciában, ahol már kevésbé érvényesül a kontroll a hatalommal szemben, illetve a népszuverenitás elve, ott leginkább a többségi népakarat tud győzelmet hozni.
Kattints és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
De Magyarország még ettől is különb, az illiberális, vagy jobb szóval élve, irányított demokrácia rendszerében a nép többsége a kormánnyal szemben csak akkor tud eredményt elérni, ha ez a többség láthatóvá válik, intézményesül és komoly, a hatalmát veszélyeztető fenyegetést jelent a kormány számára. Például egy elvesztett népszavazás képében, amely alááshatja a kormánypárt legitimációját. Vagy olyan utcai demonstrációk kapcsán, amely tömeglázadást ígér mint a netadónál.
Minden más esetben, amikor a nép többsége nem ért egyet a kormánnyal, és az ügy nem tud kifejezésre jutni, nem elég szilárd, nem intézményesül az ügyet támogatók csoportja, vagy a kormánypártnak van hatalmi és kommunikációs technikája az ügy elsikálásra, akkor nem történik semmi, hiába a népakarat. A saját maga körül kiépített hatalmi bázissal, a médiával, az igazságszolgáltatás megfegyelmezésével, a választási bizottság, az Alkotmánybíróság, és részben a Kúria elfoglalásával, vagy nagyobb erő felmutatásával, egyszerűen el tudja fojtani a többségi akaratot a kormány.
Ilyen helyzetnek számított az olimpiai népszavazás is, amiről korábban az Együtt adott be népszavazási kérdést, amit elkaszáltak, az MSZP javasolta a fővárosi közgyűlésnek az olimpiai népszavazás kiírását, amit nem engedélyeztek, és Erdélyi Katalin újságíró a PM Városliget beépitésről együtt beadott olimpiai népszavazási kérdését is elutasították. Az utolsó esetben arra hivatkozva, hogy mivel az olimpiai pályázat első körébe való nevezésről népképviseleti szerv szavazott, a népszavazásról szóló törvény ilyen ügyekre vonatkozó tiltása miatt nem lehet erről a kérdésről népszavazást tartani.
Hogy mi változott meg ezután? A kopasz-balhé miatt nem mertek kekeckedni, azt gondolták a Momentumnak nem jön össze, és lehet majd lobogtatni egy sikertelen aláírásgyűjtést? Vagy a Kúria rágott be annyira a kormánypártra az igazságszolgáltatásra telepedése miatt, hogy a népszavazás átengedésével üzent? Nem tudhatjuk.
De nem csak az olimpiai népszavazást, hanem a vasárnapi boltzárról szóló népszavazást is adminisztratív eszközökkel gáncsolta a kormánypárt: ha jól számolom nyolcszor próbálták beadni különböző elllenzéki erők. Mindaddig, ameddig nem mentek el túl messzire, és az óriási balhé után vagy ki kellett írni a népszavazást, vagy visszavoni a boltzárat.
Azokban a kérdésekben, ahol nem volt ennyi erő, mint például Paks esetében, vagy ha volt erő, de a kormány el tudta kenni a helyzetet kommunikációs trükkökel, mint mondjuk az oktatás, vagy az egészségügy helyzete kapcsán, ott nem is lett olyan intézményesült kifutása a helyzetnek mint egy népszavazás. Semmit sem ért a többségi akarat.
Amikor a kormány döntheti el, melyik ügyben számít a többség véleménye, és melyikben nem, akkor nevezhetjük a demokráciát irányítottnak. Kérdés, hogy ez tisztességes demokráciának nevezhető-e?
Mert azt még lehet mondani, sőt a valóság is az, hogy sokszor egy kormánynak a többségi döntéssel szemben kell kormányoznia. De azt nehezen nevezhetjük demokratikusnak, ha egy kormány a többségi vélemény elfojtására törekszik.
Márpedig Magyarországon most az olimpia kapcsán ez történt. Bár a kezdetektől fogva nagyobb volt az olimpia elutasítottsága mint a támogatottsága, ezt az adófizetők pénzén elköltött milliárdokból a kormány felhozta döntetlen közelre. Közben adminisztratív módon elfojtott minden kísérletet arra, hogy a nép döntsön erről a kérdésről, vagy akár csak egy olyan esemény jöjjön létre, ahol vita tud kialakulni a rendezés hasznosságáról, felszínre kerüljön a nép többségének akarata.
Abban a pillanatban pedig, amikor ez véletlenül, a rendszer hibájából, vagy a rendszer szövetén lévő lyuk miatt megtörtént, elállt a népszavazástól és meg sem kísérelte a többséggel vívott harcot, ahogy egy demokráciában azt egy kormányzó párt megtenné, ha elvi alapon támogat egy döntést akár kisebbségből is.
De még ezt is úgy teszi, hogy hazaárulózással, a nemzet sosem volt egységének megbontásával vádolja azokat, akik kőkemény munkával a többségi álláspontnak teret adtak. Ezt pedig pontosan azért tudja megtenni, mert elvette az emberektől a többség akaratának valós kinyilvánításának a lehetőségét, a szavazást. Így valójában ez a többségi akarat nem kapja meg a mindenki számára egyértelmű legitimációt.
A rendszer lényege ugyanis az, hogy kisebbségben (teljes népesség kb. 30 százaléka) magáénak birtokolja a többséget, a nemzeti egységet, a nemzetet, a hazát, és ezzel legitimálja a saját döntéseit Így soha nem mutatkozhat meg az, hogy kisebbségbe kerül a kormány (például egy népszavazáson), mert az elvenné a rendszer legitimációjának egy nagyon nagy részét.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
